Túra a Nyers-kőre

Kelet felé tart­va Bihar­ró­sa felett, a Farok-hegyen a hegy­ség rit­ka turis­ta­szál­lá­sa­i­nak egyi­ke, a Moha és Páf­rány magyar kéz­ben lévő turis­ta­ház vár­ja a meg­fá­radt ván­dort. A ház remek kiin­du­ló­pont­ja a Király­er­dő dél­ke­le­ti nyúl­vá­nyá­ra, a Kis­be­lé­nye­si-hegy­cso­port­ra indu­ló túrá­nak. Az 1000 méter fölé nyú­ló Hold­rin­ga­tó-csúcs alatt egy kivé­te­les ter­mé­sze­ti kép­ződ­mény rej­tő­zik. A Nyers-kő szik­lá­ja alat­ti réten van a vidék leg­na­gyobb pol­je kép­ződ­mé­nye.

A hegyek­kel kör­be­zárt hatal­mas kiter­je­dé­sű mélye­dé­sen, mint egy óri­á­si kádon keresz­tül fut végig a patak, ami aztán a Nyers­kői-víz­nye­lő bar­lang­ban tűnik el.

Vida-tó

Lan­kás tele­pü­lés fölött a Vida és a Top­li­ca pata­kok össze­fo­lyá­sá­nál egy varázs­la­tos kis tó, a Vida talál­ha­tó. Az 1967-ben kiala­kí­tott gyűj­tő­tó külön­le­ges­sé­ge a töl­csé­res túl­fo­lyó.

Pokol-barlang

A víz­nye­lő bar­lang­ba is a révi Handl Károly hatolt be elő­ször 1904-ben. Már akkor sej­tet­te, hogy a bar­lang össze­köt­te­tés­ben áll a révi Zichy-bar­lang­gal, fel­te­vé­sét 1912-ben víz­fes­tés­sel is iga­zol­ták. A bar­lang fent­ről egy kis pata­kot fogad be, ami aztán keresz­tül foly­va jára­ta­in, majd a föld alatt kanya­rog­va, a lég­vo­nal­ban 5 kilo­mé­ter­re nyí­ló révi Zichy-bar­lang­ban köt ki. A ket­tőt össze­kö­tő szűk jára­ton még sen­ki­nek sem sike­rült átjut­ni.

Zichy-határ

A Király­er­dő észak­ke­le­ti pere­mén kiter­jedt karszt­fenn­sík, a Zichy-határ terül el, amit sokan téve­sen tíz­fa­lu­si-fenn­sík­nak neve­zik, pedig nem árt tud­ni, hogy a „Zichy határ” román neve az impé­ri­um vál­tás­kor lett „Zece hota­re”, amit aztán később, elfe­led­ve az ere­de­ti elne­ve­zést magyar­ra vissza­for­dít­va nevez­tek „Tíz­fa­lu­si-határ­nak.”

Vársonkolyos — Magyar-barlang

A régi bányász­te­le­pü­lés­nél egy picit kiszé­le­se­dik a völgy, ám Son­ko­lyos alatt az éles kanya­ru­la­tá­nál, a Méh­sed folyó tor­ko­lat­vi­dé­kén újabb bar­lang tátong. Ez a híres Magyar-bar­lang, amely az egész karszt­vi­dék egyik leg­na­gyobb bejá­ra­tú bar­lang­ja, amely­nek a folyó­tól védett üre­gé­ben már az őskor­tól meg­hú­zó­dott az ember is.

A Vár­son­ko­lyo­si-szo­ros­ban van Közép-Euró­pa egyik leg­hosszabb, több mint 50 kilo­mé­te­res jára­ta is. A Sze­lek bar­lang­ját a lyuk­ból kiáram­ló erős szél miatt már ismer­ték a helyi juhá­szok, első ismert fel­fe­de­ző­je 1957-ben a kolozs­vá­ri bar­lan­gász, Baga­mé­ri Béla volt.

Zichy Ödön-cseppkőbarlang

A csepp­kő­bar­lan­got 1903-ban Handl Károly vas­úti fel­ügye­lő fedez­te fel, majd Veress Ist­ván révi refor­má­tus lel­késszel, és a biha­ri turiz­mus apos­to­lá­val, Czá­rán Gyu­lá­val kezd­ték fel­tár­ni. 1905-ben már fel is avat­ták és a kör­nyék bir­to­ko­sá­ról, a turis­ta­moz­gal­mat támo­ga­tó Zichy Ödön gróf­ról nevez­ték el.

A bar­lang bejá­ra­tá­hoz közel Gróf Zichy Ödön az EKE buz­dí­tá­sá­ra eme­le­tes turis­ta­szál­lót épí­tett, de Tri­a­non után az új gaz­dák nem becsül­ték meg, s a dicső múl­tú épü­let ma is elha­gyot­tan düle­de­zik.

Révi-szoros

A Körös­fő­nél ere­dő Sebes-Körös itt, Rév mel­lett tör át az úgy­ne­ve­zett Chol­no­ky-mész­kő­töm­bön. A Révi-szo­ros vala­mi­kor az egyik leg­fon­to­sabb kapu volt Erdély és az Alföld között. Ezen a völ­gyön kel­tek át a hon­fog­la­ló népek, és a közép­kor­tól a keres­ke­dők is itt bonyo­lí­tot­ták áru­for­gal­mu­kat. Tuta­jo­kon szál­lí­tot­ták az erdé­lyi árut, főleg sót és fát Bel­ső-Magyar­or­szág felé. A Révi-szo­ros­ban fon­tos vám­sze­dő­köz­pont műkö­dött. A tuta­jok a szik­la­fal­ba épült torony­nál, a Tün­dér­vár­nál kötöt­tek ki, míg az erőd mögöt­ti bar­lang a vám­ként elkob­zott áruk táro­lá­sá­ra szol­gált.

A vál­to­za­tos élő­vi­lá­gú szo­ros a Sebes-Körös és a fel­szín alat­ti vizek közös mun­ká­ja révén ala­kult ki. Míg a Körös felül­ről, a beszi­vár­gó, fel­szín alat­ti vizek belül­ről emész­tet­ték a mész­kö­vet, ami karsz­to­so­dás­hoz veze­tett. Jelleg­ze­tes­sé­gét bar­lang­jai és magas szik­la­fa­lai adják, ame­lyek a bar­lan­gá­szok mel­lett a szik­la­má­szó­kat is vonz­zák.

1940-ben, ami­kor a II. bécsi dön­tés­sel Észak-Erdély vissza­tért hazánk­hoz, Rév­re a Sze­ge­di Magyar Kirá­lyi 18. zász­ló­alj vonult be. Foga­dá­suk­ra hatal­mas ünnep­sé­get ren­dez­tek és a szo­ros­ban a „Lapos­kő” nevű szik­lá­ban kőbe is vés­ték a fel­sza­ba­du­lás emlé­két. A kom­mu­niz­mus­ban igye­kez­tek eltün­tet­ni a fel­ira­tot, ám nem sike­rült tel­je­sen, néhány betű ma is kive­he­tő és az emlé­kek­ből úgy­sem töröl­he­tők ki a haza­té­rés mámo­ros pil­la­na­tai.

A szo­ros régen csak gya­log vagy tutaj­jal volt jár­ha­tó. Kivé­te­les szép­sé­gét a Nagy­vá­rad és Kolozs­vár között 1870-ben meg­nyílt vas­út­vo­nal tár­ta fel a nagy­kö­zön­ség előtt.

A szo­ros köze­pe táján egy pazar víz­esés zuhan a Sebes-Körös­be.

Széples-csúcs, Bran, Arcer

Az Arc­ser és a Cib­les csú­csai köz­ti nye­reg­ből cso­dás kilá­tás nyí­lik a szom­szé­dos Rad­nai-hava­sok orma­i­ra, köz­tük a Hor­thy-csúcs­ra is, de lát­hat­juk innen a Mára­ma­ro­si-hava­so­kat, az Arc­ser szik­lás ormát és a Hunya­di-csú­csot is.

Régeb­ben sok vita volt arról, hogy a Szép­les­nek melyik a leg­ma­ga­sabb csú­csa. Nos, ez mára eldőlt, a leg­ma­ga­sabb a Bran, utá­na követ­ke­zik a Szép­les-csúcs. A különb­ség csu­pán 1 méter.

Az Arc­ser ren­del­ke­zik a leg­mar­kán­sabb szik­lák­kal. Főleg az észa­ki és nyu­ga­ti olda­lon sza­kad­nak le mere­de­ken.

 

Tündérkert

A kék jel­zés­ről letér­ve, az Arc­ser olda­lá­ban külön­le­ges világ vár­ja a ván­dort. Párat­lan ter­mé­sze­ti kép­ződ­mény a Tün­dér­kert, mivel hatal­mas szik­lák védik a betö­rő sze­lek ellen, így a ben­ti mele­gebb klí­má­nak köszön­he­tő­en ren­ge­teg virág nyí­lik itt.