Archives

Blatnica és vára

Olyan nemes csa­lá­dok vál­tot­ták itt az őrsé­get, mint a Ber­ze­vi­ce­i­ek, a Don­csok, a Pong­rá­czok, a Necz­pá­li­ak, a Sza­po­lya­i­ak, a Pró­nayak és a 16. szá­zad­tól egé­szen 1945-ig a Révayak, akik Blat­ni­ca várá­ból köl­töz­tek le 18. szá­za­di barokk kas­té­lyuk­ba.

A kró­ni­kák sze­rint a zniói jezsu­i­ták taní­tot­ták meg a túró­ci fal­vak népe­it a növény­olaj saj­to­lá­sá­ra és a sáf­rány­ter­mesz­tés­re. A túró­ci gyó­gyí­tó-olaj áru­sok messze föld­re is elju­tot­tak. Ezek a máig meg­ma­radt jel­leg­ze­tes háza­ik, posz­tó­vá­nyo­ló és olaj­saj­to­ló mel­lék­épü­le­te­ik ma már csu­pán turis­ta-lát­vá­nyos­ság­ként szol­gál­nak.

A Blat­ni­ca patak völ­gye fölöt­ti hegy­csú­cson maga­so­dik a vár­rom. Kora­be­li jelen­tő­sé­gét jel­zi, hogy fény­ko­rá­ban a turó­ci kirá­lyi ispá­nok visel­ték egy­ben a blat­ni­cai vár­nagy tiszt­sé­gét is. A közép­kor­ban nemes urak és her­ce­gek épí­tet­ték, szé­pí­tet­ték, majd lak­ták a Ber­ze­vi­czyek, a Pong­rá­czok, a Nec­pá­lyak, és még Mátyás király­nak is akadt dol­ga itt, ami­kor le kel­lett ver­nie a vár akko­ri len­gyel ura­i­nak össze­es­kü­vé­sét. Az ura­dal­mat a XVI. szá­zad­ban a Révay famí­lia kap­ta meg ado­má­nyul. A vár később meg­ha­jolt Bocs­kai, Beth­len, majd Rákó­czi kato­nái előtt is. Aztán 1790-ben a Révay csa­lád utol­só sar­jai is kiköl­töz­tek Blat­ni­ca várá­ból. Azóta por­la­doz­nak falai, ám jó lát­ni, hogy fel­is­mer­ték turisz­ti­kai jelen­tő­sé­gét, és ma is dol­gos kezek mun­kál­kod­nak hely­re­ál­lí­tá­sán.

Kerc

A ker­ci cisz­ter­ci apát­sá­got az Olt bal part­ján Imre király ala­pí­tot­ta 1202-ben. Túl­él­te a tatár pusz­tí­tást, majd 1477-ben Mátyás király fel­osz­lat­ta. Ettől kezd­ve a kolos­tor és a temp­lom pusz­tu­lás­nak indult. Ma már csak rom­jai lát­ha­tók.

Oltszakadát

Az Olt folyó mel­lé a Magyar Király­ság dél-erdé­lyi hatá­ra­i­nak védel­mé­re tele­pí­tett fal­vak egyik kép­vi­se­lő­je Olt­sza­ka­dát. A tele­pü­lés marok­nyi magyar­sá­ga kivé­te­les öntu­dat­tal és élet­erő­vel ren­del­ke­zik, ame­lyet szak­rá­lis köz­pont­juk­nak, a 13. szá­za­di ere­de­tű, később evan­gé­li­kus­sá lett temp­lom­nak is köszön­het­nek. Volt átvé­szel­ni való gyöt­re­lem itt bőven. Pél­dá­ul 1916-ban, ami­kor az Erdély­be betö­rő román had­se­reg a falu fér­fi­a­i­nak leg­ja­vát a Havas­al­föld­re hur­col­ta.

Veresmart

A tele­pü­lé­sen a 13. szá­za­di, román stí­lus­ban épült erőd­temp­lom őrzi a szász múlt emlé­két.

Gímeskosztolány

A Tri­becs aljá­ban fek­szik Gímes­kosz­to­lány, ami Árpád-kori Szent György temp­lo­má­val büsz­kél­ked­het.

 

Ghymes (Gímes)

A For­gá­chok ősi föld­je Gímes. Itt áll 18. szá­za­di fel­újí­tott barokk kas­té­lyuk, aho­va a vár­ból köl­töz­tek le, és éltek nem­ze­dék­ről nem­ze­dék­re egé­szen 1945-ig, ami­kor elül­döz­ték őket. A híres vadász, gróf For­gách Károly a 19. szá­zad­ban hono­sí­tot­ta meg az itte­ni erdők­ben a muf­lont.

Kolon

A kolo­ni domb­ra a legen­da sze­rint maga Szent Ist­ván kirá­lyunk épít­tet­te a román stí­lu­sú temp­lo­mot. Zobor­al­ja egyik leg­ré­gibb tele­pü­lé­se ma is ked­ves képet mutat. A meg­ma­ra­dást szol­gál­ja a kolo­ni falu­mú­ze­um is, ahol a régi parasz­ti élet hagyo­má­nyos tár­gya­it, nép­vi­se­le­tét ismer­het­jük meg.

Zsére — Alsócsitár — Gerencsér

A Zobor-hegy lábá­nál fek­vő fal­vak hűen őrzik nép­ha­gyo­má­nyu­kat. Egy évszá­za­da láto­ga­tott el ide Kodály Zol­tán zobor­vi­dé­ki gyűj­tő­kör­út­ja során. Neki köszön­he­tő, hogy nem merül­tek fele­dés­be a helyi nép­szo­ká­sok.

„A csi­tá­ri hegyek alatt” című nép­dal lejegy­zé­sé­ről az alsócsi­tá­ri köz­ség­há­za falán 2005 óta emlék­táb­la tanús­ko­dik. A csi­tá­ri női ének­lő­cso­port híven ápol­ja Kodály emlé­két.

Geren­csé­re min­den évben rózsa­na­pi ünnep­sé­get tar­ta­nak, ahol a kör­nyék hagyo­mány­őr­ző cso­port­jai gyűl­nek össze, így őriz­ve magyar­sá­gu­kat.

Nyitra

Ahogy régi kró­ni­ká­sunk, Ano­ny­mus írja, ami­kor a hon­fog­la­ló magya­rok 896-ban bir­tok­ba vet­ték szkí­ta örök­sé­gü­ket, a szláv Zobor vezért a város fölöt­ti hegyen meg­öl­ték. Így lett Nyit­ra új vezé­re Huba.A z 1200-as évek­ben kapott sza­bad kirá­lyi váro­si rang­ját Nyit­ra nem soká­ig bir­to­kol­hat­ta, IV. Lász­ló úgy hatá­ro­zott, hogy a főis­pán a min­den­ko­ri nyit­rai püs­pök legyen, s így is volt ez a 18. szá­zad végé­ig. Köz­ben azért a tatá­rok, a törö­kök és a sza­bad­ság­har­cok is átvo­nul­tak a váro­son. Rákó­czi ide­jé­ben tele­pe­dett le itt a pia­ris­ta rend, akik máig műkö­dő gim­ná­zi­u­mot, temp­lo­mot és kolos­tort ala­pí­tot­tak az egy­ko­ri Szent-Lász­ló-téren. A Szent Mihály kápol­ná­ban keresz­tel­ték meg 1858-ban a keresz­tény­szo­ci­á­lis gon­do­lat apos­to­lát, Proh­ász­ka Otto­kár püs­pö­köt.

Az egy­ko­ri vár­me­gye­há­za hatal­mas 18. szá­za­di épü­le­te is jel­zi Nyit­ra régi fényét, hiá­ba is fes­tet­ték át hom­lok­za­tán a vár­me­gye ősi címe­rét. Kapu­bolt­ján lépünk át a vár­ne­gyed­be, mely­nek lej­tő­jén első­nek a feren­ces bará­tok temp­lo­ma és kolos­to­ra köszönt ránk. Az egy­ház régi tekin­té­lyét jel­zi a régi Nagy­sze­mi­ná­ri­um épü­le­te is. És itt áll a jó öreg Cor­gony szob­ra.

Nyit­ra vára is fon­tos tör­té­nel­mi emlék a magyar­ság szá­má­ra. A hagyo­mány sze­rint Szent Ist­ván király ebbe a torony­ba zár­at­ta, majd meg is vakít­tat­ta a trón­ra igényt tar­tó Vazul her­ce­get. Itt, a vár­he­gyen maga­so­dik a román kori Szent Emme­rám-temp­lom, ami­hez később épí­tet­ték hoz­zá a barokk püs­pö­ki szé­kes­egy­há­zat. A teret a nyit­rai püs­pök­ség szék­he­lye, a püs­pö­ki palo­ta zár­ja. Előt­te II. János Pál pápa szob­ra őrkö­dik a város felett.