Karlóca

Péter­vá­rad szom­széd­já­ban van a Bát­ho­ri­ak ősi bir­to­ka, a 170 éven át török ura­lom alatt álló Kar­ló­ca. 1699-ben itt köt­te­tett a béke a törö­kök és a Habs­bur­gok között. Ennek emlé­két a Béke­ho­zó Miasszo­nyunk Kápona őrzi.

Laziszkó

Lazisz­kó falu mel­lett talál­ha­tó Közép-Euró­pa egyik leg­na­gyobb faépít­mé­nye, a Szent­ke­reszt evan­gé­li­kus fatemp­lom. Fes­tői kör­nye­zet­ben fek­szik, de ere­de­ti helyé­ről, Nagy­pa­lu­gyá­ról a ’70-es évek­ben helyez­ték át ebbe a falu­ba. Ere­de­ti helyé­re meg 1693-ban, a pro­tes­tán­sok temp­lom­épí­té­si szán­dé­ka­it szen­te­sí­tő sop­ro­ni ország­gyű­lés után épí­tet­ték, egyet­len vas­szeg fel­hasz­ná­lá­sa nél­kül, mivel a ren­de­let til­tot­ta a temp­lom épí­té­sé­hez a vas és a kő fel­hasz­ná­lá­sát. A hat­ezer férő­he­lyes hatal­mas fatemp­lom barokk beren­de­zé­sé­nek egy részét, pél­dá­ul a fából fara­gott oltárt még ma is meg­cso­dál­hat­juk.

Kevevára

Az ősi Keve­vá­ra egy Duna-par­ti dom­bon fek­szik, rom­ja­i­ból szin­te sem­mi nem maradt, pedig a kró­ni­kák sze­rint már az Árpád-kor előtt is erős­ség állt itt, majd a Szen­ti Ist­ván ala­pí­tot­ta vár évszá­za­do­kon át őríz­te az ezer­éves határt.

Kevepallós

Keve­pal­ló­son a Mária Teré­zia korá­ban épült neve­ze­tes tég­la­híd marad­vá­nyai emlé­kez­tet­nek: egy­kor itt, Ószer­bia hatá­rá­hoz közel folyt a Duna egyik mel­lék­ága, a Panyó­ca folyó.

Székelykeve

Hazánk leg­dé­leb­bi és leg­kü­lön­le­ge­sebb magyar szi­ge­te Szé­kely­ke­ve. A falut a buko­vi­nai szé­ke­lyek ala­pí­tot­ták 1886-ban. A falu 1886-ban épült táj­há­zá­ban meg­te­kint­he­tő a nép­raj­zi örök­ség. 1892-re készült el Szent Ist­ván temp­lo­muk, mely­nek oltár­ké­pe a Kár­pát-meden­ce leg­dé­leb­bi Szent Ist­ván ábrá­zo­lá­sa.

Fejértelep

A dél-bán­sá­gi szór­vány­ság leg­dé­leb­bi tele­pü­lé­se. Az isko­lá­ban van magyar tago­zat.

Illés

A Szit­nya csú­csá­ról a zöld jel­zé­sen halad­va érjük el Illést. A falu temp­lo­ma állí­tó­lag hazánk leg­ré­geb­bi temp­lo­mai közül az egyik.

Szentantal

A falu neve­ze­tes­sé­ge a 18. szá­zad köze­pén épí­tett késő góti­kus kas­tély, mely évszá­za­do­kon át a Hont vár­me­gye főis­pán­ja­it adó Kohá­ry, majd a Coburg csa­lád bir­to­kát képez­te. Megye­gyű­lé­se­ket is tar­tot­tak a falai között, s a kas­tély arról is neve­ze­tes, hogy egy esz­ten­dő szim­bo­li­ká­ja alap­ján épí­tet­ték: ha van türel­münk meg­szá­mol­ni, kide­rül, hogy 4 bejá­ra­ta, 12 kémé­nye, 7 árkád­ja, 52 szo­bá­ja és 365 abla­ka van.

Karasznyán

Itt talál­ha­tó a Pong­rácz csa­lád egy­ko­ri rene­szánsz, míves park­kal öve­zett vár­kas­té­lya.