Dédács a 18. szá­zad­ban még a Gyu­lay csa­lád bir­to­ka volt.  Arbo­ré­tu­mát Gyu­lay Ferenc kezd­te kiala­kí­ta­ni, azóta a világ min­den tájá­ról 250 féle fa- és cser­je­faj él ben­ne.

Dédács ma már bele­ol­vadt Pis­ki­be. A város nevét hiá­ba keres­sük a pápai tized­jegy­zék­ben, Pis­ki az 1866-ban itt kiala­kí­tott vas­úti cso­mó­pont­nak köszön­he­ti létét. A vas­utas tele­pü­lé­sen 20 év múl­va meg­szer­vez­ték a római kato­li­kus plé­bá­ni­át és temp­lo­mot is épí­tet­tek. Kert­jé­ben a ’48-as emlék­osz­lop­nál évről-évre már­ci­us 15-én egy­be­gyű­lik a kör­nyék magyar­sá­ga. Mert ami­ért Pis­ki neve örök­re beír­ta magát a magyar tör­té­ne­lem­be, az a híres neve­ze­tes csa­ta, amely­ben 1849. feb­ru­ár 9‑én Bem József hon­véd tábor­nok sere­gei meg­álljt paran­csol­tak Puch­ner Antal csá­szá­ri sere­ge­i­nek.

A Sztri­gy felet­ti fahíd jelen­tet­te akkor a hazát. Ahogy Bem is meg­ál­la­pí­tot­ta: „ha elvész a híd, elvész Erdély is.” S a híd a hon­vé­dek kezén maradt, míg Erdély újra magyar ura­lom alá került.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 240. rész: Nagyági-hegység — Kenyérmezőtől Piskiig a Csetráson át