A Teleki 50 az a túra, amin eddig (bármennyire is szerettem volna az előző években) csak a 30-ason indultam, de idén végre megtört a jég és az 50-esen rajtoltunk el. A GPS-em a végére 50,2 km‑t mért, melyhez 2171 m. szintemelkedés társult. Az idén immáron 23. alkalommal került megrendezésre a Dr. Teleki Pál gróf emlékére megrendezett teljesítménytúra, melyet a szervezők idén a 2022-ben elhunyt Bell Sándor (22-szeres, azaz 100%-os Teleki teljesítő) emlékének is ajánlottak. Csodaszép idő volt végig, jobbat nem is kívánhattunk volna. A drégelypalánki rajt után hamar megérkeztünk a hegy lábához és elkezdtük a kemény emelkedést Drégely várához, ahonnan már reggel csodaszép kilátás nyílt a környékre.
A Csánki-kert érintése után ereszkedtünk le Királyházára, majd következett az impozáns kilátással bíró Nagy-Mána, tovább emelkedve pedig a Három-hányás és a Csóványos. Innen a már jól ismert kaldera peremén haladtunk át Nagy-Hideg-hegyre, ahol frissítettünk egyet a turistaházban. Kisinóc felé rengeteget lejt az út, már-már kellemetlenül, de ez a szakasz nagyon gyorsan eltelt és a kálvária megmászása után már a kóspallagi ellenőrzőpont következett a faluszélen, ami a 30-as táv célhelye is volt egyben. Egy finom gulyásleves elfogyasztása után következett a maradék bő 17 kilométer. Innen az útvonal egy új szakaszon haladt tovább, érintve Bell Sándor közelmúltban felállított kopjafáját.
A Békás-rétről kitérőt tettünk a Pálos kolostorromokhoz, majd Törökmező következett. Nem sokat időztünk az ellenőrzőponton, haladtunk tovább a szép, virágos Kövesmezőre és utána Hegyes-tetőre egy utolsó, igen erős kaptatón. Innen még volt 3 km. a célig, ami szinte örökkévalóságnak tűnt a hosszú lejtmenetben, de végül csak elértük a zebegényi Trianon emlékhelyet.
Kemény túra volt, az első fele főleg nagyon izmos. Viszont nagyon jellegzetes is, hiszen végig gyalogoltunk az egész Börzsönyön az északi végpontjától a déli végpontjáig, érintve a legmagasabb csúcspontokat. Kitűnő szervezés volt — mint minden Hazajáró túra. Csodálatos színvilágban pompázott a természet ezek a kora nyárias napon, talán a fotók kicsit visszaadják, bár nyilván élőben volt az igazi. Írásom végén pedig a túra névadójától bemásolnék egy idézetet, melynek a jelenben is nagyon nagy fontossága kellene legyen:
“Örülök, ha pártokat és véleményeket látok, csak azt nem akarom, hogy az ország bomoljék pártokra, elfeledjük az országot és az egyénieskedés annyira felaprózzon bennünket, hogy az összességről megfeledkezzünk. Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ne pazaroljuk el ezt a tehetséget egymás ellen, hiábavaló dolgokra. Minden nemzet akkor adja a legtöbbet az emberiségnek, önmagának és a vele barátságban élő nemzeteknek, ha legjobban éli ki saját maga nemzeti formáját, saját jelleme szerint.” /Teleki Pál/
Köszönet Kormos István túratársunknak a beszámolóért, és a képekért.