Kinézve reggel az ablakon igencsak elbizonytalanodtam, hisz nemhogy a Naszály, de még a szomszédos evangélikus templom tornya sem látszott a ködös, esős időben. Dehát, ha menni kell, akkor menni kell: mégiscsak 50-en jelezték előzetesen, hogy 2022. április 3.-án velünk tartanak a Naszály gerincére a 3. Lehőcz János emléktúrán. Katalinpusztán aztán már havazásra váltott az eső, így egy fokkal jobb kedvvel ballagtam a Kirándulóközpont felé, ahol a rossz idő ellenére 21 ember várta, hogy útra kelhessen a magasabb régiók felé. Marcelháza, Bős, Érsekújvár, Nyékvárkony, Csicsó, Ekecs, Nagytarcsa, Gödöllő, Kosd, Dabas, Budapest, Pécel – csak pár település azok közül, ahonnan hajnaltájt útnak indultak az emberek a Lehőcz-túrára. A túrára, amelynek az volt az elsődleges célja, hogy megemlékezzen az idén 100 éves Váci Reménység egyesület „második alapítójáról” és kimozdítsa elsősorban a váciakat a „házi hegyre”. Vácról aztán rajtam kívül nem érkezett senki, de persze ez nem szegte kedvem, hisz sok régi és új baráttal vághattunk neki a kilátó felé vezető kék jelzésnek.

„Dél-Alföldiként természetesen tudjuk, mi az a hó, Szegeden is van internet, utána tudunk nézni a google-ben; Királyrétre érkezve azért gúvasztottuk a szemünk rendesen. A fentiek hatására gyorsan el is engedtem a kitűzött 6 órás célidőt, aztán 7 kilivel a vége előtt az NHH-n kaptam észbe, hogy ez simán meglehetett volna, ha tolom rendesen. Onnan persze már hiába pakolgattam, vagy 5 perccel kicsúsztam, mire a célba értem, de a 42 azért csak meglett 6 órán belül, az meg úgyis válasz mindenre. A Vulkán pedig a világ legjobb szezonzárója,a Börzsöny meg a legmenőbb hegysége.” (Pugris Tamás)