Teljesítménytúrával bővült a Selmeci Őrjárat Emléktúra

Teljesítménytúrával bővült a Selmeci Őrjárat Emléktúra

Negyedik alkalommal gyűltek össze a túrázók a Szitnya lábánál, hogy megemlékezzenek a selmeci diákság hazaszeretetéről és szolgálatkészségéről. Az elmúlt évek során folyamatosan nőtt az igény egy teljesítménytúrára, amely a vezetett emléktúrát egészítené ki. A szervezők idén elérkezettnek látták a pillanatot, hogy útjára indítsák a Selmeci Őrjárat Teljesítménytúrát.

A gyülekező ismét a Bacsófalvi-tó partján volt, ahol a vezetett túra résztvevői türelmesen megvárták, míg a teljesítménytúrázók beneveznek és elrajtolnak. Miután mindannyian útra keltek, Dobay Gergely köszöntötte a vezetett túrán résztvevőket. Rövid beszédében a selmeci diákság 1918-ban tanúsított helytállását méltatta és megemlékezett a hősi halált halt erdőmérnök-hallgatókról, Hurtay Györgyről és Baumerth Károlyról. A beszéd után együtt vágtak neki a megszokott 21 kilométeres útvonalnak.

Eközben a teljesítménytúrázók már a reggel füllesztő párájában rótták a kilométereket. A 27 kilométeres táv jelentős része megegyezett a vezetett túra útvonalával, azonban az a 6 kilométer ráadás rengeteg plusz élményt rejtett. A túra tervezése során az elsődleges cél az volt, hogy minél többet megmutasson a Selmeci-hegység ipartörténeti- és természeti értékeiből. Az útvonalra gyöngyökként lettek felfűzve az UNESCO világörökségét képező bányatavak. Szám szerint tizenegy bányatóra nyílt kilátás, melyből hatot érintett is a túra. A teljesítménytúra útvonala a Sedlo Pleso állatitatójánál vált le a vezetett túra megszokott útvonaláról. Innen a Kanderka oldalában vadregényes, keskeny ösvényen indulva vette célba a Tanád csúcsát.

A Salamandra síközpont felett egy rövid, de annál meredekebb sziklás szakaszon érte el a túra az első csúcsát, a Tanádot. A csúcsról a hegygerincen vezetett az út a Paradicsomhegyre, ahonnan a Vöröskútig ereszkedtek a túrázók, hogy megkapják első pecsétjüket. Rövid pihenő után visszafordulva, újból a Szitnya felé indultak meg, de ezúttal a hegygerinc helyett a Paradicsomhegy oldalában vezetett útjuk. Egy hangulatos ösvényen kanyarogtak miközben végig Selmecbánya látképe kísérte őket. Elhagyva az Ottergrund tavat, az ösvény sűrű erdőben vezetett tovább, ahol a több évszázados bányagödrök és töbrök máig egyedi látványt nyújtanak. Az erdőből kiérve a Felső Róna kálváriáján ereszkedtek le Hegybányára, ahol összetalálkoztak a vezetett túra résztvevőivel.

A frissitőpont idén a megszokottól eltérően a Keresztútnál várta mindkét társaságot, hiszen a Szitnyára vezető utolsó csúcstámadás előtt elkél az utánpótlás. Az időjárás egész nap kegyes volt a résztvevőkhöz, de a tavalyi évhez hasonlóan a Szitnyára történő felkapaszkodás közben ismét vészjóslóan elkezdett dörögni az ég. Az eső nem váratott sokáig magára. Volt aki a Tatár-réten ázott el, mások a sziklaoszlopok tövében. A végeredmény mindenkinél ugyanaz volt: ázottan szürcsölgették a káposztalevest az Andrej Kmeť menedékházban. Mire elállt az eső, mindenki jóllakottan kezdett neki az ereszkedésnek, hogy Szitnya várát érintve beérjen a túra céljába. Bár a teljesitménytúra 27 kilométeres távja nem számít soknak, az 1150 méteres szintemelkedés a beszámolók alapján feladta a leckét a túrázóknak. A végén mindenki fáradtan, de a látványtól feltöltődve ért célba és igérte, hogy jövőre is eljön.

Páran talán még a Bacsófalvi-tóban is megfürödtek…

Videó a túráról

Az összefoglalót köszönjük szépen Dobay Gergő barátunknak.