Nagykároly

Uticélok / Partium / Szatmár
Nehézségi szint:
2/10

A szatmári béke tárgyalásai már a kurucok akkori fellegvárában, Nagykárolyban kezdődtek. A Károlyi-család ősi birtokközpontjában, amelynek előjogait a Károlyiak, „vérök ontásával teljesített hű szolgálataikért és sok sebbel szerzett harci érdemeikért” szerezték.

A Károlyiak 1554-ben tértek át a protestáns vallásra. Mostani templomukat az 1700-as években építették maguknak. Büszkék a nyakas kálvinisták városuk szülöttjére, Károli Gáspárra is, aki először fordította le teljes egészében magyar nyelvre a Bibliát.

A szatmári béke után a harcokban megviselt várost a Károlyi család módszeresen újraélesztette. A megcsappant népességet főleg svábokkal telepítették újra, s a család mecenatúrájával jelentős építkezések kezdődtek. Az újraéledő városban szívesen látták a piaristákat is.

Nagykároly 1780-ban lett Szatmár vármegye székhelye, ezt a rangját Trianon után 1926-ig tarthatta fenn. És a vármegyeházában nem mást tisztelhetett egy ideig vármegyei jegyzőként, mint Kölcsey Ferencet.

És mennyire szerette a várost a reformkor másik nagy költője, Petőfi Sándor is. Ahogy írta: Gyönyörrel vagyok benne, mert itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsőbb leányát.

Itt, Nagykárolyban, az egykori Arany Szarvas fogadóban borította lángba Petőfi szívét a szerelem első látásra.

Hazajáró epizódban szerepelt: