Hazajáró Maderspach Emléktúra a Vulkán hegységben

Hazajáró Maderspach Emléktúra a Vulkán hegységben

A hegyek megvárnak”, szokták mondani. Es így is van. Két évvel ezelőtt az időjárási viszonyok nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy végig menjünk az Oslea gerincen. Akkor, nehéz szívvel fordultunk vissza az Oslea nyeregből, de mint kiderült, jó döntést hoztunk.

A Hazajáró Maderspah Emléktúra útvonalai változóak, de az idei évben megpróbáltuk pótolni az elmaradt végig vonulást az Oslea gerincen.  És sikerült! Kíváncsian tanulmányoztuk az időjárási előrejelzéseket. Meddig tart a kánikula és a szárazság? Nagyon reménykedtünk, hogy ne pont július 23-án romoljon el az idő, hisz ekkorra terveztük meg a Hazajáró Maderspach Emlékúrát. A meteorológusok jó időjárást jósoltak és bevált. Gyönyörű napsütéses reggel találkoztunk a bejelentkezett túrázókkal a Câmpuseli vadászháznál. Közel 100-an voltunk, akik hallgattuk Dobner Imi túravezetőnk tanácsait. Kicsit megkésve indultunk, hisz oly jó volt ismerős arcokkal találkozni. A kis hangzavar jelezte a jelenlévők örömét, hogy mennyire jól esik a találkozás más túrákon résztvevő személyekkel és ismerkedni újakkal.

Míg az erdőben, az árnyékban gyalogoltunk, még tartott a lelkesedés. De hamar kiértünk a napverte hegyoldalra. Itt már fokozatosan csendesült és lassult a társaság. Az erős napsütés kegyetlenül szívta erőnket. A nyeregben pihenve Bodó József nyugalmazott történelemtanár rövid beszéde után motiváltabban indultunk tovább. Ő gondolkoztatott el azon, hogy mi csak egy hátizsákkal végigsétálunk és gyönyörködünk a tájakon, míg mások, itt harcoltak életüket adva szebb és jobb jövőben remélkedve. A csúcsra kimászni egyeseknek könnyű volt, de másoknak igazi kihívást jelentett. Az 1946 méteres Oslea csúcs a Vulkán-hegység legmagasabb pontja. Sokan azt gondolták, hogy túl vannak a nehezén, hisz innen már nincs feljebb. De a hosszú gerinc hullámvasút-szerűen lejt és emelkedik majd újra lejt és emelkedik. Kimerültségünket a szemben levő hegyvonulatok enyhítették. Gyönyörű panoráma volt a Godján-hegység, Paltina, Jorgován-kő, Kusztura látványa, melyet később a Nagy-Retyezát Peleaga-, Papusa- és Retyezát -csúcs egészített ki. Az erdőbe vezető lejtőt mindenki hamar megtette, hisz igyekeztek az árnyékba hűsölni. Innen már csak lefelé vezetett az út, így hamar visszaértünk az autókhoz.

Mi csak a nap melegével küzdöttünk, de Illyés Istvánnak, a szakácsnak, az üstök alatti tűzzel is meg kellet birkóznia. Kitartó munkája meghozta gyümölcsét, mindenki dicsérte a gulyást. A vacsorától, mintha erőre kapott mindenki. A megérdemelt pihenő után Faragó Zoltán, délvidéki barátunk segített az oklevelek kiosztásában, majd jó hangulatot teremtett és táncra is perdült a sok fáradt láb. És ismét bizonyult, hogy nincsenek határok közöttünk, még ha különböző országból érkeztünk is. A magyar dalokat ugyan úgy énekelte a Felvidékről, Délvidékről, Magyarországról, Erdélyből és Svájcból jelenlevő személyek is. Külön élmény volt számunkra, hogy megtisztelt jelenlétével a Maderspach család két leszármazottja.  Csanád és Csongor büszkék lehetnek, hogy így éltetik és megemlékeznek felmenőikről, hisz nekik köszönhetjük a Zsíl- völgyi bányászatot. Sokan olvasták már Maderspach Viktor leírásait az itteni hegyekről és vannak, akik a túra után lettek érdekeltek ezek a könyvek iránt.

A túrán részt vettek és forgattak a Kárpát-medence magazinműsor munkatársai is. Beszámolójuk az alábbi linken tekinthető meg.

Várunk jövőre is!