A Berzava völgyében, a Szemenik-hegység lábai előtt hever Krassó-Szörény vármegye régi székhelye, Resicabánya. Fölötte a Kereszthegy egy német ajkú, de magyar szívű hazafi emlékét őrzi. Georg Herglotz a bánya tulajdonosa volt, amikor a forradalom hírére 1848 tavaszán megalapította a nemzetőrséget, majd az üzemet átalakították a felkelők hadianyag-ellátására. Aztán beköszönt az ősz, s vele a szerbek, majd a románok támadtak a városra. Az ütközetben Georg Herglotz több harcostársával együtt életét adta a hazáért.
Az 1700-as években, amikor Németországból, a felső-magyarországi bányavárosokból, később Olténiából egyre több bányász és kohász érkezett Resicára. A szaporodó kohók ontották magukból a hadianyagot, a gőzgépeket, a vasúti síneket, majd 1872-ben itt gyártottak hazánkban először gőzmozdonyt. Ez volt a híres Resica 2, amit a Bogsán, majd a Hungária követett. Az itt gyártott mozdonyokból a szabadtéri múzeumban kapunk ízelítőt.
A ’48-as harcok után éppen 70 esztendő telt el, amikor a nagy háborúban újra harctérré vált Resica. Előbb a szerbek, majd a franciák, végül a románok lendültek támadásba, akik aztán itt is maradtak. 1945-ben a németeket kényszermunkára hurcolták, a gyárakat államosították, a kommunizmus teljesen felforgatta a népességet és a városképet is.
Ebben a hagyományosan többnyire német ajkú, majd román többségűvé vált vidéken kellett átvészelnie a zivataros évszázadokat a török után szinte mindig kisebbséget képező magyarságnak. A szórványba szorult honfitársainknak az egyházak ma is erős bástyái, de találkozóhelyük is van: a Magyar Kulturális Központ.