Van mit meg­cso­dál­ni Sze­pes­csü­tör­tö­kön, amely nevét a csü­tör­tö­kön tar­tott vásár­ról kap­ta. A falut ere­de­ti­leg magya­rok lak­ták, kik Szent­lász­ló­ra keresz­tel­ték tele­pü­lé­sü­ket, ám a tatár­já­rás viha­ra őket sem kímél­te. Az újjá­épí­tők sze­pe­si lán­dzsás neme­sek vol­tak, akik tovább vit­ték lovag­ki­rá­lyunk kul­tu­szát, miköz­ben az arany­bá­nyá­szat­ból gaz­da­gí­tot­ták a növek­vő tele­pü­lést. Csü­tör­tök­hely nem került len­gyel zálog­ba, sőt, az el nem zálo­go­sí­tott sze­pe­si tele­pü­lé­sek köz­pont­ja lett. 1473-ban bőví­tik a Sza­po­lya­i­ak a román stí­lu­sú temp­lo­mot két­szin­tes góti­kus kápol­ná­val, melyet a magyar­or­szá­gi góti­ka leg­szebb alko­tá­sa­ként tar­ta­nak szá­mon, és amely­nek fes­tett üveg­ab­la­kai magyar szen­te­ket ábrá­zol­nak.

A temp­lom mise­rend­je: hét­fő 6:00, kedd 17:15, szer­da 6:00, pén­tek 17:15, vasár­nap 7:15, 10:15. Amennyi­ben meg sze­ret­nénk néz­ni a temp­lo­mot belül­ről, ezt a szá­mot kell hív­ni: 00421/534598400

Aki a Káposz­ta­fal­vi-karsz­tot kíván­ja fel­fe­dez­ni, jól teszi, ha a Sze­pes­ség egyik leg­pa­ti­ná­sabb váro­sá­ban, Iglón kez­di a kalan­do­zást. Egy XIX. szá­za­di fel­jegy­zés még arról írt, hogy „bár vala­mennyi sze­pe­si német város magyar szel­le­mű, Igló mind­egyik­nél magya­rabb volt.” Nos, a várost körül­öle­lő panel­dzsun­gel már sej­te­ti, ez a meg­ál­la­pí­tás idő­köz­ben érvé­nyét vesz­tet­te. A tör­té­nel­mi magot jelen­tő orsó ala­kú főtér­re érve azért még érez­zük a múlt illa­tát. Érde­mes kör­be­te­ker­ni a főté­ren, ahol bicik­li­út is segí­ti a kerék­pá­ros város­né­zést. A Sze­pes­ség máso­dik leg­na­gyobb, közel 40 ezer lako­sú váro­sá­ban, a főte­ret sze­gé­lye­ző pol­gár­há­zak között jár­va ma már nem hal­lunk se magyar, se német szót: 1945 után a cseh­szlo­vák ható­sá­gok a város német és magyar lakos­sá­gát meg­fosz­tot­ták állam­pol­gá­ri joga­ik­tól, a pop­rá­di kon­cent­rá­ci­ós tábor­ba vit­ték őket, majd innen kite­le­pí­tet­ték Német­or­szág­ba, Auszt­ri­á­ba, illet­ve Magyar­or­szág­ra.

Pedig vala­mi­kor a XIII. szá­zad­ban érkez­tek az első szász tele­pe­sek a lőcsei és a gömö­ri hegyek közé, hogy bányász­ként éljék éle­tü­ket a IV. Béla által újjá­épí­tett Magyar Király­ság­ban. A hegyek nem vol­tak fuka­rok, adtak vas­ér­cet bőven, így Károly Róbert ide­jén már hámo­rok, vas­ko­hók, és még harang­ön­tö­de is volt a város­ban. No meg jó cip­szer ven­dég­fo­ga­dók, csap­ra vert hor­dók­kal, nyár­son sütött malac­cal, sok-sok mulat­ság­gal, melyek talán min­dig a cip­szer­him­nusszal kez­dőd­tek, ha már az Úr az ősö­ket „ins Ungar­land” vezet­te. Zsig­mond kirá­lyunk aztán Iglót is zálog­ba adta a len­gye­lek­nek, mely csak 1772-ben tért vissza Magyar­or­szág­hoz, és rög­tön a haza­té­rő sze­pe­si váro­sok köz­pont­ja is lett.
Erről tanús­ko­dik a főté­ren a míves stuk­kók­kal díszí­tett régi Tar­to­má­nyi ház, ahon­nan a sze­pe­si urak haj­da­nán igaz­gat­ták a kör­nyék dol­ga­it, és amely­nek közép­ko­ri előd­jé­ben I. Ulász­ló békét kötött a huszi­ta Gis­krá­val. A város ékes­sé­ge a XIV. szá­zad­ban góti­kus stí­lus­ban épült plé­bá­nia­temp­lom, melyet pusz­tí­tott tűz­vész, föld­ren­gés és a 48-as sza­bad­ság­harc­ban a csá­szá­ri­ak is leágyúz­ták… még­is, teher alatt nő a pál­ma: ma azzal büsz­kél­ked­het, hogy 87 m magas tor­nya a leg­ma­ga­sabb szé­les e Fel­vi­dé­ken. Egy máso­dik világ­há­bo­rús bom­ba­ta­lá­lat miatt neo­gó­ti­kus kül­sőt kapó temp­lom­tor­nyon egyéb­ként két torony­óra is van, az egyik ala­cso­nyab­ban, mint a másik. A szom­szé­dos váro­sok sze­rint azért, mert az igló­i­ak oly­annyi­ra rövid­lá­tó­ak, hogy a fel­ső órát nem lát­ják ren­de­sen. A főte­ret díszí­ti a copf stí­lu­sú evan­gé­li­kus temp­lom, a klasszi­cis­ta Város­há­za és a sze­cesszió jegye­it magán vise­lő Viga­dó is.
És itt van a jó öreg sar­ki gyógy­szer­tár is, ami nem nyújt ugyan külön­le­ges képet, még­is szá­munk­ra oly ked­ves titok őrző­je. Dol­go­zott itt ugyan­is egy pati­kus­se­géd, aki sza­bad ide­jé­ben a kör­nyék­re járt fes­te­get­ni. Aztán 1880. októ­ber 13-án egy égi jel­re úgy hatá­ro­zott, örök­re eljegy­zi magát a fes­té­szet­tel. Az iglói pati­kus, Csont­váry Koszt­ka Tiva­dar nevét azóta meg­is­mer­te a világ. Ám úgy tűnik, Igló mai urai nem becsü­lik annyi­ra a Napút fes­tő­jét, hogy mell­szob­rát a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra is hoz­zá­fér­he­tő­vé tegyék. A váro­si múze­um hát­só udva­rá­nak egy eldu­gott szeg­le­té­be szám­űz­ték Csont­váry emlé­két. (És talán Jávor Pált is meg­em­lít­het­nénk, mint híres iglói diá­kot, — ki ugyan­úgy sze­rel­mes Tirt­sák pro­fesszor lányá­ba, mint az összes diák Iglón — ha nem tud­nánk, hogy Jávor csak a híres film­ben volt iglói.)

De foly­tas­suk kuta­tó­utun­kat a magyar emlé­kek nyo­má­ban a váro­si teme­tő felé, ahol a város hálás népe a ’48-as hősök dicső­sé­gé­re emlék­mű­vet állí­tott. A kró­ni­kák sze­rint ugyan­is 1849. feb­ru­ár 2‑án Guyon Richárd 5000 fős hon­véd sere­ge a város hatá­rá­ban nagy dia­dalt ara­tott a csá­szá­ri­ak felett. A har­cok­ban 53 hon­véd vesz­tet­te éle­tét. A teme­tő­ben a város újko­ri tör­té­ne­tét jól szim­bo­li­zá­ló sír­fel­ira­tok között sétál­va ráta­lá­lunk a Magyar­or­szá­gi Kár­pát Egye­sü­let két meg­ha­tá­ro­zó iglói veze­tő­jé­nek is a sír­em­lé­ké­re. Mécsest gyújt­ha­tunk Róth Már­ton iglói főgim­ná­zi­u­mi tanár, a Magas-Tát­ra és a Káposz­ta­fal­vi karszt kora­be­li turis­ta­moz­gal­má­nak egyik vezér­alak­já­nak sír­já­nál. A teme­tő egy másik szeg­le­té­ben nyug­szik utód­ja, a Kár­pát Egye­sü­let Iglói Osz­tá­lyá­nak egy­ko­ri elnö­ke, Hajts Béla. Nekik köszön­het­jük a Káposz­ta­fal­vi-karszt szá­mos érté­ké­nek láto­gat­ha­tó­vá téte­lét. És azt se feled­jük, hogy Hajts Béla keresz­tel­te el a Káposz­ta­fal­vi-mész­hegy­sé­get a “Fel­ső-Magyar­or­szág Para­di­cso­má­nak.”

Az iglói Múze­um nyit­va­tar­tá­sá­ról hon­lap­ján tájé­ko­zód­ha­tunk. Csont­váry mell­szob­rát a főté­ren, a Zim­na 181. (Tél utca) alatt talál­juk meg. A plé­bá­nia­temp­lom­ban min­den nap 6:30-kor és 18:00 óra­kor van szent­mi­se, kivé­tel vasár­nap, akkor 7:30-kor és 11:30-kor. (Tele­fon­szám: 00421/534422777) A régi teme­tő főbe­já­ra­ta a Slo­vens­ka és a Levocs­ka utak talál­ko­zá­sá­nál lévő kör­for­ga­lom­nál van. Hajts Béla sír­já­nak koor­di­ná­tái: 48.947190, 20.570975. Az 1849 feb­ru­ár­já­ban elesett hon­vé­dek közös sír­já­nak koor­di­ná­tái: 48.946559, 20.570445.

Igló híres állat­kert­jé­be is érde­mes láto­ga­tást ten­ni, infor­má­ci­ó­kat a hon­la­pon talál­ha­tunk.