Az Avas és a Tisza közé­nek sík­ja ad ott­hont a követ­ke­ző koro­na­vá­ros­nak, Visk­nek.

Mint ősi kirá­lyi bir­tok már 1329-ben váro­si ran­got kapott, később Mára­ma­ros vár­me­gye köz­pont­ja lett, s mint ilyen, a jólét mel­lett sok vészt is kimért rá a sors. 1657-ben a len­gye­lek, 50 évvel később a krí­mi tatá­rok dúl­ták fel. A 18. szá­zad­ban ruszi­nok és néme­tek tele­pül­tek le a város­ban. Koro­na­vá­ro­si kivált­sá­ga­it a ’48-as sza­bad­ság­harc buká­sa után veszí­tet­te el. A 20. szá­za­di hábo­rúk meg­pe­csé­tel­ték sor­sát. A főté­ren a turul­ma­da­ras hősi emlék­mű jel­zi, Visk magyar­sá­ga azért még tart­ja magát.

A magyar­ság bás­tyá­it Vis­ken is az isko­la és a temp­lom alkot­ják. 13. szá­za­di erő­dí­tett temp­lo­ma 1524-ben Visk népé­vel együtt pro­tes­táns lett. 1657-ben fon­tos tör­té­nel­mi ese­mény szín­he­lye volt: II. Rákó­czi György erdé­lyi feje­de­lem az ország­gyű­lést meg­elő­ző isten­tisz­te­le­tet tar­tot­ta itt, ahol elha­tá­roz­ták a len­gyel had­já­ra­tot. Előt­te a kop­ja­fák tör­té­nel­mi sors­for­du­lók­ra emlé­kez­tet­nek.

A régi élet emlé­ke­it a vis­ki táj­ház őrzi.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 193. rész: Kraszna-havas 2. — és a Felső-Tisza-vidék koronavárosai