A Zsár fölötti hágón kötelező megállni. Észak felől talán innen a legszebb a Bélai-Tátra vonulata, karnyújtásnyira lévő markáns sziklabérceivel, a Siratóval és a Holló-kővel. Már egész közel járunk az ezeréves lengyel-magyar határhoz. A Jávor-völgy torkolatánál bújik meg a történelmi haza utolsó települése, a kis hegyi üdülőfalu, Javorina.
E szepesi gyöngyszem központjában is elmaradhatatlan a gótikus stílusjegyeket őrző Szent Antal templom, mellette a pártázatos harangtoronnyal.
A tatárjárás után elnéptelenedett vidékre IV. Béla hívott német ajkú telepeseket. Miután városi jogokat kapott, Szepesbéla hamar felzárkózott a gazdag és jelentős szepesi szász városok közé. Aztán jött Zsigmond király, aki a 15. századi pénzügyi válság ellen úgy küzdött, hogy a többi jelentős szepességi várossal együtt Bélát is zálogba adta sógorának, a lengyel királynak. A 13 szepesi város csak 1772-ben került vissza Magyarországhoz, melynek emlékére hálából Szepesbéla főterén Mária-oszlopot emeltek.
Velem község fölött az erdőben található Szent Vid hegyen telepedtek meg a vidék első lakói. 1713-ban egy Hilerián nevű szerzetes épített remetelakot és kápolnát. Ennek utódja a barokk stílusjegyeket viselő, 1859-ben épült Szent Vid-templom, ami a környékbeliek búcsújáró-helyeként is szolgál.
Az egykor mezővárosi rangú határőr-település, Alsóverecke ruszin népe a 19. században nehéz sorba került, miután a gazdasági élet minden szála a Galíciából beáramlott zsidóság kezén összpontosult és széthullott az ősi, paraszti közösségen alapuló rend. Az adósrabszolgaság nyomorába süllyedt ruszinság megmentése érdekében, a millennium idején a magyar kormány „hegyvidéki akció” néven gazdasági programot indított, amely az uzsora visszaszorításával felemelkedési lehetőséget nyújtott Verecke népének. A sikeres programnak Trianon vetett véget, majd a kommunizmus újra évtizedekre visszataszította az itt élőket a kilátástalanságba.
A szovjet romokból lassan-lassan ébredezik a vidék. A helybéli ruszinok régi rendhez való ragaszkodását jelzi, hogy most épülő fatemplomukat Szent Istvánnak fogják felszentelni.
A temetőben az I. világháborúban elesett magyar és német honvédek alusszák örök álmukat.
A vezérlő fejedelem 1703-ban Rákócziszálláson bocsátotta ki híres felhívását a nemzethez, itt találkozott Bercsényi Miklós gróffal és dragonyosaival, majd 1711-ben itt hagyta el könnyek között hazáját Verebesen át.
A piros kereszt jelzés vezet a Csobot-tetőre. A felújított keresztutat végig járva elérük a kápolnákhoz, melyek nem véletlenül épültek ide, mivel a csúcs ősmagyar szakrális hely. A kápolnák a római és az örmény katolikusok együttélésének szimbóluma. A Szent Anna kápolna Árpád-kori alapokon nyugszik, a 17. században a környéken pusztító pestisjárvány túlélői építették hálából.
Ha Kisbacon, akkor Benedek Elek, akinek e tájból ihletődött, ősi mondákon alapuló csodálatos mesevilágán nemzedékek nőttek fel. Büszke is a falu nagy szülöttére, akinek 1896-ban épült klasszicista udvarháza, a híres Mari-lak ma már valóságos zarándokhellyé vált. Az emlékházban ma is az író leszármazottai élnek.
A fennsíkon áll a Szent Mihály kápolna, ami közel ezer esztendeje hirdeti Isten dicsőségét.
Magyar többségű falu, központjában két, középkori szakrális épület áll. Az egyik a Szent István-kori Tizenkét Apostol rotunda (körkápolna), melyben korabeli freskókat csodálhat meg az idelátogató. A hagyomány szerint első szent királyunkat itt emelték pajzsra, mint fejedelmet, később pedig innen indult a Koppány elleni ütközetbe.
Bény másik nevezetessége a Magyarok Nagyasszonyának szentelt plébániatemplom, ami 1217-ben épült.
A falut avarsáncok szegélyezik. Úgy tartják, a római uralom idejében, 173-ban maga Marcus Aurelius császár is időzött itt, s úgy megihlette e táj, hogy itt, a quádok földjén, a Garam mentén írta “Elmélkedései” I. könyvét. Aztán ahogy az idővel vándoroltak a népek, az avarok is rátelepültek a vár maradványaira, s honfoglaló őseink is használták a bényi sáncvárat.
Majd megkeresztelkedtünk, és jött Szent László királyunk, aki a sáncba szúrt kardjával vizet fakasztott a bényi sánc tövében. A monda szerint nem tetszett az a forrás a földesúrnak, de bárhogy is próbálta betemetni, nem tudta a tiszta víz útját állni. Aztán meghajlott az Úr előtt, megtért és itt, a szentkúti dűlőn a forrás mellé kápolnát is építetett. A kegykápolna idővel búcsújáró hely lett, s ma már Bényi Szentkútként él az emberek tudatában.
Látszólag modern, nem túl jellegzetes templom emelkedik a központban, pedig a XIV. századi gótikus eredetű Szent Jakab plébániatemplom európai viszonylatban is igen jelentős. Kívülről nem látszik, hisz a második világháborúban Zselízt is elérte a keleti front, s temploma hamar romhalmazzá vált. Ám belül már tényleg rácsodálkozhatunk értékeire: különösen a szentély középkori faliképeire, melyek közül a leghíresebb a Vesszős György lovag különítéletét ábrázoló freskó.
Zselízt, a volt királyi birtokot évszázadokon át földbirtokos családok örökölték. A legmaradandóbb nyomot az Esterházy család hagyta a városban, akiknek itt élt generációi már a katolikus temető családi kriptájába költöztek. 18. századi kastélyuk magába roskadva, a felújítás reményében áll a régi uradalomhoz tartozó ligeterdőben.
A kastélyhoz tartozó Bagolyvár-ház ugyanakkor már elegáns múzeumként adózik az ismert osztrák zeneszerző, Franz Schubert emlékének, aki 1818-ban mint az Esterházy leányok zenetanítója élt és alkotott Zselízen. A múzeum nemcsak a zeneszerző életét, hanem a város és a környék gazdag történelmét is dokumentálja.