Archives

Bécsújhely

V. Babenberg Lipót alapította 1194-ben Bécs védelmére. Az egykori uralkodói vár, a Babenberg kastély közel 300 éve a Mária Terézia Katonai Akadémiának ad otthont. A városi rangra emelkedett település az 1400-as években, III. Frigyes idején élte virágkorát, amikor sokáig a császár rezidenciája volt. Hiába az erős városfalak, 1487-ben Hunyadi Mátyás király elfoglalta és meg is tartotta két éven át a várost. A legenda szerint ekkor ajándékozta Bécsújhely polgárainak a királyi jelvényekkel díszített Corvin-kupát.

Az egykori gótikus székesegyház, a mai főplébánia-templom büszkén tekint az égre, de minket mégis arra az 1671-es sötét esztendőre emlékeztet, amikor az itteni fegyvertárban fejezték le Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet. A templom falán, a Menyasszonyok kapuja mellett egy sírkő emlékeztet a véráldozatra.

És azt se feledjük, Bécsújhely utcáit koptatva, hogy 1701-ben II. Rákóczi Ferencet ide hurcolták, ráadásul ugyanabba a börtönbe, melyből 30 évvel azelőtt nagyapja, Zrínyi Péter a vérpadra került. Rákóczi a börtönből Gottfried Lehmann császári kapitány segítségével megszökött és meg sem áll Lengyelországig, ahonnan másfél év múlva egy hadcsapat élén vonult be hazájába. Segítőjét, Lehmann kapitányt bosszúból a császáriak felnégyelték.

Lupény – református egyházközség

Lupény – református egyházközség

A Lupény környékén található panziók kiváló kiindulópontjai lehetnek a festői Kis-Retyezátba, a Vulkán-hegységbe, vagy akár a Páring hegységbe tervezett túráknak. Télen a folyamatosan fejlődő sípályák várják a téli sportok szerelmeseit. Lupény kicsi, de kitartó magyar közössége szeretettel várja az idelátogató magyar vendégeket, szívesen mesélnek a magyar múltról, a jelenről és a jövőről is.

Lupény:

Hunyad megye déli részén, a Petrozsényi-medencében, a Zsil folyó partján, Petrozsénytól 20 km-re, Dévától pedig 110 km-re helyezkedik el.
1916-ban súlyos harcok folytak a városért a román és osztrák-magyar-német seregek között, amely a Központi Hatalmak seregeinek javára dőlt el.
1977. augusztus 2-án a helyi bányászok felkelését a kommunista, kizsákmányoló rezsim ellen a hatóságok gyorsan leverték, sokakat ítélve börtönbüntetésre vagy kényszermunkára.
Itt született 1928. január 11–én Nagy Arisztid egyetemi, főiskolai oktató, földrajzi szakíró.
Itt született 1933. január 25-én Kerekes György magyar műfordító, szerkesztő.
Itt született 1946. november 10-én M. Veress Zsuzsanna költő, prózaíró.

Rövid templomtörténet:

– 1910-ben a gyülekezet saját parókiával és lelkipásztorral rendelkezik, de templommal nem. Elindulnak a tárgyalások a templomépítéssel kapcsolatban.
– 1912 tavaszán elindul a templomépítés. Az építkezési munkálatokat az Urikány Zsil-völgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársaság végezte 32200 korona fejébe.
– 1913 januárjában szerződést írnak alá a Seltenhoffer Frigyes Fiai soproni céggel a harangok beszerzése érdekében. A Hadügyminisztérium kiutalt 30 mázsa ágyúércet, melynek értéke 102 korona mázsaként.
– 1913 márciusában fejezte be a baróti asztalos a berendezéseket.
– A templomszentelés 1913 június 29.-én történt, melyen jelen volt Budapestről a Bethánia belmisszió egyesület vezetősége is.
– Zsil-völgye legnagyobb református temploma.
– Jelenleg 586 gyülekezeti taggal rendelkezik.
– Négyes testvérgyülekezeti kapcsolat van: Budapest- Fasor, Torontálvásárhely, Nagyatád és Lupény városai között.
– A templom előtti kopjafa a magyarság összetartó szimbóluma, melyen ez áll: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, hűtlen ne légy soha!”

A térségben készült Hazajáró epizódok:

Vulkán-hegység – Honvédő harcok a Zsil-völgyében

Téli Páring kóstoló – A Zsil ölelésében

Páring-hegység II. – Gerinctúra az ezerarcú bércen

 

Nagyenyed

Enyed igen gazdag múlttal rendelkezik. A város ékessége az erődtemplom, ahol 1564-ben megalakult az Erdélyi Református Egyház. 1780 és 1849 között Enyed volt a püspöki székhely.

Nem véletlen, hogy a késő gótikus stílustól a barokk templombelsőig mindenféle stílusjegyet visel magán, ami az újjáépítéseknek köszönhető, hiszen a város ötször pusztult el az évszázadok során.

Az 1704-es kuruc idők labanckergető diákjainak emlékműve azokat a nagyenyedi diákokat örökíti meg, akik fűzfadorongokkal álltak ellen a városra törő labancoknak, életüket áldozva városukért, hazájukért. Róluk emlékezett Jókai Mór is a Nagyenyedi két fűzfában.

Az erődtemplom falán egy kis kőlap emlékezteti az erre járót az 1849. január 8.-i mészárlásra, amikor Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák az ortodox karácsony éjszakáján a poklot szabadították Enyedre. Miközben férfiaink a magyar szabadságharc seregében szolgáltak, a vérgőzös románok védtelen emberek ezreit mészárolták le, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Így szenvedte el Nagyenyed a szabadságharc legnagyobb civil veszteségét.

És itt, Enyeden a Bethlen Gábor Kollégium biztosítja a magyar megmaradást, melynek elődjét a fejedelem alapította Gyulafehérváron 1622-ben. A Kollégiumot a török-tatár dúlást követően 1662-ben Apafi Mihály fejedelem helyezte át Enyedre. Az öreg alma mater padjait olyan jeles magyarok koptatták, mint például Kőrösi Csoma Sándor vagy a festő, Barabás Miklós. Az egykori tanárok között találjuk Áprily Lajos költőt, Apáczai Csere Jánost.

Nagymegyer

Lakták avarok, volt a Megyer törzs szállásterülete, majd a komáromi vár szabadalmas tartozéka, mígnem a Kanizsay család kapta meg. A megyeriek nyomban el is veszítették kiváltságaikat, de nem nyugodtak bele. Meghívták Mátyás királyt, hogy jó szokása szerint tegyen igazságot. El is jött Mátyás, és mezővárosi kiváltságokat adott a településnek. A megyeri erdő szélén ma is áll a tölgy, ahova sátrát állította, s a helyiek azóta is „Mátyásfának” nevezik.

A kisváros ma már főként gyógyvizes forrásairól nevezetes, amiket az 1970-es években fedeztek fel. A Korvin Mátyásról elnevezett termálfürdő medencéi nemcsak a mozgásszervi- és ízületi megbetegedésekre, de kedélyünkre is jótékony hatással vannak.

Nagykároly

A szatmári béke tárgyalásai már a kurucok akkori fellegvárában, Nagykárolyban kezdődtek. A Károlyi-család ősi birtokközpontjában, amelynek előjogait a Károlyiak, „vérök ontásával teljesített hű szolgálataikért és sok sebbel szerzett harci érdemeikért” szerezték.

A Károlyiak 1554-ben tértek át a protestáns vallásra. Mostani templomukat az 1700-as években építették maguknak. Büszkék a nyakas kálvinisták városuk szülöttjére, Károli Gáspárra is, aki először fordította le teljes egészében magyar nyelvre a Bibliát.

A szatmári béke után a harcokban megviselt várost a Károlyi család módszeresen újraélesztette. A megcsappant népességet főleg svábokkal telepítették újra, s a család mecenatúrájával jelentős építkezések kezdődtek. Az újraéledő városban szívesen látták a piaristákat is.

Nagykároly 1780-ban lett Szatmár vármegye székhelye, ezt a rangját Trianon után 1926-ig tarthatta fenn. És a vármegyeházában nem mást tisztelhetett egy ideig vármegyei jegyzőként, mint Kölcsey Ferencet.

És mennyire szerette a várost a reformkor másik nagy költője, Petőfi Sándor is. Ahogy írta: Gyönyörrel vagyok benne, mert itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsőbb leányát.

Itt, Nagykárolyban, az egykori Arany Szarvas fogadóban borította lángba Petőfi szívét a szerelem első látásra.

Nagyszalonta

Nagyszalonta lakóit nem kímélte a történelem. Először a tatár, majd a török dúlás után néptelenedett el a falu, mígnem 1606-ban Bocskai István 300 hajdút telepített ide. 1620-ban kezdték meg a vár építését, amiből csak egy torony maradt meg az utókor számára, az úgynevezett Csonkatorony.

A századfordulón felavatott Kossuth-szobor húsz éven át díszítette Szalonta főterét, aztán 1920-ban az új impérium ismeretlen tettesei ledöntötték. Újabb húsz esztendőnek kellett eltelnie, hogy Nagyszalonta felszabaduljon, s a Csonkatoronyba menekített szobor visszatérjen eredeti helyére.

És visszaszállt a városháza tetejére a száműzetésre ítélt turulmadár is. Ahogy a Bocskai-oroszlánok is újra büszkén őrzik a város és az Arany család címerét.

Van mire és kire büszkének lennie Szalontának. A református templom túloldalán egész szoborpark hirdeti a város nagy szülötteit. Arany János mellett szobrot kapott Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György és Kiss István is.

Arany János ott ücsörög és szemléli a változó város képét a Csonka-torony bejárata fölött is. Az emeleten múzeum őrzi emlékét.

Resicabánya

A Berzava völgyében, a Szemenik-hegység lábai előtt hever Krassó-Szörény vármegye régi székhelye, Resicabánya. Fölötte a Kereszthegy egy német ajkú, de magyar szívű hazafi emlékét őrzi. Georg Herglotz a bánya tulajdonosa volt, amikor a forradalom hírére 1848 tavaszán megalapította a nemzetőrséget, majd az üzemet átalakították a felkelők hadianyag-ellátására. Aztán beköszönt az ősz, s vele a szerbek, majd a románok támadtak a városra. Az ütközetben Georg Herglotz több harcostársával együtt életét adta a hazáért.

Az 1700-as években, amikor Németországból, a felső-magyarországi bányavárosokból, később Olténiából egyre több bányász és kohász érkezett Resicára. A szaporodó kohók ontották magukból a hadianyagot, a gőzgépeket, a vasúti síneket, majd 1872-ben itt gyártottak hazánkban először gőzmozdonyt. Ez volt a híres Resica 2, amit a Bogsán, majd a Hungária követett. Az itt gyártott mozdonyokból a szabadtéri múzeumban kapunk ízelítőt.

A ’48-as harcok után éppen 70 esztendő telt el, amikor a nagy háborúban újra harctérré vált Resica. Előbb a szerbek, majd a franciák, végül a románok lendültek támadásba, akik aztán itt is maradtak. 1945-ben a németeket kényszermunkára hurcolták, a gyárakat államosították, a kommunizmus teljesen felforgatta a népességet és a városképet is.

Ebben a hagyományosan többnyire német ajkú, majd román többségűvé vált vidéken kellett átvészelnie a zivataros évszázadokat a török után szinte mindig kisebbséget képező magyarságnak. A szórványba szorult honfitársainknak az egyházak ma is erős bástyái, de találkozóhelyük is van: a Magyar Kulturális Központ.

Temesvár

Temes vármegye egykori központja Temesvár. A város minden szeglete a dicső magyar múltról árulkodik. A belvárost a századfordulón épült szecessziós épületek ékesítik, közöttük is a legszebb a Bruch-palota. Mellette a régi Vármegyeháza, a későbbi barokk palota áll, szemben pedig a monumentális katolikus székesegyház. A római katolikus csanádi püspökség 1737-ben költözött Temesvárra. A püspöknek hamarosan szép palota is épült.

Ritka már a magyar szó, pedig volt idő, amikor világraszóló magyarok koptatták a város utcáit. Itt volt hadmérnök Bolyai János, de itt született Komárom dicső védője, Klapka György is, aki a kiegyezés után Temesvár országgyűlési képviselője lett.

Temesvár nemcsak egyházi és közigazgatási, de fontos kulturális központ is. Az 1875-ben épült Nemzeti Színház épületében ma német, román és magyar színtársulat is működik.

A színház közelében áll a várkastély, amely egykor Károly Róbert király, majd Hunyadi János temesi főispán székhelye volt, majd kaszárnyaként is használták.

A kiegyezés utáni korszakot idézi a temesvári polgárok egykori korzója, a Lloyd sor is. A megnyíló tér ikonikus épülete az impozáns Lloyd-palota.

A Béga patakon átkelve újabb történelmi helyszínre érünk. A feltételezések szerint itt végezték ki 1514-ben Dózsa Györgyöt, melyre egy magyar nyelvű emléktábla hívja fel a figyelmet.

A Mária tér mellett áll a református templom, ahol a közelmúlt egy dicsőnek indult, de dicstelenné vált történelmi eseménye kirobbant. Innen indult 1989-ben a kommunista rendszert megdöntő népfelkelés. Érdekesség, hogy a templom egy bérház első emeletén található.

Királyi kastélyok és főúri paloták helyett a szórványba került magyar közösség egyik fellegvára a Bartók Béla líceum, ami az oktatáson és nevelésen túl a magyar öntudat erősítését is szolgálja.

Dornavátra

Kevesen ismerik az Aranyos-Beszterce és a Dorna folyók egyesülésénél fekvő Dornavátrát. Ahol egykoron hazai és külföldi turisták sokasága járt-kelt és áldotta a mofetták, gyógyvizek, és a kristálytiszta levegő jótékony hatásait, ma már újfajta tömegek és megroskadt színfalak várnak. Mert ahogy a Monarchiát letaszították a történelem forgó-színpadáról, úgy kopott meg Dornavátra hajdani fénye is az elmúlt 100 esztendőben. Az 1700-as években pásztorok fedezték fel a környék ásványvízforrásait, amiket el is neveztek borkutaknak. 1775-től üdülőközpont épült köréjük, az egyre népszerűbb fürdőhely híre aztán Bécsig is eljutott. Ferenc József és Ferdinánd is élvezte itt a boldog békeidőket. 1886-ban Ferenc József maga támogatta a település további fejlesztését. Ekkor épültek palotái, vasútállomásai, temploma és iskolája is. Régi idők tanúja az 1871-ben foglalt, majd a monarchia néhai mezőgazdasági miniszteréről, Falkenheinról elnevezett forrás is.

1907-ben Dornavátra már városi rangot is kapott, de a világháborúk, az elcsatolás, az államosítás megpecsételték az üdülő sorsát. A fürdőket a kommunista időkben a román munkásosztály tagjai látogatták, kezelési jegyekkel. Egyelőre úgy tűnik az új rendszer sem képes élni Dornavátra adottságaival, a város szebb jövőre vártában tovább sorvadozik.