Immár negye­dik éve, hogy az Ipoly­feszt szí­nes prog­ram­jai révén júni­us köze­pén, dere­kán meg­élén­kül az élet az Alsó-Ipoly-men­tén. A három napos ingye­nes ren­dez­vény cél­ja a Duna és Ipoly men­ti tele­pü­lé­sek bemu­ta­tá­sa, turisz­ti­kai lát­vá­nyos­sá­ga­i­nak kieme­lé­se. A prog­ram­ból idén sem marad­ha­tott ki a Haza­já­ró túra, amely ezút­tal is két táv­val vár­ta azo­kat, akik kicsit job­ban meg sze­ret­ték vol­na ismer­ni a Kemen­ce felet­ti hegye­ket.

Mint min­den más prog­ram, mi is kicsit hen­di­kep­pel indul­tunk, hisz a zebe­gé­nyi sár­la­vi­na, illet­ve az elő­ző napok csa­pa­dé­kos idő­já­rá­sa soka­kat eltán­to­rít­ha­tott vol­na a túrá­zás­tól. Szom­bat­ra hála Isten­nek már bekö­szön­tött a jobb idő, és 150-en úgy dön­töt­tek, hogy velünk tar­ta­nak a bör­zsö­nyi hegyek közé. Az indu­lók több­sé­ge, mint­egy 120-an a 25 kilo­mé­te­res tel­je­sít­mény­tú­rá­ra neve­zett be, míg 30-an a 12 kilo­mé­te­res veze­tett túrán tar­tot­tak velünk.

A túra mára nem csak az Ipoly­feszt­hez kap­cso­ló­dik szer­ve­sen, hanem a kemen­cei Gabó Fagyi­zó­hoz is, amely a rajt és cél hely­szí­né­ül szol­gál, és ahol idén is vad­pör­költ vár­ta a cél­ba érő­ket.

Ami az elő­ző évek­hez képest vál­to­zás volt, az a Kemen­ce és Magos­fa köz­ti zöld jel­zés, amely immár az ún. Sas-úton mászik fel a Mik­lós-tető­re. Ennek mere­dek­sé­ge, a párás idő soka­kat pró­bá­ra tett, de végül min­den­ki tel­je­sí­tet­te a 25 kilo­mé­te­res távot, annak elle­né­re, hogy olyan csú­cso­kat kel­lett meg­mász­ni, mint a Mik­lós-tető, a Csó­vá­nyos, a Nagy-Hideg-hegy, a Sal­gó­vár vagy a Hol­ló-kő. A leg­gyor­sab­ban mind­ez Klu­csár Mar­cell­nek sike­rült, aki 3 óra 28 perc alatt ért kör­be a kal­de­rán; a höl­gyek mező­nyé­ben Mosoly­gó Zsa­nett­nek ez 5 óra 58 perc alatt sike­rült.

Idén a veze­tett túra útvo­na­lán is vál­toz­tat­tunk: a Hol­ló-kő helyett a Hegy­hát nyu­ga­ti ormát, a Dorottya-bér­cet ost­ro­mol­tuk meg. Örven­de­tes volt, hogy több kis­gyer­me­kes csa­lád is velünk tar­tott, aho­gyan az is, hogy a kör­nyék­be­li­ek mel­lett az Ipoly fel­vi­dé­ki olda­lá­ról is sokan eljöt­tek vala­me­lyik táv­ra. Ezzel iga­zá­ból tel­je­sült a túra leg­főbb cél­ja: meg­is­mer­tet­ni a szü­lő­föld szép­sé­ge­it annak lakó­i­val, hisz mint tud­juk, „hon­is­me­ret nél­kül nincs haza­sze­re­tet”!