Ha vala­ki a Gla­tz-fenn­sík­ra akar fel­jut­ni, előbb-utóbb egy patak­me­der­ben talál­ja magát. Épp ezek­nek a kes­keny szik­la­szur­do­kok­nak a bejá­rá­sa adja a káposz­ta­fal­vi túrák savát-bor­sát.

A közel 4 km hosszú Piec­ky-völgy alsó, sze­lí­debb részét a patak egye­dül­ál­ló­an fehér mész­ka­vi­csai után Fehér-völgy­nek is neve­zik.

Az addig békés völgy a közép­ső részén egy­re zor­dabb sza­ka­dé­kok­kal öve­zett szur­dok­ká ala­kul. A for­rás és a tor­ko­lat közöt­ti nagy szint­kü­lönb­ség okoz­za, hogy a Gla­tz-fenn­sí­kon még béké­sen foly­do­gá­ló pata­kok egy­re mélyebb­re váj­ják magu­kat a mész­kő­me­der­ben.

A szur­dok­ba halad­va érjük el a 13 méte­res Nagy-víz­esést, amely az első fel­tá­rók szá­má­ra komoly kihí­vást jelen­tett. Itt van a karszt­vi­dék leg­hosszabb lét­rá­ja, a maga 50 foká­val és 20 méte­ré­vel.

A Nagy-víz­esés fölött egy igen szűk hasa­dék­ban megyünk tovább. Ez a völgy leg­vad­re­gé­nye­sebb része, ahol a falét­rák köz­vet­le­nül a patak­me­der fölött vezet­nek.

A 10 méter magas Tera­szos-víz­esés egy bar­lang beom­lá­sa után ala­kult ki. A zuha­tag több kemen­ce ala­kú mélye­dést vájt a szik­la­fal­ba, ezért is neve­zik a völ­gyet piec­nek, ami magya­rul üstöt, kemen­cét jelent.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 215. rész: Káposztafalvi-karszt 2. — Téli túra a Felvidék paradicsomába