Huszt vára már a tatár­já­rás előtt állt. Állí­tó­lag Szent Lász­ló épít­tet­te a kunok ellen. Mint kirá­lyi ura­dal­mi köz­pont évszá­za­do­kon át erős védel­me­ző­je volt a kör­nye­ző hágók­nak. A mohá­csi vész után véres csa­ták szín­te­re lett. Az erős­sé­gért az Erdé­lyi Feje­del­mek és a Habs­bur­gok vias­kod­tak, majd 1703-ban maga Rákó­czi feje­de­lem vet­te be, hogy 1706-ban a ren­dek már ország­gyű­lést tart­sa­nak Husz­ton. Az elbu­kott sza­bad­ság­harc után a csá­szá­ri hely­őr­ség állo­más­he­lye lett. Vég­ze­tét még­sem har­cok­nak, hanem egy 1766-os vil­lám­csa­pás­nak köszön­he­ti. A magá­ra hagyott vár falai azóta dacol­nak a múló idő­vel. Alant Huszt váro­sa, azon túl a Tisza, mögöt­te az Avas hegy­vo­nu­la­ta kere­te­zi a lát­ké­pet. Észak­ra már a Kár­pá­tok bel­ső vonu­la­tai öle­lik kör­be a vár­he­gyet.

A vár­hegy olda­lá­ban talál­ha­tó világ­há­bo­rús magyar kato­nai teme­tő.

A mára­ma­ro­si kirá­lyi ura­da­lom egy­ko­ri köz­pont­ja, Huszt neve a négy koro­na­vá­ros – Hosszú­me­ző, Visk, Szi­get és Técső – kez­dő­be­tű­i­ből szár­ma­zik. A szász keres­ke­dők, sóbá­nyá­szat­tal fog­lal­ko­zó magya­rok és föld­mű­ves ruszi­nok lak­ta város képe Tri­a­non után ala­po­san átala­kult.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 193. rész: Kraszna-havas 2. — és a Felső-Tisza-vidék koronavárosai