Archives

Fertőd

Egy­ko­ri nevén Esz­ter­há­za, az Ester­há­zy csa­lád ősi bir­to­ka. Híres a Ver­sailles min­tá­já­ra épült 18. szá­za­di kas­té­lyá­ról, amit Ester­há­zy Mik­lós her­ceg épít­te­tett 1764 és 1766 között.

Kászonaltíz

A Kászo­ni-meden­ce köz­pon­ti tele­pü­lé­se. A temp­lom a 15. szá­zad­ban épült, de van­nak Árpád-kori emlé­kei is, a keresz­te­lő­kút és a szent­ség­tar­tó ebből az idő­ből való. A tele­pü­lés köz­pont­já­ban a két világ­há­bo­rú­ban elesett kato­nák­nak állí­tot­tak emlé­ket.

Kászonimpér

Kászon­im­pé­ren a Balá­si és a Bor­nem­issza csa­lá­dok tet­ték le név­je­gyü­ket. Utób­bi­ak­nak töb­bek között egy kis kőká­pol­nát köszön­he­tünk. A kápol­ná­nak nem­csak a Szent Lász­ló legen­dá­ját meg­örö­kí­tő fres­kó marad­vá­nya a külön­le­ges­sé­ge, hanem a régi oltár­kö­vön talál­ha­tó rovás­írás, ami egyik rit­ka pél­dá­nya az ősi írás­mó­dunk máig fenn­ma­radt kéz­zel fog­ha­tó emlé­ke­i­nek. A tele­pü­lé­sen talál­ha­tó a híres kászo­ni Balá­si csa­lád sar­ja, Balá­si József csík­szé­ki főki­rály­bí­ró 1833-ban épült késő­ba­rokk kúri­á­ja.

Domokos

Domokos

Domo­kos szem­re­va­ló refor­má­tus temp­lo­ma nincs száz esz­ten­dős: az ősi temp­lom 1943-ban pusz­tult el egy légi­tá­ma­dás­ban, ám az Ég áldá­sá­val, Deb­rec­ze­ni Lász­ló ter­vei alap­ján új szép fia­tor­nyos temp­lom épült, amely­be a régi­ből a 18. szá­za­di fara­gott kőszó­szé­ket sike­rült átmen­te­ni.

Szol­nok-Dobo­ka észa­ki végén Magyar­lá­pos mel­lett Domo­kos magyar­sá­ga tart­ja még a fron­tot, pedig a Lápo­si-meden­ce szá­za­do­kon át meg­ha­tá­ro­zó tele­pü­lé­sét is meg­pró­bál­ták a zord idők. Havas­al­föl­di romá­nok, tatár-török sere­gek is pusz­tí­tot­tak itt. A domo­ko­si­ak 1848-ban nem­zet­őr­sé­get hoz­tak lét­re, mire a kővár­vi­dé­ki román fel­ke­lők novem­ber végén meg­adás­ra szó­lí­tot­ták fel őket. Mikor a hon­véd­csa­pa­tok elvo­nul­tak a kör­nyék­ről, a szom­szé­dos rogo­zi­ak meg­tá­mad­ták a falut, mely­nek lakói Magyar­lá­pos­ra mene­kül­tek. A táma­dás híré­re vissza­té­rő hon­vé­dek kiűz­ték a rogo­zi­a­kat az égő Domo­kos­ról, és fel­gyúj­tot­ták Rogozt. Min­den tra­gé­dia elle­né­re sike­rült átmen­te­ni a magyar­sá­got a XXI. szá­zad­ba: Domo­kos a mai napig 90%-ban meg­ma­radt refor­má­tus magyar nyelv­szi­get­nek.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a refor­má­tus temp­lom.)

Macskamező

Macskamező

Miu­tán a Lápos a kár­pá­ti vul­ká­ni vonu­lat­ban meg­szü­le­tik, ifjon­ti hév­vel lecso­rog a hegy­ről és a Lápo­si-meden­cé­be ér. Itt kis­sé lelas­sul, de csak hogy erőt gyűjt­sön a Kővár-hegy­ség áttö­ré­sé­hez. Épp itt, a Lápo­si-szik­la­szo­ros kapu­já­ban van Macs­ka­me­ző.

„A hagyo­mány sze­rint e köz­ség első tele­pe­se a nemes Vel­le csa­lád őse volt, ki egy irtá­sos helyen vad­macs­kát lővén, erről nevez­te el a köz­sé­get. Temp­lo­ma fából épült. 1891-ben vásá­rol­ta 50 forin­ton Sós­me­ző egy­ház­köz­ség­től Pap Simon. Védő­szent­je Mihály főan­gyal.” Így jel­le­mez­te Macs­ka­me­zőt Kádár József 1901-ben a Szol­nok-Dobo­ka vár­me­gyé­ről írt monog­rá­fi­á­já­ban. Annyit még hoz­zá­ten­nénk, hogy az 1875-ben épült Szent Deme­ter fatemp­lom is Macs­ka­me­ző ékes­sé­ge. A falu előtt tehát nem csak a Lápos tart pihe­nőt, hanem az erre vető­dő ván­dor­nak is érde­mes.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Szent Deme­ter fatemp­lom.)

Nagyida

A falu az Ida-patak mel­lett fek­szik. Nagyi­da egy­kor a Peré­nyi csa­lád várá­nak legen­dás oszt­rák ost­ro­má­ról volt neve­ze­tes, de ma már nyo­ma sincs a vár­nak. A falu­ban azért meg­ta­lál­juk a Csá­kyak szép park­kal öve­zett kas­té­lyát is, ami még emlé­kez­tet a magyar múlt­ra.

Az anek­do­ta sze­rint a XVI. szá­zad­ban Peré­nyi, a Sza­po­lyai János király párt­já­hoz tar­to­zó főúr cigá­nyok­kal védel­mez­tet­te várát, Nagyi­dát a Habs­burg király, Fer­di­nánd sere­ge ellen. A cigá­nyok dia­dal­mas­kod­tak vol­na, ha nem kia­bál­ják a vissza­vo­nu­ló néme­tek után: „sze­ren­cse, hogy elfo­gyott a pus­ka­por, külön­ben…” Ezt hall­va a német vezér, Puche­im vissza­for­dult, elfog­lal­ta a várat és lenya­kaz­tat­ta a cigá­nyo­kat.

A Nagyi­dai cigá­nyok tra­gi­ko­mi­kus sor­sát Arany János tet­te köz­is­mert­té

Szkalka

Kör­möc­bá­nyá­tól észak­ke­let­re a Kör­mö­ci-hegy­ség főge­rin­ce alatt terül el Szkal­ka, ahol hazánk egyik leg­ré­geb­bi síköz­pont­ja talál­ha­tó. Első mene­dék­há­zát Kör­möc­bá­nya váro­sa épí­tet­te 1913-ban a magyar sísport támo­ga­tá­sá­ra. És azt is illik ész­ben tar­ta­ni, hogy 1914 janu­ár­já­ban a Magyar Sí Szö­vet­ség itt tar­tot­ta első orszá­gos síver­se­nyét.

Jánoshegy

A szlo­vák geog­rá­fu­sok ide helye­zik Euró­pa Köze­pét. A hegyen már nyolc évszá­za­da áll a Szent János temp­lom.

Maradék

Van egy apró, sajá­tos han­gu­la­tú falu a Tar­cal-hegy­ség dél­ke­le­ti csücs­ké­ben, ami­nek neve egy szó­ban min­dent elmond a sze­rém­sé­gi szór­vány hely­ze­té­ről: Mara­dék. Így hív­ják a tele­pü­lést, ahol mára 500-an marad­tak magya­rok.

A hely­bé­li ere­det­le­gen­da sze­rint a tele­pü­lés helyén vala­mi­kor réges-régen véres csa­ta dúlt, mely­nek követ­kez­té­ben kő kövön nem maradt – csak egy ház, és annak a tor­ná­ca. Ez a ház lett aztán az újjá­épí­tés alap­ja, köré épült fel a jelen­le­gi falu.

A török hódolt­ság ide­jén szin­te elnép­te­le­ne­dett Sze­rém­sé­get szerb és hor­vát tele­pe­sek lak­ták be.  Aztán  a 19. szá­zad­ban dunán­tú­li és bács­kai magya­rok érkez­tek, így hama­ro­san ők vál­tak Mara­dék leg­né­pe­sebb nem­ze­ti­sé­gé­vé.