Idén IX. alkalommal került megrendezésre a Hazajáró kupa részeként is jegyzett Radnai-havasok túrahétvége programja. A fő szervező, Varga Csaba nagyváradi expedíciós hegymászó volt, aki sajnos nem tudott az eseményen részt venni, így a házigazdára, a Borsafüreden üzemelő Medve panzió tulajdonosára Bak Menyhárt Anetára és férjére Bak Sándorra, valamint a HAZAJÁRÓ bihari ispánjára és túravezetőjére, a békéscsabai Kocziha Attilára hárult a feladat, hogy a túrát lebonyolítsák.
Pénteken késő délután gyülekezett az 51 fős túracsapat a szélrózsa minden irányából Borsafüredre. Érkeztek Barótról, Budapestről, Békéscsabáról, Csíkménaságról, Ecsédről, Gyöngyöspatáról, Kézdivásárhelyről, Lupénybányáról, Máramarosszigetről, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Szászrégenből, Kolozsvárról, Komádiból, Székelyudvarhelyről, Szovátáról, Sarkadról, Szegedről és Verpelétről is. Szombaton a reggelit követően 8 órakor gyűltünk össze a Medve panzió udvarán. Egy indulás előtti csoportkép elkészítését követően a túra vezetője, Kocziha Attila adott általános tájékoztatást a szabályokról, útvonalról, nehézségekről, majd Borsafüreről kisbuszokkal és személyautókkal konvojba állva elindultunk a Borsa-hágó irányába (Pasul Prislop), majd azon át a hágó másik oldalán lefelé szerpentinezve a túránk rajt pontja felé. A kb. 30 km-re fekvő Gura Lalei-ig (magyarul Lálatorok) autóztunk, ahol közel 1028 m magasságban a Lála-patak (Pârâul Lala) a folyóvá érett Aranyos-Besztercébe (Râul Bistrița Aurie) ömlik. Itt a Lála-völgyi erdészháztól induló erdészeti úton még további 5,5 km‑t autóztunk a túra kezdőpontjáig, a La Vâltoare (1300 m) erdészeti rakodóig. Innen indult a túránk a kék kör jelzésű útvonalon. A szekérúton a Lála-patakot követve a környező erdők árnyékában kapaszkodtunk felfelé. Egy ponton a szekérút egyre szűkült, majd lassan összeolvadt a patakmederrel, így a jelzésünk befordult az erdőbe, ahol szűk ösvényen folytatta az emelkedést. Ahogy egyre feljebb értünk, ritkulni kezdett az erdő, majd egycsapásra átváltott törpefenyvesre, de ezzel egyben a látóhatár is kiszélesedett. Feltárultak a völgyet közrefogó hegygerincek és havasi legelők harmóniát sugárzó lankái. A patakmeder mentén, de azon többször ide-oda átkelve és a törpefenyvesek labirintusaiban kanyarogva haladtunk egyre feljebb. Ahogy egyre feljebb és feljebb értünk több helyen masszív hófoltok mutatták, hogy nemrég még kemény tél uralta a tájat. Helyenként a patak hűvös vize is a hótömb alól bukkant elő, majd egy-egy kisebb vízesésben szintet veszítve, víz formálta sziklák között sebesen kanyarogva rohant egyre lejjebb.
Útközben régi esztenák romjai mellett haladunk el, majd kb. két óra alatt elértük a Lála-katlant, melyben elsőként az 1850 m magasan található glaciális képződésű Nagy Lála-tavat (Lacul Lala Mare) értük el, ahol első pihenőnket ejtettük meg. A tó kristálytiszta vízében festményként tükröződött vissza a környező hófoltos hegyoldalak rabul ejtő képe. A pihenő után megkerülve a tavat elhaladtunk egy vízesés és a Kis Lála-tó (Lacul Lala Mică ) mellett, miközben 100 m szintemelkedést is leküzdöttünk. Tovább kapaszkodva felértünk a 2060 m magas Kis Ünőkő nyeregbe (Şaua Ineuţului), ahol a piros sáv jelzésre váltva észak felé kanyarodtunk. Innen a 60 m‑el magasabban lévő Tó-nyergen át (Șaua cu Lac), egy utolsó emelkedő leküzdésével értünk fel az Ünőkő (Vf. Ineu) 2279 m magas csúcsára, ahol hosszabban megpihenve elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát és gyönyörködünk az egyedülálló panorámában, elkészítettük a HAZAJÁRÓ túracsapat csoportképét, majd ki-ki kedve szerint gyönyörködött tovább a táj lenyűgöző szépségében, az Erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium), azaz rododendronok virágai által színesre festett hegyoldalakban és a festői kék égen játszadozó felhőkben. Innen a teljes Radnai-havasok vonulata belátható, a szomszédos a Neteda (Vf. Coasta Netedă) 2060 m magas élétől a távolinak tetsző Nagy Pietrosz (Vf. Pietrosu) 2303 m magas csúcsáig. De nem csak a Radnai-havasok vizuális feltérképezése lehetséges innen, hisz észak felé ellátni a csúcsról a Máramarosi-havasok (Muntii Maramureșului) vonulatáig, keletre láthatóak a Szuhard-hegység (Munţii Suhardului) hullámzó lankái, délebbre a Borgói-hegység (Munții Bârgăului) tömbje, vagy nyugatra a szomszédos Cibles (Munții Țibleș) is. A csúcsról végül ugyan azon az útvonalon tértünk vissza, amelyen felkapaszkodtunk, majd járműveinkkel visszautazunk Borsafüredre. Este a vacsorát követően ünnepélyes oklevélátadás következett és a pontgyűjtő füzetekbe bepecsételésre kerültek a Hazajáró kupa teljesítéséhez szükséges igazolások.
Vasárnap szabad program keretében több helyszín is célpontba került egyéni szabadprogram keretében. Ezek közül három helyszín emelhető ki. Egyik a szomszédos Borsa-hágó (Pasul Prislop 1416 m), melyről keleti irányban a Máramarosi-havasok szélén vezetett túraösvényt járták be néhányan. Itt nem csak az 1717-es tatár betörésről lehetett megemlékezni, de még ma is láthatóak a nevezetes II. világháborús Árpád-vonal 1940–44 között épült lövészárkai és bunker maradványai. A másik a Borsafüred nevezetes látványossága, a Lóvak-vízesés, mely évről évre mindig lenyűgözi az ide látogató turistát. Voltak, akik még egy nagyobb vállalkozásba fogva Borsáról felkapaszkodtak a Radnai-havasok legmagasabb pontjára, a Nagy- Pietrosz (Vârful Pietrosul Rodnei) 2303 m magas csúcsára. Ezúttal is egy nagyon különleges túrahétvége élményeivel gazdagodtunk. Végül megfogadtuk, hogy jövőre ismét találkozunk itt, a RADNAI-HAVASOKBAN.
A beszámolóért és a fényképekért külön köszönet Koczhia Attilának a Hazajáró bihari ispánjának.