Archives

Jézuskiáltó

A Nagy-Kükül­lő völ­gye Kereszt­úr­nál több kilo­mé­te­res meden­cé­vé szé­le­se­dik. A síkot öve­ző dom­bok leg­ne­ve­ze­te­sebb­je, a Jézus­ki­ál­tó. Tete­jén az ősi fake­reszt helyén az első világ­há­bo­rú után a 144 hősi halott emlé­két hatal­mas kőke­reszt­tel örö­kí­tet­ték meg.

Fehéregyháza

Gyá­szos emlé­ke­ze­tű hely ez: 1849-ben itt zaj­lott le az a bizo­nyos sors­dön­tő ütkö­zet. Bem 6 ezer fős regi­ment­jé­vel Lüders 12 ezer fős sere­ge állt szem­ben. Az orosz túl­erő végül fel­őröl­te a sza­bad­ság­har­co­sok ere­jét. Bem élet­ben maradt, de sok száz kato­ná­ja, köz­tük a köl­tő, Pető­fi Sán­dor vala­hol ott esett el, a harc meze­jén.

Az egyik tömeg­sír fölött 1897-ben turu­los obe­lisz­ket emel­tek. Mel­let­te a kis ház Pető­fi­nek állít emlé­ket. A hánya­tott sor­sú múze­u­mot a helyi Pető­fi Sán­dor Műve­lő­dé­si Egye­sü­let gon­doz­za.

Héjjasfalva

Az elő­ke­lő Zeyk-nem­zet­ség tag­ja, Zeyk Domon­kos 1848-ban belé­pett a szé­kely had­erő­be, részt vett Erdély fel­sza­ba­dí­tá­sá­ban, majd Bem segéd­tiszt­je lett. 1849. júli­us 30-a esté­jét ’Kereszt­úron, Pető­fi tár­sa­sá­gá­ban töl­töt­te. Aztán más­nap a köl­tő­vel egye­tem­ben elin­dult a seges­vá­ri csa­tá­ba, hogy inkább legyen hős egy pil­la­na­tig, mint rab­szol­ga egy éle­ten át. Egy­ma­ga állt szem­ben a kozák had­se­reg­gel, és miu­tán lát­ta, hogy túl­élé­sé­re nincs mód, inkább önke­zé­vel vetett véget éle­té­nek. Emlék­mű­vét 1901-ben emel­ték Héj­jas­fal­va hatá­rá­ban.

Otocsán

Otocsán

Oto­csán váro­sa sokat szen­ve­dett egy­kor a török táma­dá­sok­tól, de a Frange­pá­nok úgy meg­erő­sí­tet­ték a fala­it, hogy bár­mennyi is jött, egy ellen­ség­nek sem sike­rült elfog­lal­nia. Aztán a Frange­pán kor­szak letű­né­se után 1746-tól már a kato­nai határ­őr­vi­dék köz­pont­ja lett, Mária Teré­zia ren­del­ke­zé­sé­re.

De Jugo­szlá­via sem tud­ta vég­leg eltö­röl­ni a hatá­ro­kat ezen a vidé­ken. Fel­bom­lá­sa után, 1991-ben a Hor­vát­or­szág­hoz került város­kát már a szer­bek támad­ták. A 4 évig tar­tó ost­rom­nak nem­csak épü­le­tek, de sok hor­vát kato­na és civil esett áldo­za­tá­ul. A har­cos idők sok emlé­kün­ket elso­dor­ták, de az oto­csá­ni haran­gon a koro­nás címer még a király­sá­got idé­zi.

Dédács és Piski

Dédács a 18. szá­zad­ban még a Gyu­lay csa­lád bir­to­ka volt.  Arbo­ré­tu­mát Gyu­lay Ferenc kezd­te kiala­kí­ta­ni, azóta a világ min­den tájá­ról 250 féle fa- és cser­je­faj él ben­ne.

Dédács ma már bele­ol­vadt Pis­ki­be. A város nevét hiá­ba keres­sük a pápai tized­jegy­zék­ben, Pis­ki az 1866-ban itt kiala­kí­tott vas­úti cso­mó­pont­nak köszön­he­ti létét. A vas­utas tele­pü­lé­sen 20 év múl­va meg­szer­vez­ték a római kato­li­kus plé­bá­ni­át és temp­lo­mot is épí­tet­tek. Kert­jé­ben a ’48-as emlék­osz­lop­nál évről-évre már­ci­us 15-én egy­be­gyű­lik a kör­nyék magyar­sá­ga. Mert ami­ért Pis­ki neve örök­re beír­ta magát a magyar tör­té­ne­lem­be, az a híres neve­ze­tes csa­ta, amely­ben 1849. feb­ru­ár 9‑én Bem József hon­véd tábor­nok sere­gei meg­álljt paran­csol­tak Puch­ner Antal csá­szá­ri sere­ge­i­nek.

A Sztri­gy felet­ti fahíd jelen­tet­te akkor a hazát. Ahogy Bem is meg­ál­la­pí­tot­ta: „ha elvész a híd, elvész Erdély is.” S a híd a hon­vé­dek kezén maradt, míg Erdély újra magyar ura­lom alá került.

Szentmihályhegy és a Fesztung

A Szent Mihály-hegy ősidők­től fog­va Lég­rád­hoz tar­to­zott. „Mon­te Lég­rá­di­en­sis” gyö­nyö­rű kilá­tást nyújt a kanyar­gó folyó­ra, az árté­ri erdők­re, magá­ra Lég­rád­ra és a Drá­ván túli sík­ra. A török dúlás után az elnép­te­le­ne­dett vidék első temp­lo­ma ide, a Szent Mihály hegy­re épült, 1740-ben.

A Drá­vát kísé­rő magas­part egy másik kilá­tó­pont­ján nem­ze­ti zász­lót len­get a szél. Az 1848–49-es sza­bad­ság­harc emlék­he­lye, a Fesz­tung.

Elemér

A 18. szá­zad már a Kiss csa­lá­dot talál­ta itt, akik néme­te­ket tele­pí­tet­tek le. Régi kas­té­lyu­kat a szer­bek Tri­a­non után lerom­bol­ták. De áll még a kato­li­kus temp­lom, amit Kiss Ernő hon­véd­tá­bor­nok épít­te­tett 1846-ban.

Ha tud­ta vol­na a legen­dás magyar huszár, Kiss Ernő, hogy 3 év sem telik el, és egy levert magyar sza­bad­ság­harc már­tír­ja­ként vég­zi Ara­don… Ham­vai a kiegye­zés után kerül­tek vég­ső nyug­vó­he­lyé­re, az altemp­lom­ban kiala­kí­tott csa­lád sír­bolt­ba.

Attila-sziget

Atti­la szi­ge­te a legen­da sze­rint ősi misz­ti­kum­mal bír, hiszen a helyi­ek úgy vélik, hogy a hun vezért annak ide­jén, itt, a Tisza köze­pén temet­ték el, és a sír körül ala­kult ki ez a szi­get.

Királymező

Királymező

1775-ben még olyan idők jár­tak a Kár­pát hazá­ban, hogy Mária Teré­zia fog­ta magát, és Fel­ső-Auszt­ri­á­ból német anya­nyel­vű famun­kás szak­em­be­re­ket tele­pí­tett a Tarac fel­ső völ­gyé­be, művel­jék csak meg szé­pen a kincs­tá­ri erdő­ket.

A vidék köz­pont­ja koráb­ban a fel­sőbb fek­vé­sű Német­mok­ra volt, aztán a Tarac völ­gyét és mel­lék­völ­gye­it átszö­vő kis­vas­út kiépü­lé­se után a cso­mó­pont, Király­me­ző vet­te át a köz­pon­ti sze­re­pet. Ám a 2001-es nagy árvíz a kis­vas­utat és a tele­pü­lés egy részét is elpusz­tí­tot­ta. A derék német tele­pe­sek utó­da­it is elűz­te már innen a sztá­li­ni ter­ror vörös árja, pedig még Tri­a­non után, 1944-ben is nem keve­sebb, mint 1800 német nyel­vű lakó­ja volt Király­me­ző­nek.

Magyar szót se nagyon hal­lunk már itt. Azért itt van még az a kiüre­se­dett épü­let, ami a magyar idők­ben a határ­őr­ség lak­ta­nyá­ja volt.

Ne feled­jük, tör­té­nel­mi hazánk határ­vi­dé­kén vagyunk, így a Tarac kör­nyé­kén az erdős hegy­ol­da­lak a Magyar Kirá­lyi Hon­véd­ség Kár­pá­tok­ban kiépí­tett máso­dik világ­há­bo­rús védel­mi rend­sze­re, az Árpád-vonal marad­vá­nya­it rej­tik.