Október 18-án kb. 70 hazajáró gyülekezett a fertőszéleskúti vasútállomás parkolójában. A Nap már a horizont fölé emelkedett, de még nincsen ereje. Viszont a szél annál erősebben fúj a Lajta-hegység felől. Fertőszéleskút már a kőkorszakban lakott hely volt, határában a Haidenberg-dűlőben római épületek maradványai kerültek elő.

A település névadó forrása egykor bőséges vizet adott, melyet főként mosáshoz, itatáshoz használtak fel. Később elveszítette jelentőségét és az 1960-as években a Főtér rendezésekor betemették. Húsz évvel később főként idegenforgalmi és városszépítési célból újra kiásták és nyílását a nagymartoni Friedrich Opferkuh kőfaragómesterrel homokkőből újból kiépíttették. A falu közepén látható a Török-torony a 17. század második felében épült. A 32 méter magas toronyból messze lehetett látni a környező síkságon és időben lehetett jelezni közeledő ellenséget. Harangja a veszélyre figyelmeztetett. 1681-ben a Szent Koronát is őrizték benne. Itt látható Burgenland legrégibb toronyórája is. Aljában börtön volt. Ma múzeum van benne. A toronnyal szembeni vendéglő épületében szállt meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-ben bécsi hadjárata során. A torony mellett látható a város kalodája. Szent Kunigunda tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1675-ben épült a 13. századi német Kunigunda-kápolna helyén. A templom az 1683-as török hadjáratban, majd az 1737-es tűzvészben súlyosan megsérült. Orgonája 1785-ben, barokk oltárai 1802-ben épültek. Körülötte láthatók az 1786-ban lebontott védelmi rendszer maradványai. A Sásony felőli határnál sáncok nyomai láthatók, melyeket “Töröksáncok”nak neveznek és annak a sáncnak a maradványai, melyeket még a 17. században a török ellen emeltek. A feljegyzések szerint 1683. július 8-án ötszáz császári katona vívott itt vesztes csatát a törökkel, mely során a falu is leégett és sok lakost megöltek, vagy fogságba hurcoltak.

A településről az irányt a Lajta-hegység felé vesszük. Először szőlők között, majd a hegység alján vezet az útunk. Felkapaszkodunk az első ellenőrzőponthoz a Szent János kápolna és remetelak romjaihoz. A remetelakot és a hozzá tartozó Szent János-kápolnát Franz Berner remete építtette, aki 1732-ben telepedett itt le. 1774. március 30-án bekövetkezett haláláig itt élt, remetelakát, kertjét és a Szent János-kápolnát 82 éves koráig gondozta. A két táv itt vált szét. Mi a 25 km-es táv útvonalát a Lajta-hegység gerince felé vettük az irányt. Szépen színesedő erdőben érjük el az 1000 éves határt. A Lajta-hegység az Őrvidék egyik hegysége és kistája Soprontól északra, az Alpokalja legészakibb tagja. Jelenleg teljes területe Ausztriához tartozik. Legmagasabb pontja 484 méter magas Nap-hegy. Pár kilométert gyalogolunk a az 1000 éves határon majd Feketeváros magasságába érve megkezdjük az ereszkedést a településre.

Feketeváros leglátványosabb műemléke a 17. századi városfal, amely szinte teljesen körülveszi a régi belvárost. Három kapuja van: északon a Török-, keleten a Brucki- és nyugaton a Ruszti-kapu. A Török-kapu volt a legerősebb, az ötvenes években azonban a szomszédos hotel építése közben egy része elpusztult. A Brucki-kaputól keletre még a bástyák is épségben vannak. A Török-kaputól délre lévő háromszögletű bástyát beépítették. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1677-ben épült, a toronykapu feletti Szent Miklós szobor 1730-ban készült. A Szent Család mellékoltár-képét 1789-ben Dorfmeister István festette. A Török ház a 17. században épült, hátsó épületszárnyának kéményéből turbános török fej emelkedik ki. Az 1647-es török rajtaütés idején történt, hogy Greiss András feketevárosi fiút elhurcolta a török, de az éjszaka leple alatt, amikor egy erdőben megpihent a csapat, sikerült megszöknie. Elcsigázva érkezett meg faluja határába és ott elvesztette az eszméletét. A falubeliek akadtak rá és hazavitték. Húsz évvel később, szabadulása emlékére szép oszlopot állítottak az út mellett, azon a helyen, ahol megtalálták. (Széleskút és Feketeváros között.) Az oszlopon az 1666-os évszám olvasható. Greiss András meg is örökítette egy festményen azt a jelenetet, amikor egy török lovas rabszíjon vezeti. Itt született 1677. április 27-én Orient József festőművész, az első magyar tájképfestő.

A település nevezetességeinek megtekintése után visszatérünk a vasútvonallal párhuzamosan haladó 02-es ausztriai hosszútávú vándorútra és érkezünk vissza a célba.

A képeket tavasszal készítettem a bejáráskor.

Üdvözlettel: v.Orbán Imre