Régi kró­ni­ká­ink sze­rint magya­rok ütöt­tek első­nek tanyát Eper­jes napos domb­ol­da­lán, és magyar király, Vak Béla nevez­te el a várost, a kör­nyé­ken jel­lem­ző eper­ről.

Eper­je­sen a magyar tör­té­ne­lem több kiemel­ke­dő alak­ja is meg­for­dult. Pél­dá­ul a Rákó­czi csa­lád, akik­nek egyik házuk itt talál­ha­tó. Ebben az épü­let­ben kötöt­te meg az egyez­ményt I. Rákó­czi György a csá­szár köve­te­i­vel 1633-ban.

Eper­je­sen nyílt meg 1667-ben Magyar­or­szág egyik leg­ne­ve­ze­te­sebb isko­lá­ja, a Fel­ső-Magyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Ren­dek Col­lé­gi­u­ma. A kol­lé­gi­um mel­let­ti evan­gé­li­kus temp­lom bús­ko­mor emlé­ket is őriz. 1930-ban ide helyez­ték az eper­je­si hóhér, Anto­nio Caraf­fa áldo­za­ta­i­nak csont­ja­it. 1687-ben a Thö­kö­ly híve­i­nek meg­bün­te­té­sé­vel meg­bí­zott csá­szá­ri tábor­nok vész­tör­vény­szé­ke irdat­lan mészár­lást vég­zett a pro­tes­táns eper­je­si neme­sek és pol­gá­rok között. 24 embert kivé­gez­tek, míg több szá­zat kegyet­le­nül meg­kí­noz­tak.

Caraf­fa vér­pad­ja helyén később egy Mária-osz­lo­pot emel­tek.

A magyar idők­ről mesél a „nemes, mél­tó­ság­tel­jes, barokk palo­ta”, az 1783-ban épült vár­me­gye­há­za épü­le­te is, ahon­nan Sáros megyét egy­kor igaz­gat­ták.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 252. rész: Sóvári-hegység — Sáros keleti őre