Szent­pé­ter Árpád-kori temp­lo­má­nak falai még úgy, ahogy meg­véd­ték a közös­sé­get a ziva­ta­ros szá­za­dok­ban, de a leg­újabb kor ármá­nyai ellen kevés­nek bizo­nyul­tak. Így van az, hogy a Bar­ca­ság egyik leg­ré­geb­bi és leg­je­len­tő­sebb szász tele­pü­lé­sén ma már fehér hol­ló a magyar és a német lélek.

A betö­rő kele­ti hor­dák több­ször leta­rol­ták Bar­ca­új­fa­lut, ám sem a had­já­ra­tok, sem a ter­mé­sze­ti vészek nem tud­ták elpusz­tí­ta­ni. Ami­kor Bras­só­hoz került, a 15. szá­zad­ban épült fel temp­lo­ma is. Német lett az isten­tisz­te­let nyel­ve, de 1781 egy vasár­nap­ján, ami­kor a szász pap néme­tül kez­dett pré­di­kál­ni, a nép rázen­dí­tett egy magyar zsol­tár­ra. Így lett végül újfa­lu­nak magyar lel­ké­sze. Az önér­ze­tes nép büsz­ke lehet fából fara­gott fes­tett beren­de­zé­sé­re is, hiszen itt egy magyar evan­gé­li­kus temp­lo­mok­ban igen rit­ka szár­nya­sol­tár­ral talál­ko­zunk.

A bar­ca­sá­gi tíz magyar falu­hoz tar­to­zó Három­fa­lu egyi­ke Kriz­ba. Ami­kor az ősi kirá­lyi bir­to­kot, Rákos­pa­ta­kot a bete­le­pült szá­szok magu­ké­vá tet­ték, el is nevez­ték Krebs­bach­nak. Így tör­tén­he­tett, hogy a magyar­lak­ta tele­pü­lés a refor­má­ció ide­jén a luthe­rá­nus hit­re tért át. Tör­té­nel­mi viha­rok pró­bál­ták, tűz­vé­szek, föld­ren­gé­sek pusz­tí­tot­ták, de áll az erős vár és él még a magyar Kriz­bán.