A hegyek katlanában megbúvó Juhászlak szép példája az értékőrző falvaknak. Érdekessége, hogy Felvidéken ebben a faluban a legkisebb a fényszennyezés, ezért rengeteg olyan állatfaj él itt, ami máshol nem. Juhászlak mai képét a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és a 18. honvédezrednek köszönhet. Ők gyűjtötték össze a pénzt az újjáépítésre, miután az oroszok az első világháborúban felgyújtották.
Hervartó olyan kincset rejteget, amelynek nincsen párja se a Felvidéken, se az egész Kárpát-medencében. A sárosi ácsok keze munkáját dicséri Assisi Szent Ferencnek szentelt fatemploma. Hervartó hívei a főoltárt díszítő Alexandriai Szent Katalinhoz, Szűz Máriához és Szent Borbálához imádkoznak.
Magyarok, katolikusok, legelő, rét, termő szőlőhegy, jó borok. — Tömören így foglalta össze Vályi András, mit is kell tudni a Páris menti Kürtről.
És milyen jó látni, hogy szavai ma is helytállóak, mert az itt élők büszkék ősi múltjukra. A község neve a magyar honfoglaló törzs, Kürtgyarmat nevéből származik. Az Árpád-házi királyok alatt virágzó nagyközség temploma a török betörések idején a faluval együtt elpusztult, később leégett, majd földrengés döntötte le, de mindig újjáépült, legutóbb a 18. században. A templom előtt a község egykori meghatározó személyisége, Majer István plébános köszön ránk örök érvényű intelmével: „Ne csak szeresd, ismerd is szülőföldedet.”
A Garam menti dombság jellemzően bortermő vidék. A szüreti mulatságon a szőlészethez kötődő régi szokásokat is felelevenítik. A vidékre jellemző borokat a Kasnyik család pincészetében kóstolhatjuk meg.
A Báthoryak birtoka a 17. században lett a Pálffy családé, akik meghatározták a település újkori történetét. A Sarlós Boldogasszony-templomot Pálffy Miklós uraság építette 1728-ban. Érdekesség, hogy a Keszi nevű falvak lakói a Keszi-törzs leszármazottainak tartják magukat.
Kedves történet kapcsolódik Kútdombjához. Amikor 1657-ben a kilyénfalviak idejöttek, első dolguk volt kutat ásni a forrás körül. Akkor felmerült a kérdés, hogy „azt a kalibát” hova építsék. A válasz az volt, hogy a kút dombjára. Így lett Kútdombja Kilyénfalva második temploma. A helyiek minden évben kétszer, szénatakarítás előtt, Szent Kristóf napján, és Szent István napján tartanak itt misét.
A szászoknak már se híre, se hamva Prázsmáron, de templomerődjük olyan épen megmaradt, mintha tegnap lett volna benne az utolsó istentisztelet. A Német Lovagrend kezdte el a templom építését 1218-ban. Miután őket kiűzték, kora gótikus stílusban folyt tovább az építkezés. Érdekessége, hogy a templomhajóból középen emelkedik ki a nyolcszögű templomtorony. A tatárjárás után megerősítették. A várfalba 275 darab kis kamrát építettek, minden családnak egyet-egyet. Békeidőben raktárnak használták, veszély esetén menedéket nyújtott.
A templom a Világörökség része. A bordás boltozat, a csúcsívek, a zárókövek, és a kivételes, 15. századi Szent Kereszt-szárnyasoltár egy olyan letűnt kor hagyatékai, melynek szellemét földi erővel nem lehet elpusztítani.
A barcasági erődtemplomok egyik legszebb példája az Árpád-kori Szászhermányban található. Az eredetileg Szent Miklósnak szentelt, majd luteránussá lett templom már a tatárjárás előtt állt. Aztán az újabb fenyegetések miatt addig erősítették a falait, hogy kiállta Báthori fejedelem, a moldvai vajda és a kurucok ostromát is. Utoljára a fegyverek zaja 1848-ban verte fel a csendjét, amikor a székelyek rohammal vették be az osztrákoktól. A templomot ölelő védőfal rendszerben a vész esetén ide menekülők számára 200 kamrát alakítottak ki. Békeidőben a családok itt tartották az élelmet és más értékeiket. De a kamrákban különféle műhelyeket is működtek és itt volt az iskola is.
Az erődfal tornyában a kápolna falain különleges 15. századi freskók díszlenek.
Szentpéter Árpád-kori templomának falai még úgy, ahogy megvédték a közösséget a zivataros századokban, de a legújabb kor ármányai ellen kevésnek bizonyultak. Így van az, hogy a Barcaság egyik legrégebbi és legjelentősebb szász településén ma már fehér holló a magyar és a német lélek.
Barcaföldváron állt egykor a Német Lovagrend fő vára, a Marienburg. A ’70-es években a vár nagy része egy földrengés áldozata lett. Nemrég újították fel, de a vár már csak nyomokban hasonlít egykori önmagára.
Ha II. András nem hajítja ki a nagyravágyó lovagokat, Földvár az önálló pápai teuton állam fővárosa lett volna. A tatárdúlás után IV. Béla építette újjá, majd Zsigmond király tartott országgyűlést falai között. A sok ostromot megélt Földvárnak a legújabb kor átkozott szerepet szánt, hiszen itt található a II. világháború egyik legkegyetlenebb haláltábora, ahol rengeteg magyar és német katona halt meg.