Fájdalmasan szép jelkép áll itt, a Latorca-partján. Ahogy a Kárpátok keretezik Szolyvát, úgy keretezi a település is hazánk történelmét. Határában egy honfoglalás kori magyar harcos 1870-es években feltárt sírhelye üzeni: erre jöttek őseink, Árpád népe birtokba venni örökségét. És éltünk itt e tájon jó ezer éve már, amikor a keletről jött istentelen eszme és a nyugati árulás harapófogójába került Északkelet-Magyarország.
Így történhetett meg, hogy ahol bejöttünk, több mint 1000 esztendő elteltével, a második világháború végén, ugyanitt, Szolyvánál gyűjtötték össze és hurcolták el a szovjet bolsevikok a magyarokat keletre, mondván, hogy egy kicsi pár napos munkára, „malenkij robotra” viszik őket. Ebből lett aztán a több tízezer áldozatot követelő népirtás: sokan még a célállomásig sem jutottak el, másokat évekig embertelen munkára kényszerítettek, távoli szovjet koncentrációs táborokban. A Gulag haláltáboraiba hurcoltaknak csak töredéke térhetett haza. Az áldozatok emlékét őrzi a szolyvai Emlékpark, valamint a 2008-ban felavatott kápolna.