Keve­sen isme­rik az Ara­nyos-Besz­ter­ce és a Dor­na folyók egye­sü­lé­sé­nél fek­vő Dor­na­vát­rát. Ahol egy­ko­ron hazai és kül­föl­di turis­ták soka­sá­ga járt-kelt és áldot­ta a mofet­ták, gyógy­vi­zek, és a kris­tály­tisz­ta leve­gő jóté­kony hatá­sa­it, ma már újfaj­ta töme­gek és meg­ros­kadt szín­fa­lak vár­nak. Mert ahogy a Monar­chi­át leta­szí­tot­ták a tör­té­ne­lem for­gó-szín­pa­dá­ról, úgy kopott meg Dor­na­vát­ra haj­da­ni fénye is az elmúlt 100 esz­ten­dő­ben. Az 1700-as évek­ben pász­to­rok fedez­ték fel a kör­nyék ásvány­víz­for­rá­sa­it, ami­ket el is nevez­tek bor­ku­tak­nak. 1775-től üdü­lő­köz­pont épült köré­jük, az egy­re nép­sze­rűbb für­dő­hely híre aztán Bécsig is elju­tott. Ferenc József és Fer­di­nánd is élvez­te itt a bol­dog béke­idő­ket. 1886-ban Ferenc József maga támo­gat­ta a tele­pü­lés továb­bi fej­lesz­té­sét. Ekkor épül­tek palo­tái, vas­út­ál­lo­má­sai, temp­lo­ma és isko­lá­ja is. Régi idők tanú­ja az 1871-ben fog­lalt, majd a monar­chia néhai mező­gaz­da­sá­gi minisz­te­ré­ről, Fal­ken­hein­ról elne­ve­zett for­rás is.

1907-ben Dor­na­vát­ra már váro­si ran­got is kapott, de a világ­há­bo­rúk, az elcsa­to­lás, az álla­mo­sí­tás meg­pe­csé­tel­ték az üdü­lő sor­sát. A für­dő­ket a kom­mu­nis­ta idők­ben a román mun­kás­osz­tály tag­jai láto­gat­ták, keze­lé­si jegyek­kel. Egy­elő­re úgy tűnik az új rend­szer sem képes élni Dor­na­vát­ra adott­sá­ga­i­val, a város szebb jövő­re vár­tá­ban tovább sor­va­do­zik.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 184. rész: Szuhárd-hegység — Téli túra a bukovinai határhavason