Huszt vára már a tatárjárás előtt állt. Állítólag Szent László építtette a kunok ellen. Mint királyi uradalmi központ évszázadokon át erős védelmezője volt a környező hágóknak. A mohácsi vész után véres csaták színtere lett. Az erősségért az Erdélyi Fejedelmek és a Habsburgok viaskodtak, majd 1703-ban maga Rákóczi fejedelem vette be, hogy 1706-ban a rendek már országgyűlést tartsanak Huszton. Az elbukott szabadságharc után a császári helyőrség állomáshelye lett. Végzetét mégsem harcoknak, hanem egy 1766-os villámcsapásnak köszönheti. A magára hagyott vár falai azóta dacolnak a múló idővel. Alant Huszt városa, azon túl a Tisza, mögötte az Avas hegyvonulata keretezi a látképet. Északra már a Kárpátok belső vonulatai ölelik körbe a várhegyet.
A várhegy oldalában található világháborús magyar katonai temető.
A máramarosi királyi uradalom egykori központja, Huszt neve a négy koronaváros – Hosszúmező, Visk, Sziget és Técső – kezdőbetűiből származik. A szász kereskedők, sóbányászattal foglalkozó magyarok és földműves ruszinok lakta város képe Trianon után alaposan átalakult.