Ausztrália harmadik legnagyobb városa, jó 2 millió lakossal Brisbane. Ikonikus acélhídja a Story Bridge, de a városközpontban egy mesterséges tengerpartot találunk, és van itt egy valóságos kis oázis, a South Bank, amelybe belépve hirtelen egy másik világba csöppen az ember. Az ösvény egy mini őserdőbe vezet, ami tele van különleges növényekkel és állatokkal. A temetőben találjuk talán az első bevándorolt magyar, Pulszky Károly sírját.
Archives
Zólyom
A város legendás várában 1382-ben Nagy Lajos országgyűlést tartott, majd Giskra székelt, akitől Hunyadi Mátyás foglalta vissza. A vár, ami sose volt török kézen, de az erdélyi fejedelmek többször is elfoglalták. Ahol 1620-ban a Szent Koronát őrizték. Ami a kuruc harcokban többször is gazdát cserélt, majd az Esterházy családé lett. Később a kincstár, majd a csehszlovák állam birtokolta, ma meg képtárnak ad helyet.
A vár alatti téren terül el Zólyom városa. A csehszlovák idők emlékei, a panelek tömbjei között a sétatér valamit még megőrzött a Királyság idejéből. Mert bőven van mire emlékezni. Például 1244-re, amikor IV. Béla királyunk kiváltságokat adományozott a településnek. A város sokáig a huszita hadak központja volt, majd Mátyás király alatt nyerte vissza régi fényét.
A Szent Erzsébet-templom már 1390 óta hirdeti a fő téren a Mindenható dicsőségét.
Aranyosmarót
A történelmi Bars vármegye központja volt Aranyosmarót. A régi vármegyeháza a város aranykoráról tanúskodik. A temetőben többek között a ’48-as forradalmár, Büttner Emil sírját találjuk, aki 15 évesen csatlakozott a szabadságharchoz.
A Migazzi család utolsó férfi tagja, a vármegye főispánja, Gróf Migazzi Vilmos 1887-ben megépíttette a családi mauzóleumot, hogy az utolsó Migazzi sarjak békében nyugodhassanak.
Mezőkaszony
A helyi népemlékezet úgy tartja, hogy 1086-ban Szent László királyunk ezen a helyen vívott meg a kunokkal, s a győzelem helyén hálából templomot épített. Az egykori Istenháza helyén áll az ősi templom, ami 1560 óta a református felekezetet szolgálja.
Itt találjuk Kárpátalja egyetlen aquaparkját. Az Iváncsó-birtok a vulkáni tevékenység áldása, a termálvíz kiaknázására született. A kaszonyi gyógyfürdő épülete nem fukarkodik a magyar motívumokkal. Itt van a királyok terme is, ahol történelmünk legnagyobb uralkodóinak mellszobrait láthatjuk Attilától Szent Istvánig.
A falusi vendégfogadás egyik bástyája a jó nevű és remek konyhájú Kulacs étterem.
Nagydobrony
A mai Kárpátalja legnagyobb magyarlakta települése Nagydobrony. Itt él a legkeletibb palóc közösség, kiknek szokásait a Magyar Ház mögötti tájházban ismerhetjük meg.
Kárpátalja legnagyobb református templomát is itt találjuk.
A két nagy világégésben elesett magyar honvédeknek 1941-ben emelt szobrot Nagydobrony közössége.
Nagydobronyban ma is él a néphagyomány, a település híres szőtteseiről.
Eperjes
Régi krónikáink szerint magyarok ütöttek elsőnek tanyát Eperjes napos domboldalán, és magyar király, Vak Béla nevezte el a várost, a környéken jellemző eperről.
Eperjesen a magyar történelem több kiemelkedő alakja is megfordult. Például a Rákóczi család, akiknek egyik házuk itt található. Ebben az épületben kötötte meg az egyezményt I. Rákóczi György a császár követeivel 1633-ban.
Eperjesen nyílt meg 1667-ben Magyarország egyik legnevezetesebb iskolája, a Felső-Magyarországi Evangélikus Rendek Collégiuma. A kollégium melletti evangélikus templom búskomor emléket is őriz. 1930-ban ide helyezték az eperjesi hóhér, Antonio Caraffa áldozatainak csontjait. 1687-ben a Thököly híveinek megbüntetésével megbízott császári tábornok vésztörvényszéke irdatlan mészárlást végzett a protestáns eperjesi nemesek és polgárok között. 24 embert kivégeztek, míg több százat kegyetlenül megkínoztak.
Caraffa vérpadja helyén később egy Mária-oszlopot emeltek.
A magyar időkről mesél a „nemes, méltóságteljes, barokk palota”, az 1783-ban épült vármegyeháza épülete is, ahonnan Sáros megyét egykor igazgatták.
Apatin
Hova tűnt a Duna partjáról a bátai apátság, amiről még a török előtt Apáti a nevét kapta. A régi mezőváros, Apatin a török elleni felszabadító háborúk során pusztult el. Főként német iparosok népesítették újra, akik sok hasznos dolog mellett a sörfőzés tudományát is elhozták magukkal. 1756-ban megalapították Délvidék legrégibb, ma is működő sörgyárát.
Ne feledjük, a németekre és sok magyarra 1944-ben itt is a halál vagy az elűzetés várt.
Zombor
Az Árpád-korban még a Cobor családé volt. Bodrog vármegye főurai időnként Coborszentmihályon ültek össze. Aztán Zombor a török időktől fontos kereskedelmi, katonai és közigazgatási központ, majd 1749-ben szabad királyi város, sőt, később Bács-Bodrog vármegye központja lett.
A megyeháza dísztermét Eisenhut Ferenc gigantikus méretű, a zentai csatát ábrázoló festménye ékesíti.
A hatalmas kéttornyú Karmelita templomot Szent István királynak szentelték. A Városháza egy letűnt kor emlékét őrzi.
Mellette a Szentháromság templomot a ferences szerzetesek emeltették, de II. József rendelete után el kellett hagyniuk a várost. Kolostoruk falán ott hagyták a napórát és a számok alatt a vészjósló feliratot: „Egy ezekből végórád…”
Békebeli életre szánták, de ártatlan zombori magyarok és németek végórájának lett helyszíne a Kronich család százéves palotája, ahová a II. világháború idején a megszálló szerb partizánok összegyűjtötték az őslakosokat. A kényszermunkára hurcolt foglyok nagy részét a közeli Dunába, a Ferenc-csatornába vagy a lóversenytéren előre megásott tömegsírokba lövöldözték. A vak gyűlölet közel 6000 embert, köztük 3000 magyart mészárolt le Zomborban.
A város szülötte, Schweidel József tábornok, aradi vértanú. Egész alakos szobra kiszorult a Megyeháza előtti térről. Ma már egy mellszobor helyettesíti a kaszinó udvarán.
A Magyar Polgári Kaszinó Délvidék egyik legpatinásabb szervezete. Lassan 150 éve áll Zombor és vidéke magyarságának szolgálatában.
Segesvár
A legtöbb Erdélyt járó turista kedvelt úticélja Segesvár, ami talán a legtöbb emléket örökített át a középkorból. Volt rá ideje, hisz a 12. században megérkező szászoknak csakhamar a központi városa lett. Első várukat persze a tatár, majd a török letarolta, de válaszul úgy megerősítették falakkal és tornyokkal, hogy kellett a vér a pucába annak, aki ostromolni merészelte. Persze volt jelentkező bőven: Vitéz Mihály, Basta, Székely Mózes, Bocskai, Kemény János, a kurucok és a ’48-as szabadságharcosok is próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel. A szabad királyi város jelentőségét mutatja, hogy több erdélyi fejedelmet is itt választották meg. 1876-ban aztán a Segesvárszék helyébe lépő Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett.
Az óratorony kapuján át érjük el a várat, ami ma is lakott. A hagyomány szerint a város legrégibb polgári házában született Vlad Țepeș havasalföldi vajda, akit később Dracula grófként próbáltak eladni a nemzetközi Drakula-kultusz híveinek.
A tér szakrális központja a domonkos rend régi kolostor temploma, amit már az evangélikusok használnak.
Vannak itt magyar emlékek bőven. A 130 éves régi megyeháza falán emléktábla hirdeti, hogy itt született boldog Apor Vilmos püspök. A katolikus templom kertjében szobra is van a vértanú győri főpapnak, akit a megszálló szovjet katonák öltek meg, amikor testével védelmezte az erőszak elől a püspökvárban menedékre lelt asszonyokat.
A főtér saroképületén, a Szarvas-házon ma is ott díszeleg a közel 400 éves szarvas ábrázolás.
A várost mindig híres kézműipar jellemezte. A céhes múltban és a város turisztikai népszerűségében rejlő lehetőségeket aknázta ki Máthé Zsolt, aki külföldről jött haza, hogy kézműves boltjával bebizonyítsa: itthon, a szülőföldön is lehet boldogulni.
A város legmagasabb részére, a Várhegyre a 178 fokból álló fedett diáklépcső vezet. A segesvári diákok 1642 óta nap, mint nap itt jártak fel a híres nevezetes evangélikus líceumba.
A várhegyet az eredetileg Szent Miklósnak szentelt Hegyi templom, a Bergkirche impozáns 14. századi épülete koronázza.
2013 óta újra emlékezhetünk költőnkre, Petőfi Sándorra a Petőfi-parkban.