Duklai-hágó

Duklai-hágó

A Duk­la kör­nyé­ki máso­dik világ­há­bo­rús har­cok inten­zi­tá­sát jel­zi, hogy volt olyan magas­lat, ami több mint hússzor cse­rélt gaz­dát. A magya­rok parancs­no­ka Lász­ló Dezső volt, akit 1949-ben a kom­mu­nis­ták Buda­pes­ten kivé­gez­tek. Az volt a bűne, hogy sike­rült meg­tör­ni a szov­je­tek elő­re­nyo­mu­lá­sát és meg­aka­dá­lyoz­ni, hogy a hágón betör­ve lenyo­mul­ja­nak fővá­ro­sunk felé.

De a vér­áz­tat­ta gerin­cet jár­va emlé­kez­zünk az I. világ­há­bo­rú hőse­i­re is, akik­nek szin­tén a hágón betört oro­szok­kal kel­lett meg­vív­ni­uk és sike­rült is őket kiszo­rí­ta­ni hazánk­ból.

Túra a Kolostor-szorostól Diódig

A gye­pes domb­vi­dé­ki táj­ba szer­ve­sen illesz­ked­nek a hegyi mócok jel­leg­ze­tes, szal­ma­fe­de­les tanyái. Az eny­hén hul­lám­zó lege­lő­kön olda­laz­va egy­re job­ban kitá­rul­ko­zik alat­tunk a Kolos­tor- és a Reme­tei-szo­ros szik­la­vi­lá­ga. Észak felé a Bedel­lő karszt­vi­dé­ke tárul elénk.

Kelet­ről las­san a szom­szé­dos Érc­hegy­ség tetői is mel­lénk sze­gőd­nek.

A Toroc­kói-hegy­ség vará­zsát leg­főbb alko­tó kőze­té­nek, a mész­kő­nek köszön­he­ti, ami helyen­ként akár a 700 méte­res vas­tag­sá­got is elér­he­ti. A lát­vá­nyos szo­ro­sok, hasa­dé­kok, sza­ka­dé­kok és szir­tek a mész­kő­masszí­vu­mot szét­re­pesz­tő kéreg­moz­gá­sok és a víz oldó és kop­ta­tó mun­ká­já­nak az alko­tá­sai.

A Nika-kő aljá­ba érve mere­dek emel­ke­dő vár ránk a szik­la­bérc tete­jé­ig. A lan­kás domb­vi­dék­ből hir­te­len kibuk­ka­nó mész­kő­szir­tek ami­lyen lát­vá­nyo­sak, olyan nehéz fel­jut­ni a tete­jük­re.

A hegy­ség egyik leg­vad­re­gé­nye­sebb szur­do­ka, a Reme­tei-szo­ros, ahol vas­lét­rák és sod­rony­kö­te­lek segí­tik az elő­re jutást. A szo­ros egyik iko­ni­kus pont­ja a szik­la­ka­pu, vagy, ahogy a helyi­ek hív­ják, Via­dukt rég beom­lott bar­lang­fo­lyo­só­ja klasszi­kus fotó hát­tér.

A szo­ros­ból a Dió­di-völgy­be érke­zünk meg.

Pilis-tető

A „messzi­re­lá­tó kopasz Pilis-tető” az enye­di­ek idő­já­rás-muta­tó­ja: ha a csúcs köd­ben van, elrom­lik az idő.

Mezőfényi homokdűnék

A Káro­lyi-sík­ság ter­mé­szet­vé­del­mi terü­let, hiszen egye­dül­ál­ló módon csak itt talál­ha­tó Erdély­ben kocsá­nyos tölgy­er­dő homo­kos terü­le­ten. A sík­ság egyik rezer­vá­tu­ma a ’fényi homok­buc­ka. Két meleg­ked­ve­lő növény, az Ezüst­per­je és a Magyar csen­kesz csak itt él meg.

A csen­des fényi erdők népes szür­ke gém popu­lá­ci­ót is rej­te­nek lomb­ko­ro­ná­juk­ban.

Gozna-kő

A Bán­ság hegye­i­nek leg­ma­ga­sabb csú­csa a Goz­na-kő. 1447 méter magas, egy méter­rel halad­ja meg a Sze­me­ni­ki-csú­csot. Nyá­ron kivá­ló hely a kem­pin­ge­zők szá­má­ra.

Szemenik-csúcs

A szik­lák­kal jelölt tető­ről a leg­mar­kán­sabb kilá­tás észak­ke­let felé nyí­lik, amer­re a Temes meden­cé­je fölött ele­men­tá­ri­san tör az ég felé a Szár­kő, s mögöt­te, szin­te egy­be­ol­vad­va szom­széd­já­val a God­ján-hegy­ség.

Kelet­re a Cser­na-völ­gye fölött a Cser­nai-hava­sok maga­sabb csú­csai emel­ked­nek.

A másik irány­ban a Sze­me­nik-hegy­ség eró­zi­ós küszö­be­it tanul­má­nyoz­hat­juk. A Szörény­or­da­si-meden­ce terül el alat­tunk. Fölöt­te a Kis-Sze­me­nik ala­cso­nyabb, erdő­vel fedett hátai húzód­nak. Mögöt­tük a távol­ban a Rusz­ka-havas is fel­tű­nik.

Ferencfalva

Az 1700-as évek­ben német faszén­ége­tők ala­pí­tot­ta Ferenc­fal­va víz­tá­ro­zó­ja egy­kor ipa­ri célo­kat szol­gált. A Ferenc­fal­vi-tó part­ján kiépült üdü­lő­te­le­pen ma már a turiz­mus a meg­ha­tá­ro­zó.

Túra a Nagy-Szuhárdra

A Dor­na völ­gye ide­á­lis alap­tá­bor a kör­nye­ző hava­sok­hoz. Első utunk a Tojás-hegy­re vezet. Erről a hegy­ség­ről se magyar nyel­vű tér­kép, se leírás nincs. Kes­keny erdő­ír­tá­son emel­ke­dünk a csúcs felé.

A Kosz­na men­ti erdő­ben már a Szu­hárd fő tömb­jé­re igyek­szünk, a hágó felé. A Bor­gói-hava­sok és a Szu­hárd közöt­ti Rotun­da-hágó hor­doz­za magán az ezer­éves határt, amely egy­ben a Kár­pá­tok víz­vá­lasz­tó­ja is.

A Szu­hárd-hágó­ról jól lát­sza­nak a Rad­nai- és a Bor­gói-hava­sok, de a távol­ból felénk inte­nek a Kele­men-hava­sok. Innen tovább­ha­lad­va érjük el a csú­csot, ahon­nan pazar kilá­tás nyí­lik. Elő­tű­nik a Csal­hó, a Hagy­más-hegy­ség és a Besz­ter­cei-hava­sok is, míg kelet­re a Gya­ma­ló, a Ráró és az Obcsi­nák hajol­nak Etel­köz fölé. Sőt, oda­fent a Mára­ma­ro­si-hava­sok kere­te­zik a tájat.

A Szu­hárd, akár­mi­lyen elár­vult­nak is tűnik neve­sebb tár­sai között, azért arra büsz­ke lehet, hogy ölé­ben ring a Sza­mos egyik ágá­nak a böl­cső­je. Innen érde­mes tovább­men­ni az Ember­fő-csúcs­ra, ahol léleg­zet­el­ál­lí­tó kör­pa­no­rá­ma vár min­ket.

Bachledka: kilátó

Bachledka: kilátó

A Buko­vi­na és a Mag­ur­ka csú­csok közöt­ti nye­reg­ből cso­dás kilá­tás nyí­lik. Nyu­gat felé a Bélai-hava­sok masszí­vu­ma és a mögü­le elő­kan­di­ká­ló Lom­nic ural­ja a látó­ha­tárt. Észa­kon a Pie­ni­nek mész­kő­vi­lá­ga is elő­buk­kan.