Archives

Alsószilvás

Fajuk védel­mé­re ala­kí­tot­ták ki 1958-ban Alsó­szil­vás mel­lett egy 40 hek­tá­ros töl­gyes­ben Erdély első bölény­re­zer­vá­tu­mát. Az öreg kon­ti­nens leg­na­gyobb szá­raz­föl­di emlő­sé­nek első pél­dá­nyai Len­gyel­or­szág­ból érkez­tek, hogy újra bené­pe­sít­sék régi élő­he­lyü­ket, a Déli-Kár­pá­tok elő­te­rét.

Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület

Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület

A Var­gyas-szo­ros Ter­mé­szet­vé­del­mi Terü­let Erdély dél­ke­le­ti részén, a Kele­ti-Kár­pá­tok ún. „közép­ső cso­port­já­hoz” tar­to­zó Per­sány-Rika és a Dél-Har­gi­ta hegy­sé­gek talál­ko­zá­sá­nál talál­ha­tó, Har­gi­ta és Kovász­na megye hatá­rán. A ter­mé­szet­vé­del­mi terü­let 834 hek­tár­já­nak több­sé­ge a Har­gi­ta megyei Homo­ró­dal­más köz­ség­hez, míg kisebb része a Kovász­na megyei Var­gyas köz­ség­hez tar­to­zik. Bőveb­ben →

Detunáták

A vul­ka­ni­kus tevé­keny­ség­nek köszön­het­jük a híres Detu­ná­ták bazalt­szirt­je­it is.

A két szom­szé­dos kiemel­ke­dés, az Erdős és a Kopasz-Deto­ná­ta közül az utób­bi a lát­vá­nyo­sabb, mely­nek aljá­ba 1893-ban az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let alsó-fehér megyei osz­tá­lya épí­tett mene­dék­há­zat. A „Deto­ná­ta” elne­ve­zést ahhoz a vil­lám­hoz hason­ló zajhoz kötik, ami akkor kelet­ke­zik, ami­kor egy óri­á­si kőtömb kisza­kad a hegy­ből. A roba­jok­hoz a mócok sok legen­dát köl­töt­tek. A lávák osz­lo­pos elvá­lá­sát a tudó­sok azzal magya­ráz­zák, hogy a fel­szín­re kerü­lő láva hűlés köz­ben össze­hú­zó­dik; s az ebből ere­dő feszült­ség töri álta­lá­ban hat­szö­gű osz­lo­pok­ra.

Nemesi-vízesés

Nemesi-vízesés

Az Erdé­lyi-érc­hegy­sé­get észak­ról kerü­lő Kis-Ara­nyos völ­gye szem­re­va­ló, békés tájék. Az Alsó­vid­ra köz­ség­hez tar­to­zó Neme­si falu hatá­rá­ban, egy meg­tö­rő pla­tó lép­cső­jén varázs­la­tos víz­esés zuhog le, mész­tu­fa gátat épít­ve. Szem­közt a víz­esés­sel egy másik neve­ze­tes ter­mé­sze­ti rit­ka­ság, az úgy­ne­ve­zett Csi­ga­hegy évmil­li­ók emlé­ke­it őrzi. Első pil­lan­tás­ra nem tűnik külön­le­ges­nek, de ha köze­lebb­ről meg­néz­zük, szik­lá­i­ba 35 féle puha­tes­tű kövült bele, ősi föld­tör­té­ne­ti korok lenyo­ma­ta­ként. Talán a kis Jan­ku is lejárt néha meg­már­tóz­ni a víz­esés­ben vagy meg­kö­ve­se­dett csi­gát gyűj­te­ni, mielőtt jogász­hall­ga­tó lett Buda­pes­ten. Mert itt, Vid­rán, ebbe a békés tájék­ba szü­le­tett bele a később nép­ir­tó paraszt­ve­zér­ként hír­hed­té vált Avram Ian­cu.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a víz­esés.
Magas­ság: 705 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a Csi­ga­hegy felől (600 méter; 10 perc; 60 méter szint­emel­ke­dés).

 

Zejmár-szakadék

Imrik­fal­vá­hoz közel nyí­lik a karszt­vi­dék leg­rö­vi­debb szur­do­ka, a Zej­már-sza­ka­dék. A Gera­va-fenn­sík­ról dél­re lefo­lyó patak rövid útja alatt igen komoly víz­esés­rend­szert alko­tott.

A szo­rost 1963-ban nyi­tot­ták meg, azóta itt is lét­rák, lán­cok és fém­tál­cák segí­tik az elő­re jutást.

A szur­dok leg­ma­ga­sabb víz­esé­se, a Nálep­ka.

Holló-kő

A Hol­ló-szik­la bér­ce­in ébred rá az erre járó ván­dor, hogy a hegy­ség­ben nem­csak a szur­do­kok, hanem a szir­tek is gigan­ti­kus lát­vánnyal fogad­ják.

Róth-szakadék

Az első ismert turis­ták, akik végig­jár­ták a völ­gyet, az iglói tanár, Róth Már­ton és tár­sai vol­tak 1898-ban. Ők fedez­ték fel a völgy fel­ső részén szű­kü­lő hasa­dé­kot, azaz a gugyort.

Glatz-fennsík

A hegy­ség leg­na­gyobb kiter­je­dé­sű mész­kő­pla­tó­ja a Gla­tz. A Gla­tz-utat a 18. szá­zad­ban az akko­ri tulaj­do­nos Csá­ky csa­lád épít­tet­te.

Piecky-völgy

Ha vala­ki a Gla­tz-fenn­sík­ra akar fel­jut­ni, előbb-utóbb egy patak­me­der­ben talál­ja magát. Épp ezek­nek a kes­keny szik­la­szur­do­kok­nak a bejá­rá­sa adja a káposz­ta­fal­vi túrák savát-bor­sát.

A közel 4 km hosszú Piec­ky-völgy alsó, sze­lí­debb részét a patak egye­dül­ál­ló­an fehér mész­ka­vi­csai után Fehér-völgy­nek is neve­zik.

Az addig békés völgy a közép­ső részén egy­re zor­dabb sza­ka­dé­kok­kal öve­zett szur­dok­ká ala­kul. A for­rás és a tor­ko­lat közöt­ti nagy szint­kü­lönb­ség okoz­za, hogy a Gla­tz-fenn­sí­kon még béké­sen foly­do­gá­ló pata­kok egy­re mélyebb­re váj­ják magu­kat a mész­kő­me­der­ben.

A szur­dok­ba halad­va érjük el a 13 méte­res Nagy-víz­esést, amely az első fel­tá­rók szá­má­ra komoly kihí­vást jelen­tett. Itt van a karszt­vi­dék leg­hosszabb lét­rá­ja, a maga 50 foká­val és 20 méte­ré­vel.

A Nagy-víz­esés fölött egy igen szűk hasa­dék­ban megyünk tovább. Ez a völgy leg­vad­re­gé­nye­sebb része, ahol a falét­rák köz­vet­le­nül a patak­me­der fölött vezet­nek.

A 10 méter magas Tera­szos-víz­esés egy bar­lang beom­lá­sa után ala­kult ki. A zuha­tag több kemen­ce ala­kú mélye­dést vájt a szik­la­fal­ba, ezért is neve­zik a völ­gyet piec­nek, ami magya­rul üstöt, kemen­cét jelent.