A Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület Erdély délkeleti részén, a Keleti-Kárpátok ún. „középső csoportjához” tartozó Persány-Rika és a Dél-Hargita hegységek találkozásánál található, Hargita és Kovászna megye határán. A természetvédelmi terület 834 hektárjának többsége a Hargita megyei Homoródalmás községhez, míg kisebb része a Kovászna megyei Vargyas községhez tartozik.

A 4 km hosszú szurdokvölgy kialakulása több szakaszban történt, a mészkőrögbe bevájódó Vargyas patak eróziójának eredményeként. A völgymélyülés és barlangképződés párhuzamos és szakaszos folyamat volt, ezt jelzik a különböző barlang- és teraszmagasságok. Az 5, 20, 40, 70-120 méter magasságokban feltérképezett barlangok mellett, olyan geomorfológiai képződmények figyelhetők meg, mint a sziklatarajok, sziklapiramisok, karosodott sziklalejtők, mozgó- és kötött törmeléklejtők, karsztfennsíkok, teraszok. A völgy ritka természeti jelenségei közül említésre méltó a Vargyas patak vizének több mint 1 km hosszú földalatti útja, tulajdonképpen a jelenlegi aktív, most alakuló barlang. A szurdokvölgyben a különböző magasságokban eddig 122 barlangot tártak fel. Ezek közül a legismertebb az Orbán Balázs vagy Almási barlang, amely a Keleti Kárpátok vonulatának leghosszabb, Erdélyben legelőször felkutatott és feltérképezett barlangja. A barlang feltárt járatainak összhossza 1527 m.

A szurdokvölgy közelében levő Kőmezejében húzódik végig a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti határait – gyepűit – őrző védelmi vonalhoz tartozó Tatársánc. A Tatársánc közelében, szintén Kőmezejében található a Tatárkápolnának nevezett árpádkori kápolnarom.

A szoros vadregényes sziklavilágában sokféle állat talált kedvező élettérre, a növényzetre pedig leginkább a mészkőkedvelő fajok társulása a jellemző. A Vargyas-szoros barlangjaiban 19 különböző denevérfaj előfordulását figyelték meg, a legjelentősebb állományokat a közönséges denevér és a kis patkósdenevér egyedei képezik. A számtalan színben pompázó virágfajok közül említésre méltóak a Teleki virág, a törpe nőszirom, a turbánliliom, a zergeboglár vagy a kövirózsa védett egyedei.

Írásos emlékek, illetve az idők folyamán a barlangokból előkerült régészeti leletek, tárgyak sokasága is bizonyítja, hogy a völgy a legősibb időktől fogva lakott volt és a barlangok rejtekhelyül szolgáltak a kőkorszak ősembere mellett a környékbeli falvak lakóinak is a török és tatár hadak dúlása idején.

Napjainkra a Vargyas-szoros közkedvelt táborozó- és kirándulóhellyé vált, évről évre egyre többen keresik fel. Természetvédelmi szempontból a szoros jogi helyzete hosszas huzavona után 2000-ben rendeződött, 2004-től a baróti székhelyű Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista és Barlangász Egyesület kapta meg a Vargyas-szoros természetvédelmi terület felügyeleti jogát, amely egyesület azóta a hivatalos felügyelője a területnek.

A közelmúlt kiemelkedő barlangkutatójaként Dénes István (1954-2005) geológus munkássága volt meghatározó a Vargyas-szoros és barlangjai kutatásában, térképezésében. Vezetésével előbb az Ursus Spelaeus és a Myotis barlangászcsoportok, majd a baróti Elveszett Világ Barlangász, Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület tagjai végeztek szerteágazó barlangtani kutatásokat és társadalmi munkát a Vargyas-szorosban. 2006-tól özvegye, Dénes Ildikó irányítja az egyesület tevékenységeit és látja el csapatával a természetvédelmi terület felügyeletét.