Ano­ny­mus sze­rint Árpád népe, midőn átkel­tek a Havas-erdőn, az első helyet, aho­va értek, Mun­kács­nak nevez­ték el, mivel igen nagy fárad­ság­gal jutot­tak el ide. Ezután hosszú évszá­za­do­kon át fon­tos köz­le­ke­dé­si cso­mó­pont volt a Lator­ca part­ján.

A magyar sza­bad­ság esz­mé­jé­nek váro­sá­ban járunk. A Rákó­czi Ferenc nevét vise­lő közép­is­ko­la udva­rán talál­juk Matl Péter, a Verec­kei emlék­mű meg­al­ko­tó­já­nak egyik ked­ves alko­tá­sát, a Nagy­sá­gos Feje­de­lem mell­szob­rát.

A köz­pont­ban maga­so­dó római kato­li­kus temp­lo­mot 1904-ben épí­tet­ték a közép­ko­ri Szent Már­ton szé­kes­egy­ház helyé­re.

Az utób­bi évti­ze­dek­ben meg­újult város­köz­pont­ban, a nyüzs­gő sétá­ló­ut­cá­ból nyí­lik a múlt­idé­ző Fej­ér-ház, amit Rákó­czi-ház­nak is nevez­nek. Itt ma a Mun­ká­csy Kép­ző­mű­vé­sze­ti Isko­la műkö­dik. Az aulá­ban ves­sünk egy pil­lan­tást a köz­pont­ba ter­ve­zett Mun­ká­csy szo­bor makett­jé­re, ami csak terv maradt, az ország­vesz­tés miatt soha nem való­sul­ha­tott meg.

Sze­gény Mun­ká­csy Mihály, a szak­rá­lis művész, hogy sze­ret­te váro­sát! Aztán szem­be­sül­nie kel­lett, de már csak oda­fent­ről, hogy mit épí­tet­tek a moder­niz­mus jegyé­ben szü­lő­há­za helyé­re. Azért maradt még egy-két pati­nás épü­let, amik a ráérős, alko­tó évszá­za­dok­ra emlé­kez­tet­nek. Köz­tük az 1904-ben épült régi város­há­za is.

Ami Mun­kács nevét iga­zán naggyá tet­te, az a hatal­mas Árpád-kori ere­de­tű vár a szik­la­bérc tete­jén. Rákó­czi, Lóránt­ffy, Bátho­ry – micso­da nevek vezet­ték fel a legen­dás Zrí­nyi Ilo­nát, aki meg­öz­ve­gyü­lé­se után Mun­ká­cson ment nőül Thö­kö­ly Imré­hez. Ami­kor Thö­kö­ly csil­la­ga leál­do­zott, s már csak ide, Mun­kács várá­ba szo­rult a sza­bad­ság, 1685-ben maga Zrí­nyi Ilo­na állt a kuruc sere­ge élé­re. A kis Rákó­czi Mun­kács fala­in lát­hat­ta, hogy küz­de­nek a honért a kuruc vité­zek és bátor édes­any­ja. A vár elesett, Rákó­czi Bécs­be került, de 15 év sem telt el és már Rákó­czi Ferenc zász­lai lobog­tak a vár fokán. A sza­bad­ság­hő­sök­re emlé­ke­zik Matl Péter alko­tá­sa. Szem­be talál­ko­zunk Zrí­nyi Ilo­ná­val, aki maga elé néz, mint aki magát a tör­té­nel­met lát­ja maga előtt. Rákó­czi Ferenc pedig kinéz az Alföld fele, mert onnan vár­ja a segít­sé­get. Meg­je­le­nik az apjá­nak a kard­ja, a har­ma­dik sze­mély, I. Rákó­czi Ferenc, tehát egy hár­mas kom­po­zí­ci­ót látunk.

A sza­bad­ság sas­fész­ke 1711-ben Habs­burg kéz­re került, s mily jel­ké­pes: bör­tön lett belő­le. Köz­ben egy rövid idő­re, 1805-ben újra fon­tos­sá vált, ami­kor Napó­le­on elől mene­kít­ve 3 hóna­pig itt őriz­ték a Magyar Szent Koro­nát. 1847-ben itt járt Pető­fi Sán­dor is, aki talán maga sem gon­dol­ta, hogy alig egy esz­ten­dő múl­va a bör­tön­ből a fog­lyo­kat kisza­ba­dít­ják, s a várat hon­véd­őr­ség veszi bir­to­ká­ba. Talán ennek is köszön­he­tő, hogy a ’48-as sza­bad­ság­harc buká­sa után a csá­szá­ri­ak a várat vég­leg meg­fosz­tot­ták hadi erő­dít­mé­nyi rang­já­tól.

1896-ban nagy ünne­pély volt itt a mil­len­ni­um emlé­ké­re. A Haj­dú-bás­tyán hatal­mas emlék­osz­lo­pot állí­tot­tak, tete­jén bronztu­rul­ma­dár­ral. A cseh­szlo­vák meg­szál­lók 1924-ben ledön­töt­ték, majd 1945-ben a szov­je­tek a turult beol­vasz­tot­ták és szov­jet hősi emlék­mű­vet öntöt­tek belő­le. 2008-ig kel­lett vár­ni, hogy vissza­száll­jon helyé­re a mun­ká­csi turul­ma­dár.

Mun­kács szé­lén, Őrhegy­al­ján 1849. ápri­lis 22-én a sza­bad­ság­harc egyik leg­je­len­tő­sebb kár­pát­al­jai ütkö­ze­te zaj­lott a Lator­ca-híd bir­tok­lá­sá­ért. A magyar har­co­sok nagy dia­dalt arat­tak a hatal­mas túl­erő­ben lévő csá­szá­ri csa­pa­tok felett. Az 1901-ben állí­tott emlék­mű­vü­ket a szov­jet idő­szak­ban ledön­töt­ték, de ma már meg­újul­va emlé­kez­tet a pod­he­rin­gi hősök­re.