Enyed igen gaz­dag múlt­tal ren­del­ke­zik. A város ékes­sé­ge az erőd­temp­lom, ahol 1564-ben meg­ala­kult az Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház. 1780 és 1849 között Enyed volt a püs­pö­ki szék­hely.

Nem vélet­len, hogy a késő góti­kus stí­lus­tól a barokk temp­lom­bel­ső­ig min­den­fé­le stí­lus­je­gyet visel magán, ami az újjá­épí­té­sek­nek köszön­he­tő, hiszen a város ötször pusz­tult el az évszá­za­dok során.

Az 1704-es kuruc idők labanc­ker­ge­tő diák­ja­i­nak emlék­mű­ve azo­kat a nagy­enye­di diá­ko­kat örö­kí­ti meg, akik fűz­fa­do­ron­gok­kal áll­tak ellen a város­ra törő laban­cok­nak, éle­tü­ket áldoz­va váro­su­kért, hazá­ju­kért. Róluk emlé­ke­zett Jókai Mór is a Nagy­enye­di két fűz­fá­ban.

Az erőd­temp­lom falán egy kis kőlap emlé­kez­te­ti az erre járót az 1849. janu­ár 8.-i mészár­lás­ra, ami­kor Axen­te Sever és Prodan Simi­on muzs­na­há­zi pópák az orto­dox kará­csony éjsza­ká­ján a pok­lot sza­ba­dí­tot­ták Enyed­re. Miköz­ben fér­fi­a­ink a magyar sza­bad­ság­harc sere­gé­ben szol­gál­tak, a vér­gő­zös romá­nok véd­te­len embe­rek ezre­it mészá­rol­ták le, nem kímél­ve cse­cse­mőt, nőt, aggas­tyánt sem. Így szen­ved­te el Nagy­enyed a sza­bad­ság­harc leg­na­gyobb civil vesz­te­sé­gét.

És itt, Enye­den a Beth­len Gábor Kol­lé­gi­um biz­to­sít­ja a magyar meg­ma­ra­dást, mely­nek előd­jét a feje­de­lem ala­pí­tot­ta Gyu­la­fe­hér­vá­ron 1622-ben. A Kol­lé­gi­u­mot a török-tatár dúlást köve­tő­en 1662-ben Apa­fi Mihály feje­de­lem helyez­te át Enyed­re. Az öreg alma mater pad­ja­it olyan jeles magya­rok kop­tat­ták, mint pél­dá­ul Kőrö­si Cso­ma Sán­dor vagy a fes­tő, Bara­bás Mik­lós. Az egy­ko­ri taná­rok között talál­juk Áprily Lajos köl­tőt, Apá­czai Cse­re Jánost.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 211. rész: Torockói-hegység 2. — Az erdélyi tündérkert zordon ékessége