Archives

Nagyajta

Nagyajta

Az Ajta-patak tor­ko­la­tá­nál fek­szik a három­szé­ki­ek uni­tá­ri­us szel­le­mi köz­pont­ja, Nagy­aj­ta. Ódón temp­lo­mu­kat vár­fal öve­zi, négy szög­le­té­ben erős bás­tyák őrköd­nek. Nagy­aj­ta három püs­pö­köt is adott az uni­tá­ri­u­sok­nak, de itt szü­le­tett töb­bek között a híres nép­rajz­ku­ta­tó és köl­tő, Kri­za János is.

Miklósvár

Miklósvár

Az egyik leg­ősibb szé­kely tele­pü­lés Mik­lós­vár. A tör­té­nel­mi Három­szék negye­di tör­vény­ha­tó­sá­ga volt, egy­kor a gróf Kál­no­ky csa­lád bir­to­ka. Kas­té­lyuk ma már letűnt korok emlé­két hir­de­ti.

Barót

Barót

Barót ala­pí­tá­sát egy szép legen­da öve­zi. A tatár­dú­lás ide­jén egy ifjú pár buj­kált a köze­li erdők­ben. Fától fáig oson­va egy­szer csak egy kis tisz­tás­ra értek, és azt kíván­ták, hogy bár­csak ezen a helyen tud­ná­nak lete­le­ped­ni. Hama­ro­san békes­ség szállt a vidék­re, és le is tele­ped­tek a kisze­melt tisz­tás­ra, és a falut Barót­nak nevez­ték el. Erdő­vi­dék szí­vé­nek tisz­tá­sa azóta ala­po­san bené­pe­sült. Ked­ve­ző föld­raj­zi fek­vé­sé­nek köszön­he­tő­en Barót a szá­za­dok során a meden­ce leg­je­len­tő­sebb tele­pü­lé­sé­vé, s mára több mint 6000 lako­sú, egyet­len váro­sá­vá vált.

A köz­pon­tot a közép­ko­ri Szent Adal­bert római kato­li­kus vár­temp­lom ural­ja. Itt keresz­tel­ték meg Barót egyik leg­na­gyobb szü­löt­tét, Sza­bó Dávi­dot is. A jezsu­i­ta pap­ta­nár, köl­tő és műfor­dí­tó mell­szob­ra a róla elne­ve­zett isko­la udva­rán áll. A város másik jeles szü­lött­jé­nek szob­ra is itt áll. Gaál Mózes, aki tör­té­nel­mi témá­jú ifjú­sá­gi regé­nye­i­vel és kiemel­ke­dő peda­gó­gu­si hiva­tá­sá­val érde­mel­te ki az utó­kor hálá­ját. S itt kell meg­em­lé­kez­nünk a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra ifjú már­tír köl­tő­jé­ről, a Nagy­aj­tai szü­le­té­sű Moy­ses Már­ton­ról is, aki 1956-ban a magyar for­ra­da­lom segít­sé­gé­re indult, de elfog­ták, majd bör­tön­évei után 1970-ben a Bras­sói Román Kom­mu­nis­ta Párt szék­há­za előtt fel­gyúj­tot­ta magát, égő fel­ki­ál­tó­jel­ként til­ta­koz­va az ember­te­len rend­szer ellen.

A Baró­ti Sza­bó Dávid szü­lő­há­za helyén álló ház­ban kapott helyet Erdő­vi­dék Múze­u­ma, ami a kör­nyék hely­tör­té­ne­ti érté­ke­in kívül egy rend­kí­vü­li lele­tet is őriz. A Fel­ső­rá­ko­son talált ősele­fánt, a messze föl­dön híres masz­to­don marad­vá­nyát.

Vargyas

Vargyas

Var­gyas 1820-ban épült uni­tá­ri­us temp­lo­má­ban a hagyo­má­nyos orna­men­ti­ká­val díszí­tett fes­tett kazet­ták, kar­zat­mell­vé­dek és padok jel­zik, hogy a nagy­köz­ség egy­ben a népi fara­gó­mes­te­rek és bútor­fes­tők biro­dal­ma is.

Nem­csak Var­gyas, de egész Erdély közép­ko­ri tör­té­nel­me elvá­laszt­ha­tat­lan a köz­sé­get évszá­za­do­kon át bir­tok­ló Dani­el csa­lád tör­té­ne­té­től. A külön­bö­ző stí­lus­je­gye­ket magán hor­do­zó kas­té­lyuk Erdő­vi­dék egyik leg­nagy­sze­rűbb épí­tett örök­sé­ge. A Dani­e­lek több mint 600 éven át lak­ták, ám a hábo­rú után elhagy­ni kény­sze­rül­tek régi örök­sé­gü­ket. A kom­mu­nis­ták meg, ahogy szok­ták, álla­mi gaz­da­ság­gá tet­ték a kas­télyt és juho­kat is tar­tot­tak az ősi falak között. Az épü­let ma az esz­ter­go­mi önkor­mány­zat tulaj­do­na­ként vár­ja sor­sa jobb­ra for­du­lá­sát.

A főut­cán emel­ke­dik Var­gyas egyik leg­újabb­ko­ri épí­tett büsz­ke­sé­ge, a Mako­vecz Imre által ter­ve­zett refor­má­tus temp­lom, ami az Árpád-kori temp­lom alap­ja­i­ra épült. Az épít­ke­zés során egy ősi, rovás­sal díszí­tett keresz­te­lő­me­den­ce került elő, ami ma a temp­lom­ban lát­ha­tó.

Bibarcfalva

Bibarcfalva

Az ásvány­vi­ze­i­ről híres Bibarc­fal­va tele­pü­lés kör­nyé­kén a mon­da sze­rint Bib­arc vár­ura, a Szent Anna-tó felet­ti tün­dér­vár­ból szár­ma­zó fele­sé­ge kíván­sá­gá­ra fakasz­tott gyógy­for­rá­so­kat. A közép­ko­ri refor­má­tus temp­lom­ban Erdő­vi­dé­ken egye­dül­ál­ló érték­kel talál­koz­ha­tunk. Észa­ki falán még Orbán Balázs fedez­te fel a 15. szá­za­di ere­de­tű Szent Lász­ló legen­dát ábrá­zo­ló fres­kó­kat.

Kisbacon

Kisbacon

Ha Kis­ba­con, akkor Bene­dek Elek, aki­nek e táj­ból ihle­tő­dött, ősi mon­dá­kon ala­pu­ló cso­dá­la­tos mese­vi­lá­gán nem­ze­dé­kek nőt­tek fel. Büsz­ke is a falu nagy szü­löt­té­re, aki­nek 1896-ban épült klasszi­cis­ta udvar­há­za, a híres Mari-lak ma már való­sá­gos zarán­dok­hellyé vált. Az emlék­ház­ban ma is az író leszár­ma­zot­tai élnek.

Visk

Az Avas és a Tisza közé­nek sík­ja ad ott­hont a követ­ke­ző koro­na­vá­ros­nak, Visk­nek.

Mint ősi kirá­lyi bir­tok már 1329-ben váro­si ran­got kapott, később Mára­ma­ros vár­me­gye köz­pont­ja lett, s mint ilyen, a jólét mel­lett sok vészt is kimért rá a sors. 1657-ben a len­gye­lek, 50 évvel később a krí­mi tatá­rok dúl­ták fel. A 18. szá­zad­ban ruszi­nok és néme­tek tele­pül­tek le a város­ban. Koro­na­vá­ro­si kivált­sá­ga­it a ’48-as sza­bad­ság­harc buká­sa után veszí­tet­te el. A 20. szá­za­di hábo­rúk meg­pe­csé­tel­ték sor­sát. A főté­ren a turul­ma­da­ras hősi emlék­mű jel­zi, Visk magyar­sá­ga azért még tart­ja magát.

A magyar­ság bás­tyá­it Vis­ken is az isko­la és a temp­lom alkot­ják. 13. szá­za­di erő­dí­tett temp­lo­ma 1524-ben Visk népé­vel együtt pro­tes­táns lett. 1657-ben fon­tos tör­té­nel­mi ese­mény szín­he­lye volt: II. Rákó­czi György erdé­lyi feje­de­lem az ország­gyű­lést meg­elő­ző isten­tisz­te­le­tet tar­tot­ta itt, ahol elha­tá­roz­ták a len­gyel had­já­ra­tot. Előt­te a kop­ja­fák tör­té­nel­mi sors­for­du­lók­ra emlé­kez­tet­nek.

A régi élet emlé­ke­it a vis­ki táj­ház őrzi.

Huszt

Huszt vára már a tatár­já­rás előtt állt. Állí­tó­lag Szent Lász­ló épít­tet­te a kunok ellen. Mint kirá­lyi ura­dal­mi köz­pont évszá­za­do­kon át erős védel­me­ző­je volt a kör­nye­ző hágók­nak. A mohá­csi vész után véres csa­ták szín­te­re lett. Az erős­sé­gért az Erdé­lyi Feje­del­mek és a Habs­bur­gok vias­kod­tak, majd 1703-ban maga Rákó­czi feje­de­lem vet­te be, hogy 1706-ban a ren­dek már ország­gyű­lést tart­sa­nak Husz­ton. Az elbu­kott sza­bad­ság­harc után a csá­szá­ri hely­őr­ség állo­más­he­lye lett. Vég­ze­tét még­sem har­cok­nak, hanem egy 1766-os vil­lám­csa­pás­nak köszön­he­ti. A magá­ra hagyott vár falai azóta dacol­nak a múló idő­vel. Alant Huszt váro­sa, azon túl a Tisza, mögöt­te az Avas hegy­vo­nu­la­ta kere­te­zi a lát­ké­pet. Észak­ra már a Kár­pá­tok bel­ső vonu­la­tai öle­lik kör­be a vár­he­gyet.

A vár­hegy olda­lá­ban talál­ha­tó világ­há­bo­rús magyar kato­nai teme­tő.

A mára­ma­ro­si kirá­lyi ura­da­lom egy­ko­ri köz­pont­ja, Huszt neve a négy koro­na­vá­ros – Hosszú­me­ző, Visk, Szi­get és Técső – kez­dő­be­tű­i­ből szár­ma­zik. A szász keres­ke­dők, sóbá­nyá­szat­tal fog­lal­ko­zó magya­rok és föld­mű­ves ruszi­nok lak­ta város képe Tri­a­non után ala­po­san átala­kult.

Necpál

Közel ezer éves falu Nec­pál. A 13. szá­zad­ban temp­lo­mot is épí­tet­tek maguk­nak, amit Szent Lász­ló király tisz­te­le­té­re szen­tel­tek fel. A Necz­pá­li­ak ősi bir­to­ka a 15. szá­zad­ban lett a Justh csa­lá­dé, akik egé­szen a 19. szá­zad végé­ig bir­to­kol­ták, és fel is virá­goz­tat­ták a tele­pü­lést. A csa­lád tag­ja­i­val ma már csak a temp­lom mel­let­ti sír­em­lé­kük­nél talál­koz­ha­tunk.

A falu köz­pont­já­ban 17. szá­za­di két­tor­nyos eme­le­tes rene­szánsz vár­kas­té­lyuk vár­ja sor­sa jobb­ra for­du­lá­sát. A kas­tély park­já­ban nem lel­he­tett örök nyu­go­dal­mat Rákó­czi kivá­ló tábor­no­ka, Pet­rő­czy Ist­ván sem, akit egy­ko­ron itt temet­tek el, de hiá­ba keres­nénk sír­em­lé­két, az egy­ko­ri díszes kert­ben már a gaz az úr. A falu­ban az evan­gé­li­kus temp­lom­nál, ahol 2000 óta hir­de­ti emlék­táb­la, hogy az e temp­lom helyén állt egy­ko­ri fatemp­lom­ban keresz­tel­ték meg a Nec­pá­lon 1791-ben szü­le­tett Hrúz Mári­át, Pető­fi Sán­dor édes­any­ját.

Az alsó kas­tély kert­jé­ben talál­ha­tó egy újabb nec­pá­li szü­le­té­sű magyar haza­fi, az ara­di vér­ta­nú, Lah­ner György tábor­nok emlék­osz­lo­pa.