Tarajka

Tarajka

Taraj­ka nem más, mint a Nagysza­ló­ki-csúcs gerin­cé­nek egy kiug­ró hegy­fo­ka, vagy­is tara­ja. Ide több­fé­le­kép­pen is fel­jut­ha­tunk Ótát­ra­fü­red­ről. Sokan az 1909-ben épült Sik­lós­vas­út­tal kapasz­kod­nak fel az 1285 méte­ren fek­vő hegy­fok­ra; a sze­rel­vény közel 2 kilo­mé­te­res pályá­ján 255 méte­res szint­kü­lönb­sé­get küzd le, és mint­egy 7 perc alatt sik­lik fel. A zöld jel­zé­sen 45 perc alatt lehet fel­sé­tál­ni a Magiszt­rá­lis út piros jel­zé­se által is érin­tett Taraj­ká­ra.
A sik­ló vég­ál­lo­má­sá­nál száz évvel ezelőtt még csak egy sze­rény uzson­ná­zó-kioszk vár­ta a kirán­du­ló­kat, ma már ele­gáns “Sport­szál­ló” áll a helyén. A tera­szon el is fogyaszt­ha­juk tíz­óra­in­kat mielőtt tovább indul­nánk maga­sabb cél­ja­ink felé. Mielőtt azon­ban enged­nénk a hegy­tö­me­gek von­zás­nak, érde­mes egy röp­ke pil­lan­tást vet­nünk vissza­fe­lé. Az ide veze­tő kocsi­út utol­só kanyar­já­ban áll ugyan­is a Tát­ra nagy rajon­gó­ja, és gya­ko­ri turis­tá­ja, Szi­lá­gyi Dezső igaz­ság­ügy­mi­nisz­ter emlé­ké­re fel­ál­lí­tott kioszk, ame­lyet a Kár­pát Egye­sü­let ava­tott fel még 1904-ben. A pihe­nő­hely falát szebb idők­ben a név­adó tudós dom­bor­mű­ve díszí­tet­te, ám ma már csak hűlt helyét talál­juk a meda­i­lon­nak. Taraj­kán sípá­lya is van, de leg­nép­sze­rűbb téli lát­vá­nyos­sá­ga a Jég­temp­lom, amely­nek jég­szob­rá­szai min­den évben más és más témát dol­goz­nak fel. A Jég­temp­lom ingye­ne­sen láto­gat­ha­tó novem­ber­től ápri­li­sig min­den nap. Sokan fény­ké­pez­ked­nek a 2,4 méte­res, 350 kilo­gram­mos med­vé­vel, Kubo­val, amely­től azon­ban nem kell meg­ijed­ni, mert vas­ból készült.

Itt van az Ótát­ra­fü­red­ről érke­ző Sik­ló­vas­út fel­ső állo­má­sa, amit 1909-ben adtak át a nagy­kö­zön­ség­nek. A vonat 8:30 és 19:30 között köz­le­ke­dik, leg­fris­sebb, sváj­ci szin­tet köze­lí­tő árlis­tát a sik­ló­vas­út hon­lap­ján talá­lunk. A vas­út tör­té­ne­té­ről itt lehet töb­bet meg­tud­ni.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Szi­lá­gyi Dezső kioszk.)

Zúgó

Zúgó

A 16. szá­zad­ban a Pec­ko­vics csa­lád népe­sí­tet­te be. Itt is meg­ta­lál­juk a görög kato­li­kus ruszi­nok épí­tett örök­sé­gé­nek egy szép, 18. szá­za­di darab­ját, a Szent­lé­lek tisz­te­le­té­re szen­telt fatemp­lo­mot. Szé­pen meg­újult és hála az Égnek nem bádog fedi, hanem, mint régen, zsin­dely.

De Zúgó nem csak fatemp­lo­má­ról neve­ze­tes, hanem az Árpád vonal egyik marad­vá­nyá­ról is. Az épen maradt bun­kert ma már egy élel­mes, vál­lal­ko­zó szel­le­mű ruszin, Vale­riy Kon­des hasz­no­sí­tot­ta, s egy egé­szen egye­dül­ál­ló turis­ta szál­lás­he­lyet ala­kí­tott ki ben­ne. A Grün Hof egy kis hábo­rús múze­um is egy­ben.

Toronyai-hágó

A Toronyai-hágó fon­tos határ­át­ke­lő hely volt az ezer éves magyar hatá­ron. Véres ese­mé­nyek tanú­ja volt, 1917. szep­tem­ber 17-én  itt tör­ték be a cári csa­pa­tok, melyek egé­szen Ökör­me­ző­ig vonul­tak. Kato­ná­ink szűk egy hóna­pig tar­tot­ták magu­kat. Ennek állít emlé­ket az itt talál­ha­tó kato­nai teme­tő.

Szalóka

Az 1944-es szov­jet meg­szál­lást köve­tő­en a falu­ból 108 fér­fit hur­col­tak el a szov­jet halál­tá­bo­rok­ba, közü­lük 58-an soha nem tér­tek haza. 1988-ban Sza­ló­ka népe a teme­tő­kert­ben jel­ké­pe­sen újra­te­met­te az áldo­za­to­kat. Ez volt az első emlék­mű Kár­pát­al­ján a sztá­li­ni láge­rek­ben és a II. világ­há­bo­rú­ban eleset­tek emlé­ké­re.