Var­tóte­lek­ről indu­lunk, majd a Poar­ta Rai­u­lu­in, vagy­is menny­or­szág kapu­ján belép­ve a hegy­ség leg­ma­ga­sabb, köz­pon­ti fel­bol­to­zó­dá­sá­ra indu­lunk, a kopot­tabb Péter csúcs és a szik­lá­sabb Sur­ján gerin­ce­i­re. De min­de­nek előtt a Kudzsir-patak for­rás­vi­dé­ké­re, a Sur­ján alat­ti kat­lan­ba hato­lunk be. Itt bújik meg az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let szász­se­be­si osz­tá­lyá­nak egy­ko­ri Sur­ján-mene­dék­há­za, amit ma már a román kato­na­ság bir­to­kol. A Kudzsi­ri-hava­sok víz­vá­lasz­tó gerin­cé­nek talán leg­lát­vá­nyo­sabb, eny­he elje­ge­se­dé­si nyo­mo­kat őrző csú­csa a Sur­ján. Feny­ve­sek­kel öve­zett déli cir­kusz­völ­gye pazar ten­ger­sze­met rej­te­get, ami a jég fog­sá­gá­ba der­med­ve is szem­re­va­ló.

Az erdő­ha­tár fölé emel­ked­ve lát­hat­juk, hogy a Kudzsi­ri-hava­sok hason­ló képet fest, mint a Sebes folyó túl­ol­da­lán emel­ke­dő kele­ti szom­szé­dai, a Sze­be­ni-hava­sok vagy a Lator havas.

A Sur­ján-nye­reg­ből érjük el a víz­vá­lasz­tó gerin­cet. A Kudzsi­ri-hava­sok – a Sur­ján déli lesza­ka­dá­sá­tól elte­kint­ve – nem a Déli-Kár­pá­tok­ra jel­lem­ző, moró­zus képet nyújt­ja. Inkább szé­les, lekop­ta­tott gerin­cek jel­lem­zik, ame­lyek­ből a csú­csok alig emel­ked­nek ki.

A hegy­ség ösvé­nye­it a turis­ták helyett min­dig is inkább a pász­to­rok tapos­ták. Ahogy a kora­be­li bul­vár­la­pok beszá­mol­tak róla, a Kudzsi­ri-hava­sok­ban az 1900-as évek ele­jén egy hír­hedt rab­ló­ban­da garáz­dál­ko­dott. Három juhász éve­ken át ret­te­gés­ben tar­tot­ta a hava­sok vidé­két. Két rab­ló­gyil­kos­sá­got, tizen­két rab­lást követ­tek el, végül bíró­ság előtt felel­tek bűn­tet­te­i­kért.

Ma már a pász­tor­ko­dás mel­lett a turiz­mus is éle­dez­ni kezd a hava­son. Ezt jel­zik az Aus­el új sífel­vo­nói is.

Az Aus­el-csúcs­ról pazar kilá­tás nyí­lik a Pár­ing és a Retyez­át min­den egyes csú­csá­ra.