Garamszentbenedek

Garamszentbenedek

Las­san ezer esz­ten­de­je már annak, hogy Szent Bene­dek tisz­te­le­té­re Géza monos­tort ala­pí­tott a bar­si hegyek között. Garam­szent­be­ne­dek hosszú ide­ig a Garam men­te szak­rá­lis, és ha kel­lett, védel­mi köz­pont­ja volt. Temp­lo­ma egy­kor Szűz Mária illet­ve Szent Bene­dek tisz­te­le­té­re épült, mely­nek bel­ső tere a magyar múlt emlé­ke­i­ben gaz­dag. A kato­li­kus Isten­há­za a Kohá­ry csa­lád vég­ső nyug­he­lye­ként szol­gál.

Itt talál­ha­tó a Szent Vér kápol­na, ahol Vero­ni­ka ken­dő­jé­nek marad­vá­nyát őrzik. Ezt az erek­lyét 1483-ban ado­má­nyoz­ta II. Pál pápa Mátyás király­nak, aki a helyi kato­li­kus közös­ség­nek adta. Azóta őrzik ebben az erek­lye­ká­pol­ná­ban.

Alsókomárnok

Alsókomárnok

Akár­mi­lyen perem­vi­dé­ken fek­szik is Alsó­ko­már­nok, még­is van itt keres­ni­va­ló­ja az ide láto­ga­tó magyar lélek­nek. Ezt mutat­ja Csé­gény Ist­ván sír­em­lé­ke is, aki épp csak bekuk­kan­tott a 20. szá­zad­ba, de hamar odébb is állt inkább.

Vagy néz­zünk csak át Fel­ső­ko­már­nok­ra, amit egy­kor Kis­kecs­ke­mét néven is emle­get­tek.

Rózsadomb

Rózsadomb

Rózsa­domb Szent Mik­lós fatemp­lo­ma az egyik leg­ré­geb­bi a tér­ség­ben, 1658-ban épült. Három tor­nya a temp­lom­tér hagyo­má­nyos hár­mas osz­ta­tát jelö­li. Az első, a torony alat­ti rész. Az asszo­nyok csak idá­ig lép­het­tek be. A máso­dik maga a temp­lom­ha­jó, ez már a fér­fi­ak helye. A har­ma­dik, a szen­tély, a pap szak­rá­lis tere.

A temp­lom cso­dá­la­tos 18. szá­za­di iko­nosz­tá­zok­kal büsz­kél­ke­dik.

Ladomérvágása

Ladomérvágása

Hiá­ba dúl­ták már 1806-ban Kutu­zov orosz csa­pa­tai, majd a máso­dik világ­há­bo­rú szov­jet sere­gei, Ladom­ér­vá­gá­sa min­dig újjá­szü­le­tett pora­i­ból. A fel­tá­ma­dás mag­ját az 1742-ben, egyet­len vas­szög fel­hasz­ná­lá­sa nél­kül épült Szent Mihály ark­an­gyal fatemp­lom jelen­tet­te.

Az Onda­va egyik mel­lék­völ­gyé­ben bújik meg Vég­csar­nó. Itt is van egy szép kis zsin­dely­te­tős fatemp­lom. Nagy Szent Vas­zil tisz­te­le­té­re épült a 18. szá­zad­ban.

A kuruc hábo­rúk és a jár­vá­nyok miatt csak­nem elnép­te­le­ne­dett a mako­vi­cai vár­ura­da­lom ősi tele­pü­lé­se, Fel­ső­hun­kóc is, de csak meg­ma­radt, erről tanús­ko­dik a 18. szá­za­di fatemp­lo­ma is.

Talán nem gon­dol­ták az újra­kez­dés után a hun­kó­ci­ak, hogy jó 200 év múl­va újra a tör­té­ne­lem fősod­rá­nak útjá­ba kerül falu­juk. Több mint 3000, zömé­ben német sol­dat alussza örök álmát a hun­kó­ci teme­tő­ben. De a sír­kö­ve­ken itt-ott magyar hon­vé­dek neve­it is fel­fe­dez­het­jük. Azok nyug­sza­nak itt, akik váll­vet­ve har­col­tak a Kár­pá­to­kon ellen­áll­ha­tat­lan tömeg­gel beözön­lő szov­jet had­se­reg­gel és kitar­tá­suk­kal sike­rült – egy idő­re – meg­álljt paran­csol­ni a vörös vesze­de­lem­nek. A bol­se­viz­mus ide­jén elha­nya­golt, lerom­lott hadi teme­tőt végül egy német­or­szá­gi hadi­sír­gon­do­zó ala­pít­vány hoz­ta rend­be, 2005-ben.

Lándok

Lándok

A közép­ko­ri ere­de­tű tele­pü­lés fes­tett geren­da­há­zai már a gorá­lok jelen­lé­té­ről árul­kod­nak.

 

1313-ban a jeru­zsá­le­mi Szent Sír Lovag­rend éppen Lán­do­kon tele­pe­dett le. Rend­há­zuk már nincs meg, de a keresz­tes vitéz szel­le­mű bará­tok­nak bizo­nyá­ra volt közük a góti­kus Szent Mik­lós temp­lom épí­té­sé­hez, amely egészen kivé­te­les közép­ko­ri góti­kus emlé­ke­ket őriz. A szen­tély­ben a fából fara­gott szár­nyas oltár 500 éves szob­rai a híres Lőcsei Pál mes­ter műhe­lyé­ből kerül­tek ki. Az oltár előt­ti fake­reszt még régeb­bi, 1330 óta hir­de­ti Krisz­tus kereszt­ha­lá­lát.

Toporc

Toporc

A Gör­gey nem­zet­ség ősi fel­vi­dé­ki bir­tok­köz­pont­ja Toporc, amit ősük, Sze­pes vár­me­gye főis­pán­ja kapott ado­mány­ként, 1256-ban IV. Béla király­tól, a tatár­já­rás ide­jén tanú­sí­tott hősi­es cse­le­ke­de­té­ért. Jó 700 éven át jelen is vol­tak itt a Gör­geyek, de ahogy meg­rom­lott régi kas­té­lyuk mutat­ja, nin­csen már helyük itt. Pedig utol­já­ra 1907-ben az épü­le­tet tel­je­sen fel­újí­tot­ták és egé­szen 1943-ig, Gör­gey Albert halá­lá­ig jó álla­pot­ban volt, de jött az új kor, a tée­szek és pro­le­tá­rok vilá­ga, akik úgy elsö­pör­ték azt a régit, mint­ha sosem lett vol­na.

Pedig a Gör­geyek ide­jén még gim­ná­zi­u­ma is volt Toporc­nak, ahol görö­göt, latint és néme­tet is taní­tot­tak. A falu köze­pén az 1700-as évek végén a csa­lád egy újabb kas­télyt is épí­tett.

A 14. szá­za­di ódon góti­kus temp­lom oldal­be­já­ra­tá­nál egy vas­kos vak­ka­pu: hatal­mas feke­te már­vány­táb­la áll­ja az ember útját: ne akar­jon ide sen­ki belép­ni addig, míg meg nem tud­ja, hogy bizony haj­dan a Gör­geyek vol­tak itt az urak, és nagy dol­go­kat vit­tek vég­be Iste­nért, hazá­ért. Hívei vol­tak Thö­kö­ly­nek, csat­la­koz­tak a Rákó­czi sza­bad­ság­harc­hoz és Toporc szü­löt­te a 1848–49-es sza­bad­ság­harc had­ve­zé­re, Gör­gey Artúr is.

Podolin

Podolin

Pati­náns kis város Podo­lin. Német tele­pe­sek ala­pí­tot­ták IV. Béla ide­jén. A régi idők han­gu­la­tát őrzi a Szűz Mária Menny­be­me­ne­te­le góti­kus temp­lom, és az előt­te talál­ha­tó rene­szánsz harang­láb.

A pia­ris­ta kolos­tor is a magyar múlt­ról tanús­ko­dik. 1642-ben ugyan len­gye­lek ala­pí­tot­ták, de egy rövid ide­ig 1701-ben II. Rákó­czi Ferenc feje­de­lem is a lakó­ja volt, miu­tán elszö­kött a bécs­új­he­lyi bör­tön­ből.

Krú­dy Gyu­la emlé­ke is a kolos­tor­hoz kötő­dik, mivel a pia­ris­ták­nál végez­te gim­ná­zi­u­mi tanul­má­nya­it, majd később innen merí­tett ihle­tet töb­bek között a Podo­li­ni kísér­tet­hez is.

A pia­ris­ta kolos­tor 1919-ig műkö­dött, majd 1950-ben kon­cent­rá­ci­ós tábort léte­sí­tet­tek ben­ne a bol­se­vi­kok.

Görbeszeg

Görbeszeg

Szin­te min­den falu­ra jut egy apró fatemp­lom. Gör­be­sze­gé 1718-ból szár­ma­zik. Előt­te egy külön­le­ges magyar emlék­kő­re lelünk, ami iga­zol­ja, hogy még itt a távo­li vége­ken is ott­ho­no­san mozog­hat a haza­já­ró. A kereszt fel­ira­ta a követ­ke­ző: „Isten dicső­sé­gé­re állít­tat­ták Stim Vazul, Kocsán And­rás, Bus­lák Fedor, Togán Péter és több gör­be­sze­gi hívő…”

Kistopolya

Kistopolya

Fel­vi­dék­nek ez az észak­ke­le­ti szeg­le­te a jel­leg­ze­tes boj­kó ruszin típu­sú fatemp­lo­mok vilá­ga. Eze­ket az álta­lá­ban Szent Mihály ark­an­gyal tisz­te­le­té­re szen­telt cso­dás kis épü­le­te­ket a kék jel­zé­sű tan­ös­vény köti össze.

Kis­to­po­lya a 17. szá­zad­ban kapott fatemp­lo­mot a falu felet­ti dom­bon.

Kert­jé­ben újabb kato­na­te­me­tő, mely­ben hal­ha­tat­lan hősök kereszt­fái áll­nak dísz­őr­sé­get az örök­ké­va­ló­ság kapu­já­ban.