Az Erdélyi-medence és a Görgényi-havasok találkozásánál, a Maros és a Görgény összefolyásánál, fontos utak metszéspontján van Szászrégen. Az Árpádok előtt már lakott településre a tatárjárás után szászok érkeztek, akik hamar uradalmi központtá fejlesztették. Ám a régi időkből nem sok emléke maradt. Legősibb temploma 14. századi, ma már az evangélikusoké. A 15. században már mezőváros Régent a császáriak, majd a törökök is feldúlták. 1660-ban Kemény Jánost itt választották erdélyi fejedelemmé. De megemlegette a ’48-as szabadságharcot is, amikor a székely-szász harcokban a lángok martaléka lett. A boldog békeidők évtizedeiben a Felső-Maros vidék egyik központjává fejlődött. Ám jött a kőszívű 20. század és egykori szász jellegét végleg elvette. Az elűzött németek helyére románok telepedtek, akik jelenlétüknek a városban úton útfélen harsány – és néhol megmosolyogtató – jeleit is adják.
Magyar emlékekkel főleg a régeni katolikus templom kertjében találkozhatunk, ahol szoborpark őrzi nagyjaink emlékét. Márton Áron püspök, vagy Szent István király mellett itt állna Wass Albert szobra is, ha a román hatalom el nem távolíttatta volna.
A Felső-Maros mente magyarsága főleg református. Régeni templomuk 1890-ben épült. A környék magyar közösségét szolgálja, de vendégházként is működik a Dió ház, amelyet Demeter József református lelkész álmodott meg.