Idén második alkalommal került megrendezésre a Hazajáró kupa részeként is meghirdetett „Zarándi Hazajáró túra”, mely az Erdélyi szigethegység déli határán, a Maros mentén magasodó Zarándi-hegység rejtett lankáira hívott bennünket.
A találkozó az Arad-megyei Keszendre (Chisindia) falu polgármesteri hivatala előtt volt, ahonnan a közel 20 fős csapat a szomszédos Vészalja (Văsoaia) településre, túránk kiinduló pontjára utazott tovább.
A túravezető a Hazajáró ispánja, Kocziha Attila volt, aki indulás előtt rövid tájékoztatót tartott a túráról, majd mindenkinek egy-egy ásványvizet és műzli szeletet osztott ki ellátmányként. A közel 550 m magasan fekvő falu feletti Inalt csúcs lábánál indult a túra a piros kör jelzésű ösvényen, majd a Minișel patakon egy forrásnál átkelve a Zarándi-hegység jelzéseit is festő aradi székhelyű Zarándi Barangolók Turista Egyesület Mocesti menedékházához (Cabana Moţești) értünk, ahol éppen a házhoz közeli túraösvényeken kaszáltak az egyesület önkéntesei és vezetője. Be is invitáltak bennünket, hogy bemutassák a nemrég bővített bázisukat. Innen dél felé kanyarodva, erdős részen érünk fel a Kincses csúcshoz (Vf. Comorii 623 m), melyet nem jelöl tábla. A piros kör jelzést követve erdőkön és hegyi legelőkön folytattuk az utat a Zarándi-hegység mélyét jellemző hegyi tanyákat összekötő erdei szekérúton az egyik nyári szállásként használt házikóig. Az itteni legelőkre egy idős néni éppen akkor terelte fel a teheneit. A puritán épület, karám és istálló együtteséből álló tanya már egyre kevésbé jellemző a vidékre, pedig hajdan a hegyi legelőket ilyen tanyák hálózták be. Mára legtöbbjük lassan az enyészetnek megadva magukat, omladozó falakkal, beszakadt zsindelytetőkkel, elhagyatva csak üresen állnak, várva a véget. Itt táboroztunk le egy kis pihenőre és hogy ebédünket elfogyasszuk.
A pihenő után tovább folytattuk az utat, mígnem egy ponton az útról meredek hegyoldalra váltottunk át, mert ott, felettünk bújt meg a környék legmagasabb pontja, a 629 m magas Pásztor köve csúcs (Vf Piatra Păcurar). A csúcson a magasság jelző tábla alatt a névadó sziklatömb fogadott bennünket, ahol elkészültek a csúcsfotók.
A csúcs mellett egy szekér út haladt el, a tervtől eltérően – mert nem akart senki meredek, aljnövényzettel benőtt lejtőn visszatérni – azon indultunk tovább, de sajnos egy másik völgy felé kanyarodott, így át kellett térnünk a helyes irányba egy fakitermelésen át rönkök vonszolásából hasított nyomon. Itt viszont a becsorgó csermelyek egy dagonyát hoztak létre, melyen nyakig sárosan lehetett csak átevickélni. Így újabb iránymódosítással egy magasabban kanyargó ösvényre térve vissza jutottunk a piros kör által jelzett útra. Folyamatosan ereszkedünk lefelé egy négyes kereszteződésig, ahol a keresztben áthaladó sárga sáv jelzésre térünk át észak felé.
Tovább ereszkedtünk a Satului patak medréig, ahol egy házikónál róka vadászott, de érkezésünkre hamar eliszkolt a patak menti magas fű védelmében. A patakon átkelve becsatlakozott a sárga sáv jelzés is, melyre a La Corlat nevű elszórt házakból álló településrésznél táblával jelzett kereszteződésben átváltottunk és elindultunk felfelé a sárga sáv jelzés mentén a Satului patak forrása felé. Végül egy utolsó tisztáson, a faluszéli első házaknál egy búcsú panoráma köszönt el tőlünk és visszaértünk járműveinkhez. A túra lezárásaként a csapat minden tagja megkapta a Zarándi-hegység túra teljesítését igazoló oklevelet és pecsétet. Az érdeklődők egy extra programmal gazdagodhattak, hiszen a Kézdivásárhelyről érkező rádióamatőr túratársak egy bozótoson át nehezen megközelíthető közeli magaslatra csábítottak, ahol a rövidhullámú adójukkal bemutató kontaktolást végeztek távoli országok rádiósaival, így betekinthettünk egy kevéssé ismert hobby részleteibe. Búcsúzóul megbeszéltük, hogy a HAZAJÁRÓ Radnai-havasok túrán ismét találkozunk.
A beszámolóért és a képekért külön köszönet Kocziha Attilának a túra állandó házigazdájának.