Archives

Tordai-hasadék

A kör­nyék leg­is­mer­tebb lát­vá­nyos­sá­ga a Tor­dai-hasa­dék. Kelet­ke­zé­sét a tudo­mány a Hes­dát-patak rová­sá­ra ír, de mi, magya­rok jól tud­juk: itt Szent Lász­ló hite repesz­tett hegyet.

3 kilo­mé­ter hosszan és 300 méter mélyen hasadt meg a föld, olyan varázs­la­tos mik­ro­vi­lá­got teremt­ve, ahol közel 1000 féle-faj­ta növény él, olya­nok is, amik sehol más­hol Euró­pá­ban. Amíg buj­do­sók mene­dé­ke volt, még jól is jött elzárt­sá­ga, aztán a turis­ta­ság meg­je­le­né­sé­vel ez a szur­dok is az EKE nyo­mán lett átjár­ha­tó­vá.

A bérc­fa­lak­ban 32 fel­tárt bar­lang van, közü­lük a leg­is­mer­teb­bek az egy­más­sal szem­ben táton­gó Kis- és Nagy-Bali­ka.

A Tor­dai-hasa­dék első mene­dék­há­zát az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let 1894-ben épí­tet­te. A hasa­dék kele­ti végé­ben a mos­ta­ni turis­ta­há­zat 1935-ben avat­ták fel.

A Szent László-forrás és a Kőcsorgó (Római-forrás)

Tor­da­túr hatá­rá­ban két kis for­rás­ba bot­lunk. Az egyik ter­mé­sze­te­sen Szent Lász­ló­ról kap­ta a nevét, hiszen a nép­hit sze­rint szent kirá­lyunk lová­nak nyo­ma lát­szik azon a kövön, ahol a for­rás fakad.

A Kőcsor­gót még a róma­i­ak fedez­ték fel, amit víz­ve­ze­ték­kel vezet­tek be váro­suk­ba.

Túri-hasadék

Ezt a hasa­dé­kot a Rákos –patak ala­kí­tot­ta ki. Közel 2 kilo­mé­ter hosszan tört utat magá­nak a Pet­er­di-tető, a Kőhegy és a Kop­pánd-tető között. Az 1905-ben fel­ava­tott, a hasa­dé­kon átke­lő turis­ta­ös­vényt Czá­rán Gyu­lá­nak köszön­het­jük, amit az EKE kolozs­vá­ri osz­tá­lya azóta is gon­doz.

Tordai sóbánya

A tor­dai sóbá­nyá­ból szár­ma­zó só jó 13 mil­lió évvel ezelőtt kelet­ke­zett, ami­kor az Erdé­lyi-meden­ce ősi ten­ge­ré­nek fene­kén lera­kó­dott. A tor­dai sóré­teg átlag­vas­tag­sá­ga 250 méter, de a gyű­rő­dés köz­pon­ti részén meg­ha­lad­ja az 1200 métert is. A kiter­me­lés a róma­i­ak ide­jén kez­dő­dött, a Magyar Király­ság­ban virág­zott, majd a 19. szá­zad­ban hanyat­lott, míg­nem 1932-ben bezár­ták a bányát és csak hat évti­zed múl­tán nyi­tot­ták meg újra, gyó­gyá­sza­ti és turisz­ti­kai célok­ra. A fel­szín alat­ti mik­ro­klí­ma főleg a lég­ző­szer­vi meg­be­te­ge­dé­sek­re javal­lott, de egész­sé­ges ven­dé­gek­nek sem árt egy kis moz­gás oda­lent, nem beszél­ve a külön­le­ges lát­vány­ról.

Bikszádi-kő

Bik­szád felett maga­so­dik az Avas tete­je, a Vis­ki- és a Bik­szá­di-kő. Keve­sen isme­rik a Gutin és a Rozsály szom­széd­sá­gá­ban a Szat­má­ri-sík fölé 1000 méter­nél is ala­cso­nyab­ban emel­ke­dő hegy­sé­get. Főleg, ami­óta gerin­cét az ukrán-román határ­nak jelöl­ték ki. Jel­zett ösvé­nye­ket, turis­ta léte­sít­mé­nye­ket hiá­ba kere­sünk.

A Vis­ki-kő tete­jét fák takar­ják, míg a Bik­szá­di-kőről cso­dás kilá­tás nyí­lik a táj­ra.

Turcibánya

Tur­ci­bá­nya kör­nyé­kén a vala­ha virág­zó szí­nes­fém bányák már bezár­tak. A táj adott­sá­gai, a növény­ter­mesz­tés és a fa adja a meg­él­he­tést annak a kevés magyar­nak, aki még itt marad­tak.

Tur­ci­bá­nya fölött az Avas olda­lá­ban pazar kilá­tó­he­lyet talá­lunk. Körü­löt­tünk az Avas­ra jel­lem­ző vul­ká­ni kúpok dudo­rod­nak, a közé­jük mélyen bevá­gó­dott völ­gyek­kel. Dél­re az Avas-meden­ce, távo­labb a Sza­mos sík­sá­ga nyúj­tóz­ko­dik. Távo­labb tekint­ve meg­pil­lant­juk a Kánya­há­zi-víz­tá­ro­zót, amely 1974-ben a Túr fel­duz­zasz­tá­sá­val kelet­ke­zett. A mes­ter­sé­ges víz­tá­ro­zó az árvíz­vé­de­lem mel­lett turisz­ti­kai célo­kat is szol­gál.

Nyírponk

Ez az a magas­lat, ahol Vitéz Mező Ferenc kato­ná­i­val az utol­só töl­té­nyig és lehe­le­tig küz­dött sike­re­sen a hazánk­ra törő szov­je­tek ellen, hősi­e­sen fedez­ve a magyar csa­pa­tok vissza­vo­nu­lá­sát 1944. szep­tem­ber 3‑án. Az Úz völ­gyet áttör­te a 7. Ukrán Gár­da­had­se­reg, elég jelen­tős csa­pa­tok indul­tak meg Fel­ső-Három­szék felé, és itt fog­lalt állást a 24-es Szé­kely-Határ­va­dász zász­ló­alj egy gép­pus­kás sza­ka­sza, Mező Ferenc tar­ta­lé­kos zász­lós veze­té­sé­vel. Az utol­só töl­té­nyig küz­döt­tek. Az oro­szok, itt ezt a helyet nem tud­ták elfog­lal­ni, Mező Ferenc is elesett, és 17-én meg­kap­ta a magyar arany tisz­ti keresz­tet.

Túra a Ráró és a Gyamaló csúcsára

A Mol­do­va völ­gyé­ben, Mold­va­hosszú­me­ző után kezd­jük meg az emel­ke­dést a Kár­pá­tok észak­ke­le­ti bás­tyá­ja, a Ráró érin­tet­len vadon­já­ban. Az évszá­za­dos Sla­ti­o­a­ra  őser­dő­ben nem rit­kák a 3–400 éves fenyő­ma­tu­zsá­le­mek sem.

Ahogy kiérünk a buja erdő­ren­ge­teg­ből, s a Todi­re­scu-hegyen kibon­ta­koz­nak előt­tünk a gerinc mész­kő kibuk­ka­ná­sok­kal tar­kí­tott lege­lői, hamar meg­ért­jük, miért is olyan von­zó hegy a Ráró.

Talán, mert a Kár­pá­tok fő víz­vá­lasz­tó­ján kívül esik, azért nincs sok nyo­ma a hegy­ség­nek a magyar turis­ta iro­da­lom­ban. Pedig ez is a Kár­pá­tok része és for­ma­kin­cse alap­ján sok­kal töb­bet érde­mel­ne. Nem vélet­le­nül lett a táj a Ráró-Gya­ma­ló Nem­ze­ti Park része.

A lege­lő nyá­jak, az esz­te­nák, a szé­les zöld szub­al­pe­si rétek, a fehér mész­kő­tor­nyok és a feny­ve­sek ele­gye fűsze­re­zi a vidé­ket.

A főge­rinc olda­lá­ban futó, jól követ­he­tő túra­ös­vény ide­á­lis tere­pet nyújt a csa­lá­dos túrák­nak. Viszony­lag rövid távon és kevés szint­kü­lönb­ség­gel igen sok cso­da elér­he­tő a hegy­ség­ben.

A hegy leg­ma­ga­sabb orma az anten­nák­kal tűz­delt Ráró-csúcs, de nem érde­mes meg­mász­ni, hisz az aljá­ból is remek a kilá­tás. Dél­re a Besz­ter­cei-hava­sok nyúj­tóz­kod­nak. Nyu­gat­ra a Gya­ma­ló gyep­ha­vas háta csa­lo­gat. De mielőtt még neki­ru­gasz­kod­nánk, előbb láto­gas­suk meg a Ráró fő att­rak­ci­ó­ját, a már rég­óta fel­tű­nő, a hul­lám­za­tos tájat éles kibuk­ka­nó szik­lá­i­val jel­leg­ze­te­sen meg­tö­rő ormo­kat, Ráró feje­de­lem­asszony legen­dás köve­it.

A két szik­la egyi­ke csak mászó fel­sze­re­lés­sel érhe­tő el. A mási­kat izgal­mas, lán­cok­kal biz­to­sí­tott szik­la­ös­vé­nyen lehet meg­kö­ze­lí­te­ni. Az asz­falt­út közel­sé­ge miatt jó idő­ben és hét­vé­gén igen nagy a for­ga­lom. A szűk és kitett ösvé­nyen gyak­ran ala­kul­nak ki tor­ló­dá­sok.

A szik­la a nyu­ga­ti olda­lá­ról a leg­lát­vá­nyo­sabb. Itt épült fel a Ráró mene­dék­ház, ami a meg­fá­radt turis­ták­nak nyújt pihe­nő és étke­zé­si lehe­tő­sé­get.

A Ráró és a Gya­ma­ló hegy­tömb­jét a Col­bu-nye­reg választ­ja el. A piros sáv ösvény visz tovább a hazai turis­ták között isme­ret­len Gya­ma­ló­ra. A csúcs­ról cso­dá­la­tos kilá­tás nyí­lik a Ráró szik­la­tor­nya­i­ra, a Besz­ter­ce völ­gyé­re, felet­te a Piet­rosz-csúcs­ra, vala­mint észa­kon az Obcsi­nák­ra.

Vízvár

Víz­vár ma már főleg az alat­ta merész kanya­ro­kat leíró, mel­lék­ága­kat, holt­ága­kat és kavics­zá­to­nyok kiala­kí­tó Drá­va ter­mé­sze­ti érté­ke­i­ről ismert. Itt átha­józ­ha­tunk a magyar Grand Canyo­non. A folyót öve­ző leg­ma­ga­sabb, 25 métert is elérő heresz­nyei part­fa­lat neve­zik így cso­dá­lói.