Menyháza – Czárán Gyula sírja

Menyháza – Czárán Gyula sírja

„Január 8-án déltájban szomorú menet indult a községi temetőbe. A rokonokon és a jóbarátokon kívül száz meg száz román ünneplő ruhában; messzi falvakból ide zarándokoltak ez egyszerű emberek, hogy lelkük őszinte háláját leróják a halott iránt. Nagyszívű embernek kellett annak lenni, akit ilyen menet kísér utolsó földi útjára, ahol úr és paraszt egyaránt könnyűit ontja az elhunytért. A menet a temetőbe ér. Mikor a koporsót a sziklás sírba bocsátják, hirtelenül beborul az ég Menyháza fölött. Mintha a kősziklák is sírnának, mintha az erdők fái is búcsút integetnének; mert leghűbb fiukat, legjobb ismerősüket: Seprősi Czárán Gyulát temetik. Ki volt ő, azt tudja minden magyar turista. A Bihar grófja – mondja a vidék népe, a turisták atyamestere – mondjuk mi, tisztelői.” (Papp Károly: Czárán Gyula, 1906)
Menyházán hunyt el 1906. január 9-én Czárán Gyula, a bihari turistaság apostola, az Erdélyi-szigethegység turizmusának úttörője. Az örmény származású Czárán család Gyergyóból költözött 1820-ban az Arad vármegyei Seprősre. Az 1847-ben született Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de 24 évesen – apja betegsége miatt – meg kellett szakítani tanulmányait, és birtok gazdálkodásának kellett szentelni idejét. Ez nem volt mindig ínyére és „ilyenkor a Moma Codrut bújta, annak szépséges vidékén érezte magát jól, valósággal megújhodott s megnyugodva tért mindenkoron haza” (Záray Jenő: A Természetjárás apostola). Apja halála után 2000 hold szántóföldet örökölt, amelyet bérbeadott és nagy lendülettel vágott a turistalátványosságok nem kis anyagi áldozatokat kívánó feltárásába. „Ebben az időben vásárolta meg gróf Wenckheim Frigyes a kies fekvésű Moneasa-Menyháza fürdőt egy millió forintért s az új gazda több befektetést eszközölt. Czárán Gyulának igen tetszett a telep s mikor a Paradeiszer villát az ő ízlése és beosztása szerint építették fel, azt 10 évre bérbevette és gazdagon berendezte, s nyaranta, – amikor ő távol volt – rokonainak és barátainak rendelkezésre bocsátotta. Czárán már akkor a Moma Codruban kutatásokat végzett. Feltárt néhány nagyobb üreget, míg a déznai csodás szépségű várromokhoz saját költségén utat építettet. Utasításai szerint készültek a sétautak, kikeresve végcélul a legszebb pontokat, kilátókat.”
Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de szívügyének mégis a kiterjedt birtokain található turistalátványosságok feltárását tartotta. Volt mit felfedeznie, hisz csak Menyháza szűk környezetében közel 30 barlang és 6 zsomboly található. A romos Tündérrózsás-villától 250 méterre nyílik a Medve-barlang (Grota Ursului). Sokáig csak egy rövid szakaszát ismerték, de 1984-ben egy magyar barlangász sikeresen feltárta kiterjedt járatait. Egy hosszúkás teremből a barlang kettéágazik. Bal oldalon negyven méter után újabb szifon következik, míg a jobb oldali járat kétszáz méter hosszú. A helyi tanács 1985-ben átvágta az első szifont a hosszúkás teremig, hogy lehetővé tegye a barlang turisztikai hasznosítását. A barlang hétvégén 11:00 és 16:00 óra közt van nyitva, de azért nem árt odatelefonálni, mert van, hogy elfelejtenek kinyitni. A másik híres barlang a katolikus templom feletti hegyoldalban található Denevér-barlang (Pestera Lilelcilor), ahova a kék jelzés vezet (400 m a főúttól). Menyházától 1,4 kilométer a kék jelzésen a 30 mély az Izoiu Mare-zsomboly.
Nem véletlen, hogy a Fürdővölgy bejáratánál emlékmű tiszteleg Czárán Gyula emléke előtt. „Mindjárt a fürdő völgy elején több méter magas, különös alakú sziklatömb vonja magára az arra haladó figyelmét. Nagy fáradsággal a Moma-Kodru bérceiből hozta le és állította fel itt az Aradi Turista Egyesület, a magyar turistaság atyamesterének, seprősi Czárán Gyula emlékének.” (Ritt Gyula: Barangolások a trianoni gyűrűben, 1926)

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja ennek ellenére azért mégiscsak Czárán Gyula sírja a római katolikus temetőben.

Borossebes

Borossebes

A bihari hegyek előtti utolsó nagyobb település, Borossebes a Fehér-Körös középső szakaszának egykori vásáros, kézműves, bányászati és bortermelő központja. A törökök Sebest is felégették, de miután Báthory Zsigmond visszafoglalta, a 16. századtól egészen 1876-ig jelentős mezőváros lett. A környező hegyekből kifejtett vasércet hámoraiban és kohóiban dolgozták föl. 1891-ben az egész uradalmat gróf Wenckheim Frigyes vette meg és a vasgyár bővítésével nagyszabású iparfejlesztésbe fogott. 1893-ban Ferenc József Borossebesen fogadta az ortodox és a görögkatolikus román küldöttséget, és itt mondta el híres beszédét, amelyben hangsúlyozta a nemzetiségek békés egymás mellett élésének fontosságát és az akkoriban lezajlott aradi és nagyváradi románellenes tüntetések kapcsán megkülönböztette a túlzó sovinizmust a valódi hazafiságtól. A budapesti képviselőházban október 5. és 10. között a Függetlenségi Párt és a Nemzeti Párt élesen támadta a királyi beszédet (a “borossebesi királyi válaszok” ügye).
Hogy mit értek a szép szavak, arra brutális választ adtak azok a román katonák, akik 1919 nagypéntekén 24 magyar hadifoglyot mészároltak le Sebesen. 1919. nagypéntekén, a borossebesiek visszaemlékezései szerint a sebesült, hadifogoly katonákat szekéren hozták Borossebes utcáin a lakosság szeme láttára, azok megütközve bámulták és kérdezősködtek: milyen katonák ezek mind fehérben? Nem lehetett tudni róluk, hogy kicsodák, mert csak fehér alsóruháikban voltak, egyesek, pedig meg voltak csonkítva. Keresztül vitték a településen, ki a kiskuti határba, ahol miután megásatták velük a sírgödröt, belelőtték őket s elföldelték. Az emlékezet szerint, egy másnap arra járó falubeli, ki szekérrel ment az erdőbe fáért, megközelítve a halmot, a helyszínen még észlelt földmozgást. A tömegsír Borossebes északi határában, a Kertes (Prunişor) falu felé vezető országút jobb oldalán, az ignafalvai (Igneşti) elágazás után egy kis, tölgyfákkal borított domb. A 24 katonát az első világháború befejezése után, a halmágycsúcsi csatában ejtették foglyul és itt végezték ki. A tömegsírt régebben keresztekkel jelölték, de azok rendszeresen eltűntek. Azóta a mindenkori román hatóság mindezidáig különféle ürügyekkel meggátolta a végtisztesség megadását, a tömegsírok, akár egy kis fakereszttel vagy egyéb módon történő megjelölését is. Ma egy panzió van a tömegsír felett.
A Königsegg–Waldstein kastély épületében (épült 1814-ben) ma a városi könyvtár működik. Sebest egykor népes katolikus és református magyar közösség lakta. Ám ez elszórványosodás végveszélybe sodorta honfitársainkat. A remény bástyája – iskola híján – már csak az 1813-ban épült református templom, amely a jelvényszerző mozgalom igazolópontja.

Borosjenő

Borosjenő

Borosjenő nevében benne él a története. Jenő törzsének szállásterülete volt egykor ez a gazdag bortermő vidék. A birtokhoz vár is dukált, amelynek szerepe a 16. századi török hódítások idején fel is értékelődött. Albert magyar király 1438-as sikertelen hadjárata után a Murád szultán bosszúja elől menekülő szerbek telepedtek le itt. A település szerb neve Hunyadi János tiszteletére született. 1564-ben a német kézen levő várat János Zsigmond foglalta el. 1566-ban a törökök által ostromlott vár őrsége huszonhárom nap után megszökött. 1595. október 22-én, egy hónapi ostrom után Báthory Zsigmond vezére, Borbély György karánsebesi bán foglalta vissza. A török porta harc nélkül próbálta megszerezni a várat: 1599-ben Báthory András fejedelemségének elismeréséhez a vár átadását szabták feltételül.
Az erdélyi fejedelmek idején Erdély fontos nyugati védbástyája volt. A jelenlegi várat 1645-1652 között a Rákóczi fejedelmek építtették. 1658. augusztus 28-án a török sereg megostromolta a várat, amelyet az ostrom ötödik napján a védők feladtak. 1693-ban a várat Veterani tábornok foglalta vissza, majd a törökvész elmúltával csendesebb századok következtek, mígnem eljött az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, amikor a magyar seregek elfoglalták. De Borosjenő főleg a szabadságküzdelem bukása révén írta be magát a történelembe, ugyanis két aradi vértanú is kapcsolódik a községhez: az egyik életében, a másik halálában. Itt, a helyi Piactéren tette le a fegyvert 1849. augusztus 21-én Vécsey Károly tábornok serege Fjodor Vasziljevics Rüdiger orosz tábornok előtt. Vécsey Károly nem volt tanúja a kapitulációnak, már előtte elment Nagyváradra. Aztán miután Aradon kivégezték a tizenhárom tábornokot, a mártírokat egytől egyig kivégzésük helyén földelték el, de az őröket lefizetve titokban több tábornok holttestét is elszállították első temetési helyükről. Csernovics Péter, Damjanich János sógora négy vértanú holttestét vitette el. A volt vármegyei főispán a kivégzés napján Zsiradó János nevű komornyikja markába száz aranyat nyomott azzal a meghagyással, hogy Damjanich holttestét mindenáron, Lahner, Vécsey és Leiningenét pedig, ha lehetséges, szerezze meg a hóhértól. A hóhér egyesével szedte le a holttesteket a bitóról, és azokat átadta neki azzal a megjegyzéssel, hogy „ha akarja, odaadom magának a többieket is.” Mivel a komornyik „a többi holttest iránt utasítást nem kapván, azok ott maradtak”, míg a 4 tetemet kiváltotta. Leiningen özvegyének rokona, Urbán Gyula két ügyvéd révén október 6-án este kapta meg gróf Leiningen-Westerburg Károly holttestét, amelyet monyorói birtokán helyezett el, majd 1876-ban a szomszédos Borosjenőn temettek el a katolikus templomban. 1974-ben Leiningen-Westerburg Károlyt áttemették, azóta újra Aradon pihen. A két vértanú emléktábláját a református templomban találjuk.
1870 körül a várat neoklasszicista stílusban újították fel, 4 tornyosra. A második világháborút követően kisegítő iskola működött a falai között. 1998-ban az iskolát elköltöztették, és a vár Borosjenő városának a tulajdonába került. Felújítása 2023-ban kezdődött, de mivel értékes leleteket találtak, a teljes felújítás eltarthat 2026-ig is. A kastély a Fehér-Körös jobb partján áll. Ha átkelünk a vashídon a bal partra, jobb kézre feltűnik a katolikus templom, míg a református templomhoz balra kell kanyarodnunk. Ma már csak 1000-1100 magyar él Borosjenőn magyar óvoda és iskola híján, egyedül a múltba kapaszkodva.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református templom előtti tér. Ha be szeretnénk jutni az emléktáblához, a kulcs miatt a lelkipásztort, Gál Ervin Gyulát kell keresni. Telefonszáma: 0040754731897

Zimándújfalu

Zimándújfalu

Az egykori Arad vármegye egyik legmagyarabb települése, Zimándújfalu. A hagyományok szerint a falut egy Zimándi János nevű földbirtokos alapította, azonban a súlyos adóterhek miatt a falu később elnéptelenedett. A Maros áradásaitól védett helyen fekvő elnéptelenedett Zimándra az 1800-as évek utolsó évtizedeiben Nógrád vármegyei dohánykertészek érkeztek Csernovics-Újfaluból, Csernovics Péter uradalmából, aki a hagyományok szerint elkártyázta vagyonát, és a megszűnt uradalomból a kertészcsaládokat ide, Zimándra telepítették, akik 1852-ben megalapították a mai Zimándújfalut. Római katolikus temploma 1907-ben épült neogótikus stílusban. A templomban látható Wolf Károly Hegyibeszéd című freskója is. A freskót készítő Wolf Károly Lotz Károly tanítványa volt.
Zimándújfalu környékén erősen megfogyatkozott a magyarság lélekszáma. Varsándon még akad magyar; ez a falu volt a helyszíne és ihletője Móra Ferenc „Kettős kenyér” című írásának. Újszentannán az egykori piarista konviktus épülete, Ószentannán a kéttornyú katolikus templom, Simándon, Újpanádon és Szentmártonban szintén a katolikus templomok, Zimándközben a református templom emlékeztetnek a magyar időkre.
Kürtösön pedig már a temető sem… 1944. szeptemberében Kürtös határában súlyos harcok folytak az Arad felől hátráló magyar honvédcsapatok, az 1. magyar páncéloshadosztály és a szovjet 18. harckocsihadtest csapatai között. A harcokban hősi halált haltak közül mintegy negyven magyar katonát a kürtösi katolikus temetőben helyeztek örök nyugatlomra. Az itt eltemetettek között nyugszik többek között Duska József százados az 1. gépkocsizó lövészezred 3. századának parancsnoka, az osztrogorszki hős Duska László testvérbátyja is. A katonák nyugalmát évtizedekig semmi sem háborgatta. 2010 őszén a helyi önkormányzat megbízásából a település halastavát kikotorták és az iszapot a katolikus temető kerítését megbontva több méter magasan annak régi magyar sírjaira és a katonasírokra hordták. Mi több a régi sírok egy részén utat alakítottak ki…

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a zimándújfalui katolikus templom.

Ópálos

Ópálos

Mivel Ópálos határát nagyrészt az Arad-hegyaljai borvidék dombjai foglalták el, népe elsősorban szőlészettel-borászattal foglalkozott. A szőlők mellé, épp úgy, mint a borvidék más településein, kúriák, présház-üdülők (kolnák) épültek. A régi épületek közül a faluban áll még a Bohn-, a Fábian-, a Karossy-, a Miatovics- és a Schmidt-kúria. Itt töltötte gyermekkorát 1854 és 1861 között a híres geográfus, Lóczy Lajos, aki éppen 1920-ban, a trianoni békediktátum évében halt meg.
Az egykor messze híres történelmi Arad-hegyaljai borvidék, vagy másik nevén Ménesi borvidék Trianon után hosszú ideig feledésbe is merült, de Balla Gézának hála kezdi visszanyerni régi patináját. A Balla pincészet az elmúlt években valóságos zarándokhellyé vált, mert ahogy Csávossy György is mondta: „A ménesi bor szikrát ad a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak, kandallótüzet a barátságnak”… És igen, ha történelmi hazánknak ezen a különös levegőjű tájékán, Arad vidékén járunk, borúsan emlékezzünk hős vértanúinkra, de ne pironkodjunk derűsen ünnepelni a vérükből újra sarjadó életet is.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Balla pincészettel szemközti útszéli kápolna, amely Nepomuki Szent János szobrát rejti. (Innen csak pár lépés a katolikus templom.)

 

Öthalom

Öthalom

Volt ám nagy felháborodás meg tiltakozás, mikor 1907-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság az Öthalom nevet adta Glogovácnak. De hát mit lehet tenni, ha a település keleti határában kurgánok, halomsírok állnak, meg mégis csak a Magyar Királyság majd közepén vagyunk.
A Magyar Királyság közepén, ahol Szent István korában vár épült. Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla szerb felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt, melynek templomát a mai római katolikus templom mellett található rommal azonosítják. Ez eredetileg kereszthajós bazilika volt, hasonlóan saját korának apátsági templomaihoz és püspöki székesegyházaihoz. 1177 előtt maga a vár is a prépostság tulajdona lett. A környező várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben egészen eddig portyáztak II. Mohamed szultán török hadai, 1514-ben Dózsa serege pusztította. 1551. szeptember 18-án foglalta el a török a Ó-Aradvárat, amely teljesen elpusztult. (Az Öthalomtól nyugatra pár száz méterre fekvő aradi ispánsági vár (Ó-Aradvár) nyomai ma már csak a levegőből láthatók a terület mezőgazdasági művelése miatt.)
A 18. század elején a mai falu déli részén szerb lakosságú település jött létre Glogovác néven, amelyet beillesztettek a határőrség szervezetébe. 1756-ban a szerbeket elköltöztették és megkezdődött a németek betelepítése. A korábbi szerb falu kanyargós utcái mellett egy sakktáblás elrendezésű új falurész épült ki – a kettő ma is elkülöníthető. A település gazdálkodása mintaként szolgált a környék falvai számára. A 20. század első éveiben a szegényebb glogováciak előbb Németországban próbáltak munkát keresni, majd jelentőssé vált körükben a kivándorlás az Egyesült Államokba. 1945. január 14-én a 17 és 45 év közötti német férfiakat és a 18 és 32 év közötti nőket a Szovjetunióba hurcolták, ahol 59-en életüket vesztették. 1945 és 1948 között a svábok elkobzott birtokaira kb. 1000 román telepest költöztettek be. A szocializmus évtizedeiben, 1988-ig német lakosságának már kb. kétharmada kitelepült Németországba. A második világháború után a települést az 1821-es havasalföldi felkelés vezetőjéről, Tudor Vladimirescuról nevezték el.
Nekünk azért mindig is Öthalom marad – az öt kurgán a falutól 200 méterre keletre áll, közülük az egyikre 1854-ben kápolnát építettek, amelyhez kálvária vezet. Két katolikus temploma közül a plébániatemplom 1767-ben, az ún. kistemplom 1889-ben épült. Előbbi mögött találjuk a középkori Szent Márton prépostsági templom szerény romjait, amely egyben a jelvényszerző mozgalom igazolópontja.

Képek forrása: varlexikon.hu

Aradi paloták

Aradi paloták

Három évtized sem telt el az aradi vértanúk kivégzése után és a kiegyezést követően Arad rendkívüli gazdasági és szellemi fejlődésen ment át, számos új középülettel gazdagodott. Mielőtt ezeket számba vennénk, kicsit merüljünk el a város múltjában, amely szervesen össze kapcsolódott a mindenkori aradi vár történetével.
Arad első vára, a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Ezt 1551. szeptember 18-án foglalta el a török, akik a mai város helyén 1552 és 1554 között új palánkvárat építettek. Arad 1554-ig szandzsákszékhely volt, 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt. 1783-ban épült fel a süllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során az aradi polgárok hosszú ostromot követően 1848. június 28-án foglalták el ezt az új várat. A szabadságharc bukása után itt tartották fogva és ítélték halálra az aradi vértanúkat. Később is börtönként működött; egyik híres foglya a szarajevói merénylet elkövetője, Gavrilo Princip volt. 1919-ben a város volt a székhelye gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának, amelynek Horthy Miklós is tagja volt. 1920-ban Arad a trianoni békeszerződéssel Romániához került, de azért még egyszer, 1944. szeptember 13-án a III. magyar hadsereg elfoglalta pár napra. A két világháború közötti időszakban a vár egyébként kaszárnyaként üzemelt, majd a 2. világháború után egy szovjet tankos egységet helyeztek el benne. 1958-tól, amikor a szovjet csapatok elhagyták Romániát, a román hadsereg használta ugyanerre a célra. Napjainkig is a katonaság használja, ezért nem látogatható, bár szó van turisztikai célú hasznosításáról.
Vár híján egy aradi városséta leginkább a dualizmuskori palotákról szól. Ezek a paloták az egykori Andrássy úton (ma Bulevardul Revolutiei) és annak környékén sorakoznak. Érdemes ezt a sétát a Maros partján kezdeni, ahol a Pietonal gyaloghíd vezet a várat is rejtő félszigetre. Mi most nem kelünk át a hídon a várhoz, hanem jobbra indulunk a gyászos emlékű Igazságügyi palota épülete felé: itt tartották a tizenhárom aradi vértanú tárgyalását. Innen a Grigorescu utcán felmegyünk az Andrássy útra, közben odaköszönünk a szecessziós Kovács palotának, amely a 20. század elején épült. Az Andrássy úton balra indulunk, ahol rögtön feltűnik a neogótikus Vörös templom: az evangélikusokat szolgáló templom 1906-ban épült Szántay Lajos tervei alapján. (A templom mögött van a Suciu palota.) Az Andrássy úton az impozáns Andrényi palota következik, amelyet 1880 és 1890 között építtetett a bárói rangra emelt Andrényi kereskedőcsalád. Ez az 1948-as államosítást követően Úttörőpalota, 1990 után pedig Gyermekpalota lett. Vele srégen szemben a Nemzeti Bank épülete áll, amely az Arad-Csanádi Takarékpénztár számára épült 1910-ben. Az eklektikus stílusú épület homlokzata az ókori görög templomokat idézi. 2018 óta már nem a pénzügyminisztériumhoz tartozik az épület, hanem rektori hivatalt terveznek bele. Ismét átkelünk az Andrássy út bal oldalára, ahol Arad talán legszebb épülete, a neoreneszánsz stílusú Városháza áll. Steindl Imre, a budapesti Országház építésze tervezte, előtte egykor Kossuth Lajos szoborcsoportja állt, amely ma már természetesen nincs itt. Mellette láthatjuk az eklektikus Pénzügyi palotát, azzal szemben pedig a Neumann palotát. Ha a Pénzügyi palota mellett lesétálunk a Maros felé, akkor Arad egyik büszkeségéhez, a Kultúrpalotához érkezünk; benne található a Történeti Múzeum, jelentős 1848-as emlékekkel. A Kultúrpalotánál áll annak tervezőjének, a város legjelesebb műépítészének, Szántay Lajosnak (1872-1961) a szobra, aki számos középület tervezője, az aradi közélet aktív tagja és a református egyházközösség gondnoka is volt. Neki is van palotája, méghozzá a Neumann palota mögött. A Szántay palota utcájában (Püspök utca), a Kohn palota mellett áll Salacz Gyula szobra, aki a dualizmus korában, 1875 és 1901 között volt Arad polgármestere. Visszatérve az Andrássy útra, az 1880-as eklektikus Hermann palota mellett emelkedik a Páduai Szent Antal templom, amit a minoriták korábbi egyháza helyén épült 1903-ban. A külső homlokzatot két kiemelkedő korinthoszi oszloppár alkotja, amelyek között a bejárati portál van. Ez fölött egy keskeny boltív látható, amely timpanont alkotva pietának ad helyet. Fölötte Jézus, Árpád-házi Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet szobrai láthatóak. Innen dél felé haladva a Színház és a szecessziós Bohus palota következnek, majd a régi színház épülete, amely 1818-ban készült el, és amelyben Petőfi Sándor is játszott. Az Andrássy úton még a Vaslakat-ház és az egykori Vörös Ökör fogadó érdemel figyelmet.
Aradon született 1886-ban Tóth Árpád költő, aki 3 éves korában elköltözött innen Debrecenbe, illetve itt született 1902. január 21-én Jávor Pál az első magyar filmsztár is, aki viszont 1918-ig élt Aradon, és a fenti sétát akár jó néhányszor meg is tehette. Ne csak az aradi 13 (vagy 17), hanem ők is jussanak eszünkbe, mikor Aradon járunk.

A jelvényszerző mozgalom igazoló pontja Szántay Lajos szobra, a Kultúrpalota lépcsősorának tetején áll, a bejárattól balra.

Arad – Szabadság-szobor

Arad – Szabadság-szobor

Aradot akár ki is kerülhetné az utazó, hisz most már a várost elkerülő úton is el lehet evickélni a sok olasz rendszámú autóval egyetemben Dél-Erdély felé. Ám Aradon dolgunk van: magyar emlékek után kutatunk, főként annak a gyászos októberi napnak az emlékei után. A város hangulata ma már sajnos sokkal inkább emlékeztet Craiovára vagy Pitestire, mint mondjuk Békéscsabára vagy Szegedre. Ezen nincs is mit csodálkozni, hisz Tóth Árpád és Jávor Pál szülővárosa már több, mint 100 éve román fennhatóság alatt áll. Azon azonban már el lehet gondolkodni, hogy minek köszönhető az, hogy míg száz éve a románok aránya 15% volt, addig napjainkban ez a szám már 85%. Hova tűnt a magyar polgár, ki egy szép „dualizmuskori” vasárnapon a minorita templomban meghallgatott mise után még elsétált a Nemzeti Színház és a Városháza felé, hogy ebédre éppen hazaérjen? Hol vannak a presbiterek, akik 1901-ben Horthy Miklós esküvőjének lehettek tanúi a református templomban? És hol van Hunnia, az Ébredő Szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség, a Haldokló Harcos – Zala György alkotásai? Az avatóünnepségen 1890-ben Klapka György is részt vett, majd nem egészen 35 év múlva az új román hatalom már el is távolította, hogy megelőzze a további rongálását. Szerencsére a szoborcsoport 2004 óta újra köztéren látható, és nem a minorita rendház udvarán. Bár hozzá kell tenni, nem az eredeti helyén, a Főtéren, hanem az egykori madárpiacon állították újra, egy modern román diadalívvel együtt…
A Megbékélés parkjában álló Szabadság-szobortól nem messze találjuk a református templomot, ahol Purgly Magdolna és Horthy Miklós házasságot kötött, de itt tornyosul a tér felett az aradi Víztorony is.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Szabadság-szobor.

Mácsa

Mácsa

Ezen a vidéken még a legimpozánsabb kastélyok is gyászos történetekkel terheltek. A mácsai kastély a szabadságharc idején Csernovics Péter tulajdonában volt.
Miután Aradon kivégezték a tizenhárom tábornokot, a mártírokat egytől egyig kivégzésük helyén földelték el, de az őröket lefizetve titokban több tábornok holttestét is elszállították első temetési helyükről. Csernovics Péter, Damjanich János sógora két vértanú holttestét vitette el. A volt vármegyei főispán a kivégzés napján Zsiradó János nevű komornyikja markába száz aranyat nyomott azzal a meghagyással, hogy Damjanich holttestét mindenáron, Lahner, Vécsey és Leiningenét pedig, ha lehetséges, szerezze meg a hóhértól, és Mácsán a parkban temesse el. Zsiradó az utasítás szerint járt el. A hóhér egyesével szedte le a holttesteket a bitóról, és azokat átadta neki azzal a megjegyzéssel, hogy „ha akarja, odaadom magának a többieket is.” Mivel a komornyik „a többi holttest iránt utasítást nem kapván, azok ott maradtak”. Éjjel érkezett meg a mácsai birtokra Damjanich és Lahner gyékénnyel letakart koporsója, ahol elhantolták őket. 13 esztendő múltán a kastélyt a Károlyi család vásárolta meg. A hantok fölé Károlyi Ella grófnő márvány sírkövet állíttatott. A hamvakat végül 1974-ben az aradi vesztőhely emlékhelyére vitték.
A kastély, amelynek kertjében arborétum, melegházak és úszómedence is volt, 1939-ben Adam Iancu kurticsi orvos birtokába került, aki tíz hektáron kivágatta a park fáit. A megmaradt, 17 hektáros parkban 1948-ban megalapították a szocialista Románia első gyermekvárosát körülbelül száz árva gyermek számára. Manapság a kastélyban kétévente humorfesztivált, s ugyancsak kétévente néprajzi fesztivált rendeznek és évente megrendezik a karikaturisták találkozóját is. A kastély parkja szabadon látogatható, az itt található Damjanich-Lahner emléket 2-3 évente ledöntik.
A kastélytól 150 méterre találjuk a katolikus templomot, amely 1896-ban, neogótikus stílusban épült, benne a védőszent Szent Eleonóra olajfestménye Barabás Miklós műve.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély parkjában lévő Damjanich-Lahner emlékmű, amelyet a park délnyugati sarkában találunk. (Nehéz megtalálni, ezért ha nincs meg, elfogadjuk igazolásnak a park bármelyik pontját.)