A Gölnic megirigyelve északi testvére, a Hernád gyönyörű alkotását, szintén szurdokot vájt magának a karsztvidékbe, amelyet a földrajz Sztracenai-sziklaszorosnak nevez. Régebben a völgyön keresztül kanyargott a főút, a gépkocsi forgalom ma már az új alagúton jut át a hegyen. Így a gyalogos turisták zavartalanul sétálhatnak át a piros jelzésen a Gölnic mellett a meredek sziklafalak alatt a Sztracenai-hasadékvölgyön.
A völgyön átvezető aszfaltút kijáratánál a sziklafalban Coburg Ferdinánd herceg emléktáblájára lelünk. A környék birtokosa 1840-ben építtette a több helyen is sziklába vájt utat, amelynek 1867-ben állítottak emléket.
A Sztracenai sziklakapu látványa Tompa Mihályt is verselésre késztette:
A sztraczenai hegyszorosban
Magas, sötét szirtkapu áll,
Tekints fel és kebled megdobban,
Amint az ív alá jutál;
Bõsz órjásokat lát a képzelet,
Kiknek vaskarja szirtet szirtre vet.
Pedig, mikép él a regében,
A Gnómok épiték e szirtfalat,
Kicsiny, arasznyi teremtések,
Kiknek országa van a föld alatt.
Morzsákból épült, s felépült, mivel
Az egyesült erõ csudát mivel…
A piros jelzés elvezet bennünket a névadó településre, a festői Sztracenára, melynek neogótikus temploma felett a Hárs-fennsík sziklabércei virítanak.
A Bedellő-karsztfennsíkról több vízfolyás is indul az Enyed felé, szép szurdokvölgyet kialakítva. A Bedellő, a Sárkány, a Plesi, a Plaiului és a Szilas szurdokai közül az utóbbi a leglátványosabb. A fennsíkon, 1000 méter magasan, karsztforrásból születő Szilas-patak a Ragadozó-tető és a Várkert szirtjei közt fut le kelet felé. Útközben a völgyben egy 8 méteres vízeséssel is találkozhatunk.
A szurdokba a Torockószentgyörgyből induló kék jelzés vezet.
Képek: Hám Péter
Nem is igazi karszthegység az olyan, amelyiknek nincs egy tisztességes mésztufa vízesése. A Torockói-hegységben a Sipote vállalta magára ezt a szerepet. A Bedellői-plató széléről induló vízfolyás több lépcsőben érkezik le az Aranyoshoz. A leglátványosabb felső vízeséshez több turistaút is vezet, a középsőhöz egy ösvény, de az alsó, aranyosi mésztufagát sem utolsó látvány, amely az autóút mellett van.
A felső vízesés megközelíthető az Aranyoslonka és a szolcsvai Búvópatak-barlang közt futó piros háromszögön és a Szolcsva és Bedellő közti piros kereszten. Mindkét útvonal hangulatos, móc nyári szállásokkal, zsupfedeles házakkal megszórt legelőkön vezet, miközben a Bedellő hófehér sziklái szolgáltatják a hátteret. Az Aranyosnál lévő mésztufa vízeséshez elég a 75-ös út mentén megállni.
Képek: Hám Péter
Víznyelő kékség, avagy Vanatarile ponorului. A Szolcsva feletti kékeslilának tetsző mészkőfalat nevezik így, amelyet a vele szemben lévő kilátóteraszról lehet megcsodálni. A körülbelül 70-80 méter magas sziklafal pereméről a Poeni-patak kétlépcsős vízeséssel zúdul alá, kékeslilássá színezve a sziklafalat, és eltűnve a Dilbina-barlangban. A Dilbinában a Poeni aztán egyesül a Ponor- és a Száraz-patakokkal, hogy majd a szolcsvai Búvópatak-barlangnál törjön a felszínre.
A „vízeséses víznyelőhöz” két útvonalon is feljuthatunk. Sokan autóval jönnek fel Szolcsva felől a móc nyári szállásokkal megszórt mezőn álló keresztig. A jó turista azonban a kék kereszt jelzésen érkezik fel ugyanide, amely a faluból indul és érinti a Búvópatak-barlangot is. A kereszttől szép kilátás nyílik a Bedellői-karsztplató nyugat felé leszakadó hófehér sziklafalaira, a Bélavárra és az Öreghavasra is. Innen kell leereszkednünk a vízeséshez.
Képek: Hám Péter
A Torockói-hegység vékony mészkőrétegeinek köszönhetően inkább a külső karsztjelenségekkel büszkélkedhet, ám itt is akad kivétel. A Bedellői-karsztfennsík víznyelőiben eltűnő vizek ugyanis Alsószolcsvánál, egy hatalmas barlangkapun kerülnek újra a felszínre, hogy az Aranyost gazdagítsák.
A barlang bejárata 35 méter magas és 4 méter széles. A kapuban kis vízállás idején is másfél méteres víz fogadja a látogatót, amelyet ha leküzd szépséges vízesésekkel is találkozhat, míg a látványos cseppkövekkel elkápráztató Csodaterembe ér. A Csodaterem utáni szakasz már csak gyakorlott barlangászoknak ajánlott, amelyről itt olvashatunk. 2012 nyarától a barlang bejárata vasráccsal van lezárva, látogatása csak a Gyulafehérváron székelő Natura 2000 szervezet előzetes engedélyével lehetséges. A kapuban kis vízállás idején is másfél méteres víz fogadja a látogatót, amelyet ha leküzd szépséges vízesésekkel is találkozhat, míg a látványos cseppkövekkel elkápráztató Csodaterembe ér. A Csodaterem utáni szakasz már csak gyakorlott barlangászoknak ajánlott, amelyről itt olvashatunk.
A barlangot 1938-ban említik először az írások, majd Dr. Balogh Ernő térképezte fel a XX. század közepén. A 80-as évek elején balázsfalvi barlangászok kiépítették turisták számára a bejárati szakaszt, de az árvizek elmosták a pallókat, 2012 óta pedig csak engedéllyel látogatható. Ez érthető is, hisz a szolcsvai Búvópatak barlangjában van Európa legnagyobb denevérpopulációja.
A barlangot az Alsószolcsváról induló kék kereszt jelzésen érhetjük el. A jelzés aszfaltúton kanyarog a Malom-völgyben Búvópatak telepig. Szemben feltűnik a Bulz-kő, közben megérkezünk egy ortodox kolostorhoz, amely mellett egy régi fatemplom is áll. Innen lesétálunk a patakhoz, amelyen egy lengőhídon kell átkelni, mielőtt a barlanghoz érünk. A barlang geocaching oldala itt található.
Képek: Hám Péter
Nevezik Tőgy-csúcsnak és Vida-tetőnek is az Aranyos fölött emelkedő 1285 méteres mészkőszirtet, ahonnan nem mindennapi kilátás tárul a látogató elé. Az Aranyoson túl a Gyalui-havasok, kissé délebbre az Erdélyi-érchegység vonulatai emelkednek, míg kelet felé a szomszédos Ordaskő gerince húzódik. A csúcs északi oldalának lejtőin találjuk a híres vörösfenyő rezervátumot, amely jégkorszaki reliktum.
A csúcs megközelítése:
Torockóról a piros, a kék kereszt, majd a piros kör jelzésen 10 km, 1000 m szintemelkedéssel.
Torockószentgyörgyről a kék kereszten, majd a piros körön 6,5 km, 750 m szintemelkedéssel.
Vidalyból a kék kereszten, majd a piros körön 5,7 km, 860 m szintemelkedéssel.
Mesélik, hogy 1981. május 13-án, a környék férfilakossága felvonult egy televízióval az Ordas-kőre, hogy ott szurkolja ki a Magyarország – Románia labdarúgó világbajnoki selejtezőn a magyar győzelmet. Minden bizonnyal Fazekas László is tudja, mennyi erdélyi magyarnak okozott boldogságot a 18. percben szerzett győztes gólja. Ez is eszünkbe jut a hófehér sziklák tarkította mészkőgerincen, amelynek legmagasabb pontja 1250 méterrel van a tenger szintje felett. Ami a kilátást illeti, innen kiválóan mutatja magát a szemközti Székelykő, de a túloldali Vidalykőre és a Kőközi-szorosra is szép a kilátás.
Turistaút nem vezet az Ordaskőre, de a Torockószentgyörgy felől érkező kék keresztről több ösvény is leválik, amely a csúcsra megy.
A Pieninek mészkővilágában alapvetően az Okraglica-csúcsra, a dunajeci tutajozásra, a Vöröskolostorra és Nedec várára koncentrál az utazó, ám aki a Dunajec víztükréről megcsodálja a Sólyomkő szikláját, érez némi késztetést, hogy onnan is megcsodálhassa a Dunajec-áttörést és a Pieninek hegyvilágát. Legalábbis bennünk megvolt ez a késztetés, így körbementünk a lengyel Kroscienko nad Dunajcemre, és onnan a zöld jelzésen másfél óra alatt felmásztunk a Pieninek főútvonalára, a kék jelzésre, amelyen már csak egy kicsit kellett sétálni a nem mindennapi kilátásért.
Erdős felől is fel lehet jönni a csúcsra, ám ott van egy kompátkelés is, amely azonban csak áprilistól októberig működik. Komp alatt egy tutajt kell érteni, amely a Kace-barlang alatt vár ránk a nyári időszakban. A túloldalon a kék jelzésen egy óra alatt érhetünk fel a Sólyomkőre, amely a semmi ágán lógó viharvert fenyőjéről is ismert.
Nem illik úgy hazamenni egy hegységből, hogy nem jártunk legmagasabb pontján. Valahogy így voltunk a Pieninek csúcsával, az 1050 méteres Magas-sziklával is, amelyet több úton is meg lehet közelíteni. A legegyszerűbb Nagymajor felől meghódítani, ahonnan 1 óra alatt jutunk fel, miközben 400 méter szintemelkedést győzünk le. A lengyel oldalon lévő, szép sziklaalakzatairól is nevezetes Jaworkiból is egy óra alatt lehet felérni, szintén zöld jelzésen. Érdemes azonban egy fél napot is rászánni a hegycsúcsra, amely mégis csak az ezeréves magyar-lengyel határ egyik ikonikus pontja. Ez esetben indulhatunk Erdősből, Hársádból vagy Nagyhársasból is. A Pieninek ezen a déli oldalán már megszelídül, kevésbé jellemzők a vad mészkőszirtek, inkább juhnyájakat látunk legelészni a gyephavas hegyháton. Odafentről egész Pazar kilátás tárul elénk: jó idő esetén nem csak a Pieninek, vagy a szomszédos hegységek tárulnak elénk, hanem a Szepesi-Magura mögötti Magas-Tátra is.
