Téli Páring kóstoló – A Zsil ölelésében
Hazajáró műsorok

Téli Páring kóstoló – A Zsil ölelésében

17. rész
"A piski–petrozsényi vasút megnyitása előtt a Zsil medenczéjét csak havasi pásztorok lakták. A havasi rétek alján ez időben szegényes faviskók s várszerűen bekerített marha-aklok voltak egymástól órányi távolságban elszórva. A vasút s a nyomában gyorsan föllendűlt szénbányászat azonban gyorsan megváltoztatta az egész vidék arczúlatát. A régi lakosságot ma már sokfelől összegyűlt idegen, de magyarosodó munkás elem kezdi lassanként kiszorítani a széntelepek mellől. A Zsil völgye egyike hazánk természeti kincsekben és szépségekben leggazdagabb vidékeinek, melyet eddig is csak elzárt volta s az eddig hiányos közlekedés vont el a szélesebb körű érdeklődés elől."
Téglás Gábor: Hunyadmegye

Hunyad vármegye nagy leírója, Téglás Gábor még ezt látta a Zsil-völgyében. Azóta 100 év eltelt és sok víz lefolyt a Zsilen. A bányák megszámlálhatatlan tonnányi szenet hánytak ki a felszínre a föld alól, majd sorra bezártak, tömeges munkanélküliséget és kilátástalan helyzetet teremtve az itt élő identitást és talajt vesztett emberek számára. Csak a Petrozsényi-medencét körülölelő táj, a változatlan szépségükben megmutatkozó szurdokvölgyek és a feléjük magasodó csodálatos Páring jelenti az állandóságot, Dél-Erdély eme elfeledett, Isten háta mögötti végvidékén.

 

Látnivalók / Erdély / Hunyad

A Déli-Kárpátok lábainál, a Páring és a Retyezát ölelésében fekszik Petrozsény. 200 éve itt még egy kicsiny, békés pásztorfalu állt. Aztán a föld alatt felfedezték a környék kincsét, a feketeszenet, amelynek kitermeléshez sok-sok emberre volt szükség, így a falu idővel a monarchia hatalmas iparvárosává duzzadt.

Bővebben...

Másnéven Zsiec-völgye. Igazi hegyi patakként tör át a Páring és a Kudzsiri-havasok déli nyúlványa között. A szurdok vízesésekkel tarkított. Az út nyáron autóval is járható.

Bővebben...

Amikor ki kellett ásnunk a szállásunkat a hó alól

Már vagy 8 órája úton voltunk, mire végre elértük a 2231 méter magasan fekvő Rudolfshüttét a páringi Carja-csúcs alatti katlanban. Az időjárás nem fogadott bennünket a kegyeibe: odaúton a hófelhők gyakran terítették be a gerincet, igencsak megnehezítve a tájékozódást. Ráadásul hiába volt rajtunk hótalp, a rézsútos ösvény miatt inkább jobb volt levenni azt, és taposni a friss, fél méteres havat. Aztán csak meglett a kőkunyhó, ahova azonban nem tudtunk bemenekülni az orkán erejű szél elől, ugyanis a házat szinte teljesen betemette a hó. Vissza már nem fordulhattunk, mert kezdett sötétedni, nekiláttunk hát az ásásnak. Körülbelül 2 órás küzdelem után lejutottunk az ajtó aljáig, ám hiába ráncigáltuk, be volt fagyva, és kifelé nyílt. Utolsó esélyünkbe sikeresen kapaszkodtunk bele: leszereltük a rácsot az ablakról, majd azon keresztül Oszi bejutott a házba, kirúgta a befagyott ajtót, és beengedte a többieket. Bent volt még vagy fél méter hó, ami a réseken jutott be, de miután ezt is kilapátoltuk, magunkra csuktuk az ajtót, és berendezkedtünk a 3×4 méteres helységben. Szinte otthonos körülményeket teremtettünk, bár a hőmérsékletet a kinti -14-ről csak -13-ra sikerült fellehelni. Következett a főzőcske, de mivel mindenki odabent végezte el a dolgát, nagyon oda kellett figyelni, hogy jó magasról szerezzük be a havat, amit felolvasztottunk a leveskészítéshez… Annak reményében hajtottuk álomra a fejünket, hogy másnap verőfényes napsütés fogad bennünket, ahogy az előrejelzés ígérte. Sokat nem igazán aludtunk az éjszaka, így fültanúi lehettünk, hogy a szél semmit sem csillapodott reggelig. A házból kilépve azt is meg kellett állapítanunk, hogy a felhők sem tágítottak, ezért kénytelenek voltunk a visszavonulás mellett dönteni. Igen kegyetlen körülmények között ereszkedtünk vissza a Petrozsény fölötti sípályákhoz, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy bizony a Páringot bemutató filmünk a Páring gerince nélkül kissé foghíjas lesz.
De hogy lesz ebből film? Eleve Petrozsény nem túl izgalmas bányaváros… Forgattunk néhány magyarral a városban, majd a szállásunkon, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában, aztán kinéztünk a mutatós Zsiec völgybe is, amely egész szép arcát mutatta így télvíz idején. Mire végeztünk, a Nap is előkerült, ezért felautóztunk a Zsiec és a Lotru közti 1575 méter magas vízválasztó hágóba, ahonnan megmásztuk a Ciobeanu 1889 méter magas Páring-látó csúcsát. Előttünk ott tornyosult a Páring főgerince, ahonnan éppen ereszkednünk kellett volna lefelé. Sebaj – gondoltuk, majd legközelebb, örüljünk annak, hogy legalább a Ciobeanu meglett. Meghát operatőrünk, Dávid felvette a házkiásós küzdelmet, az majd viszi a filmet. Igen ám, de a hajnali kipakoláskor vettük észre Óbudán, hogy az sd kártya, amelyre rögzítettük a filmet, nincs meg, kiesett valahol a lyukas zacskójából… Márpedig az csakis a petrozsényi iskola előtt eshetett ki az utcán, ahol berámoltunk a buszba. Próba szerencse alapon felhívtuk az iskola igazgatóját, Ács Évát, aki hajnalban lement az utcára, és csodák-csodájára megtalálta az apró kártyát, amit elpostázott nekünk az 537 kilométerre fekvő Petrozsényből Óbudára. A kártya 3 nap múlva kedden nálunk is volt, a Duna TV pedig szombaton már vetítette is a Téli Páring kóstolót. Hát így született az első Páring filmünk, de persze revansot fogadtunk, és 2 év múlva bejártuk a hegység főgerincét, immár jó időben. De erről majd a 109. résznél mesélünk.

A forgatás időpontja: 2012. január 10-13.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Ács Éva, Andrási József, Bernád Elek
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágók: Czakó Adorján, Vándor Attila
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Berényi Zsuzsa, Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Ruszti Eszter, Thurzó Péter
Írta és rendezte: Moys Zoltán