Szomorkás idő fogadta szombat reggel a lánzséri vár tövében gyülekező túra résztvevőit. Az időjósok esőt jósoltak, de a túra ideje alatt nem kaptunk az égi áldásból. Lánzséron a göttweigi apátság egyik oklevele alapján már 1158-ban lehetett legalább egy lakótorony. A vár neve a német Landesehre (ország becsülete) névből származik.

A várat a későbbi nádor, Szák nembéli Bárcz fia Miklós építtette, aki II. András királlyal megjárva a Szentföldet, az ottani keresztes várakat vette mintának. A vár az évszázadok folyamán sok csatát és még több tulajdonost látott falai között, mígnem az 1772-ben egy tűzvész elpusztította. Az Esterházyak az uradalmi központot ezután áthelyezték Lakompakra, a várat már nem építették újjá. Azóta rom. Jelenleg is az Esterházy család kezében van, az alapítvány üzemelteti a nagy kiterjedésű romokat. Harmincöten indultunk neki a Kolostor-hegyen álló kamalduli kolostor romjaihoz vezető úton. A „hallgatás hajlékának” romjai még ma is több emelet magasan omladoznak a hegytetőn. A várheggyel szomszédos Szent Mihály-hegyen a mai Klosterbergen 1700-as években Esterházy Pál nádor kamalduli kolostort alapított, de 1782-ben a szerzetesrendek feloszlatásakor a barátoknak is el kellett hagyniuk és gondozás hiányában az enyészeté lett. Berendezését nagyrészt a mezőváros Szent Mihály templomába szállították át, mely 1804-től lett önálló plébániatemplom. A romokat járva Ottlik Géza mondatai jutnak az eszünkbe. „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele”. A történethez hozzátartozik, hogy a néma rend letelepítése akkortájt egyfajta csendes ellenállás is volt, a Rákóczi-hű főúri famíliák így tiltakoztak – némán – a Rákóczi-szabadságharc leverése és a szégyentelinek tartott 1711-es szatmári béke ellen. A romokat magunk mögött hagyva Sopron vármegye legmagasabb csúcsára a Pál-hegyre vettük az irányt. A ma már félig elbányászott hegyről remek panoráma nyílik a Pannon alföldre, melyet még misztikusabbá tett a felette szálló pára.
Fenyvesek sűrűjében ereszkedtünk az egykor szebb napokat látott erdei Savanyúvíz-forráshoz, majd szemerkélő eső kísérte utunkat Kaboldra. Először megtekintettük a zárva lévő kaboldi várat, majd kortyoltunk a községben található savanyúvíz kútból. Kabold a környék egyik legrégibb vára, kezdetben stratégiai szerep is jutott neki, aztán az idők során ezt elveszítette és majdnem feledésbe is merült. Kaboldon a soproni Pousa nemesi família által az 1220-as években építhetett várat a Bécs ellen vonuló törökök 1529-ben lerombolták. Ez azért lényeges, mert ezt követően reneszánsz stílusban építették újjá, s ennek vannak látható nyomai ma is. A vár a török időkben rablóvárként, hamis pénzverdeként híresült el, udvarán 1599-ben még boszorkányt is égettek. 1620-ban egy időre Bethlen Gábor serege foglalta el, és a várkrónika szerint történt itt a környéket egy időre lázban tartó, elhíresült gyilkosság is: 1629-ben a várúr fia lelőtte sógorát, bizonyos Zay Zsigmondot. Mindezek mellett lényegesebb az 1670-ben történt esemény, különösen, ha Madarász Viktor festményére gondolunk, melyen Zrínyi és Frangepán búcsúzik egymástól a bécsújhelyi börtönben. A két hazafit ugyanis itt, a kaboldi várban ejtették fogságba. Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Ferenc, Bécs felé tartva, vesztükre a várban éjszakáztak. A két úr tisztázni szerette volna a császár előtt a Wesselényi-összeesküvésben vállalt szerepét. Azonban Kabold ura, Kéry Ferenc, megsértve a vendégjogot, elárulta és feladta őket. A császár elleni rendi szervezkedéssel megvádolt, fogságba ejtett Zrínyit és Frangepánt börtönbe vetették és egy évvel később, 1671. április 30-án Bécsújhelyen kivégezték. Kéry jutalma pedig grófi cím lett. Magunkra véve Zrínyi és Frangepán terhét, betértünk a helyi kocsmába, hogy szomjas torkunkat sörrel öblítsük. Most jött a „feketeleves”, mert vissza kellett kapaszkodni a lánzséri várnál parkoló autóinkhoz. Jót beszélgetve ez is megtörtént. Mindenki becsülettel megjárta a maga 20 km-ét, így kiérdemelte a túra oklevelét és kitűzőjét. A túra végén a csoport megtekintette a nyugati gyepű legnagyobb várát. Köszönöm, hogy eljöttetek, várlak Bennetek máskor is.

Köszönjük a képeket és beszámolót v.Orbán Imrének a túra házigazdájának és egyben vezetőjének.