Min­den tekin­tet­ben ragyo­gó­ra sike­re­dett Egye­sü­le­tünk és a Haza­já­ró Egy­let immár 7. alka­lom­mal meg­ren­de­zés­re került közös hét­vé­gé­je. Egy­részt az idő­já­rás is igen kegyes volt hoz­zánk és egész hét­vé­gén szik­rá­zó nap­sü­tés­ben túráz­hat­tunk hazánk egyik leg­va­rázs­la­to­sabb hegy­vi­dé­kén, a Bükk­ben, más­részt a hét­vé­ge új hely­szí­ne, a bük­ki erdők öle­lé­sé­ben fek­vő ékszer­do­boz, Répás­hu­ta is meg­nyer­te a részt­ve­vők szí­vét.

A hét­vé­gén ez alka­lom­mal is a Haza­já­ró hon­is­me­re­ti műsor alko­tói vol­tak ven­dé­ge­ink és túra­tár­sa­ink. Kenye­res Osz­kár mel­lett a soro­zat “ven­dég” sze­rep­lő­i­vel és a stáb­ból is sokak­kal talál­koz­hat­tak azok, akik csat­la­koz­tak a szom­ba­ti túránk­hoz, ami­kor a Bükk-fenn­sík­ra és a bük­ki kövek vonu­la­tá­ra veze­tett utunk. Ilyen­kor ősszel szin­te lehe­tet­len betel­ni az itte­ni szín­ka­val­kád­dal, a “kövek­ről” nyí­ló párat­lan kilá­tás­sal és az alat­tuk hul­lám­zó erdők­kel. Szom­ba­ti túránk kere­té­ben ebbe a cso­dás világ­ba nyúj­tot­tunk izgal­mas bepil­lan­tást, Koz­ma Atti­la, Egye­sü­le­tünk Élő­vi­lág­vé­del­mi szak­osz­tály­ve­ze­tő­jé­nek szak­ve­ze­té­sé­vel.

Vasár­nap kicsit keve­seb­ben, de újabb túra­tár­sak­kal vág­tunk neki a hét­vé­ge záró túrá­já­nak. Egye­sü­le­tünk elnö­ké­nek, Hava­si Nor­bert­nek a veze­té­sé­vel a ter­mé­szet­já­rók egyik ked­velt útvo­na­lát, a Rej­te­ki-tan­ös­vényt jár­tuk végig. Az úgy­ne­ve­zett nagy kör 12 állo­má­sa segít­sé­gé­vel meg­is­mer­ked­tünk ősré­gé­sze­ti szem­pont­ból fon­tos bar­lan­gok­kal, két szur­dok­völggyel, a gyer­tyán-völ­gyi üveg­hu­ta marad­vá­nya­i­val, a Bükk egyet­len kata­vot­rá­já­val (idő­sza­ko­san műkö­dő vál­tó­for­rás, amely néha víz­nye­lő) és két állan­dó víz­nye­lő­vel is. Utunk végül Répás­hu­tán zár­tuk, ahol búcsút vet­tünk a túra­tár­sak­tól. Remél­jük, hogy min­den­ki élmé­nyek­kel és új barát­sá­gok­kal gaz­da­god­va tért haza és bízunk ben­ne, hogy mielőbb újra talál­koz­ha­tunk!

Köszön­jük a képe­ket és beszá­mo­lót Hava­si Nor­bert­nek a túra házi­gaz­dá­já­nak és egy­ben veze­tő­jé­nek.