Rahó

Rahó

Rahó mel­lett talál­juk a Fehér-és a Feke­te-Tisza össze­fo­lyá­sát, Tiszaközt, ahon­nan már Sző­ke Tisza néven folyik tovább a folyó. Kár­pát­al­ja leg­ma­ga­sab­ban fek­vő váro­sa, a „hucu­lok fővá­ro­sa” a Fel­ső-Tisza­völgy gaz­da­sá­gi, keres­ke­del­mi és ide­gen­for­gal­mi köz­pont­ja, Rahó. A köz­pont­ban áll a rahói szór­vány­ma­gyar­ság val­lá­si köz­pont­ja a 200 éves Nepo­mu­ki Szent János-plé­bá­nia­temp­lom. A bol­se­vik rend­szer­ben a lebon­tás­ra ítélt épü­le­tet a helyi magyar hívek össze­fo­gá­sa men­tet­te meg a pusz­tu­lás­tól.

Holtmaros

A magyar több­sé­gű Maros-völ­gyi tele­pü­lés, Holt­ma­ros refor­má­tus temp­lo­má­ban őriz­ték sok éven keresz­tül az erdé­lyi iro­da­lom egyik leg­na­gyobb alak­ja, Wass Albert ham­va­it. A temp­lom kert­jé­ben álló szob­rát a román ható­sá­gok leve­tet­ték. Helyet­te kis fenyő emlé­kez­tet az üldö­zött író­ra, míg szob­ra ide­ig­le­ne­sen beke­rült a temp­lom­ba. A Cze­gei Wass Ala­pít­vány és a Holt­ma­ro­si Refor­má­tus Egy­ház­köz­ség által működ­te­tett Tuli­pán Gyer­mek­ott­hon­ban 12 álla­mi árva­ház­ból szár­ma­zó gyer­me­ket nevel­nek.

Csíkszentdomokos

Fel­csík leg­né­pe­sebb köz­sé­ge, a közel 7000 lako­sú szín­ma­gyar tele­pü­lés az Olt folyó part­ján. Itt szü­le­tett Erdély nagy püs­pö­ke, Már­ton Áron, aki­nek szob­ra, Szer­vá­ti­usz Tibor alko­tá­sa a köz­pont­ban áll. A szent éle­tű püs­pök szü­lő­há­zát emlék­táb­la jelö­li. Az árpád-kori ere­de­tű kato­li­kus temp­lom mel­let­ti isko­la épü­le­té­ben kiala­kí­tott múze­um­ban is lehe­tő­sé­günk nyí­lik meg­is­mer­ked­ni Már­ton Áron pél­da­mu­ta­tó élet­út­já­val. A falu hatá­rá­ban a Pász­tor­bükk nevű dom­bon gyil­kol­ták meg 1599-ben az oláh vaj­da által fel­bé­relt szé­ke­lyek Bátho­ry And­rás bíbo­rost, erdé­lyi feje­del­met.

Demsus

Demsus

Dem­sus ősi, fel­te­he­tő­en 13. szá­za­di román stí­lu­sú temp­lo­ma Erdély egyik leg­ré­geb­bi egy­há­zi műem­lé­ke. Épí­té­sé­hez a köze­li római kori Vár­hely rom­ja­i­ból hasz­nál­tak fel sír­kö­ve­ket, és farag­vá­nyo­kat. Egye­sek sze­rint már a IV. szá­zad­ban óke­resz­tény temp­lom állt a helyén, mások úgy vélik, az ősi magyar hit­vi­lág kul­tusz­he­lyé­re épült. Dem­sus temp­lo­mát később közö­sen hasz­nál­ták a refor­má­tu­sok és a görög­ke­le­ti­ek.

Tátralomnic

Tátralomnic

Ótát­ra­fü­red mel­lett a leg­nép­sze­rűbb tát­rai üdü­lő­hely Tát­ra­lom­nic. A Lom­nic-csúcs tövé­ben fek­vő tele­pü­lést a magyar kirá­lyi föld­mű­ve­lő­dé­si minisz­té­ri­um ala­pí­tot­ta 1892-ben. Gróf Beth­len And­rás minisz­ter áldo­za­tos mun­ká­já­nak köszön­he­tő­en roha­mos fej­lő­dés­nek indult, miu­tán a ter­mé­szet­tel való har­mó­ni­á­ra törek­vő épít­ke­zés vet­te kez­de­tét, a sze­cesszió stí­lu­sá­ban. A dicső múl­tat töb­bek között a Lom­nic-szál­ló idé­zi, ám a mára elha­gya­tot­tan pusz­tu­ló épü­let szo­mo­rú lát­ványt nyújt. Nem úgy a tele­pü­lés leg­ki­emel­ke­dőbb épü­le­te, a bol­dog béke­idők­ben épült pom­pás Palo­ta­szál­ló, ami ma is fénye­sen ragyog a domb­ol­dal­ban. A Palo­ta­szál­ló mel­lett talál­juk az evan­gé­li­kus temp­lo­mot, melyet 1902-ben épí­tet­tek késő góti­kus stí­lus­ban. A szál­ló fölött a Lom­nic csú­csá­ra vivő régi fel­vo­nó alsó állo­má­sa ma már elha­gya­tot­tan áll. Sze­re­pét a ’70-es évek­ben épült, majd több­ször fel­újí­tott modern drót­kö­tél­pá­lya vet­te át.

A Lom­nic-csú­csá­ig átszál­lás­sal lehet fel­jut­ni. Az igen busás jegy­árak elle­né­re télen síe­lők­kel, nyá­ron turis­ták­kal telik meg a Tát­ra leg­na­gyobb kapa­ci­tá­sú kabi­nos fel­vo­nó­ja. A tömeg­tu­riz­mus korá­ban ma már nem olyan könnyű jegyet vál­ta­ni a fel­vo­nó­ra, de lehe­tő­ség van online jegy­vá­sár­lás­ra. Erről itt olvas­hatsz bőveb­ben, az online jegy­vá­sár­lást pedig itt intéz­he­ted. Tát­ra­lom­ni­con jár­va ne hagy­juk ki a Tát­rai Nem­ze­ti Park Múze­u­mát, amely egész évben vár­ja a láto­ga­tó­kat. A TANAP bota­ni­kus kert­je a tele­pü­lés észak­ke­le­ti pere­mén van, itt a láto­ga­tó 270 tát­rai növény­fajt tekint­het meg. Szin­tén a tele­pü­lés észa­ki részén talál­juk a Tat­ra­bob nyá­ri bob­pá­lyát.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja az evan­gé­li­kus temp­lom.)

 

Ótátrafüred

Ótátrafüred

Ótát­ra­fü­re­den sze­ren­csé­re nincs raj­ta annyi­ra a cseh­szlo­vák idők keze nyo­ma, hogy a múlt emlé­ke­i­be kel­jen kapasz­kod­ni, hogy egy kicsit ott­hon érez­zük magun­kat. Viszont a magyar múlt fel­idé­zé­se elen­ged­he­tet­len, ha Ótát­ra­fü­re­den járunk. Ehhez 1797-ig kell vissza­utaz­nunk, mikor is a Nagysza­ló­ki-csúcs alat­ti erdők tulaj­do­no­sa, Csá­ky Ist­ván a már ismert sava­nyú­víz­for­rá­sok körül három házat és egy kis kápol­nát épít­te­tett, és ezzel meg­ve­tet­te Ótát­ra­fü­red alap­ja­it. 1833-ban, mikor Rainer György János bér­be vet­te Tát­ra­fü­re­det, csu­pán hat ház­ból állt a tele­pü­lés. 1868-ban, mikor a bér­let­től vissza­vo­nult, már húsz ház állt az egy­ko­ri hat helyén. Lakó­há­zat, tánc‑, játék- és étter­me­ket léte­sí­tett, für­dőt ren­de­zett be, séta­uta­kat és gya­log­uta­kat épí­tett a köze­li völ­gyek­ben. Műkö­dé­se alatt a tele­pü­lés láto­ga­tott­sá­ga meg­sok­szo­ro­zó­dott és nagy hír­név­re tett szert. Ótát­ra­fü­red Rainer vissza­vo­nu­lá­sa után is tovább épült és szé­pült, pati­nás vil­lák és szál­lo­dák sora léte­sült, melyek közül a leg­is­mer­tebb talán az 1904-ben fel­hú­zott Grand­ho­tel. Szin­tén Ótát­ra­fü­red­hez köt­he­tő Magyar­or­szág első, a világ hete­dik turis­ta szer­ve­ze­té­nek, a Magyar­or­szá­gi Kár­pát Egye­sü­let­nek a meg­ala­pí­tá­sa, mely alka­lom­ra 250 hazánk­fia gyűlt össze 1873. augusz­tus 10-én. Az MKE évti­ze­de­ken át tar­tó úttö­rő mun­ká­ja során a hegy­ség­ben szá­mos turis­ta­utat, a tát­rai üdü­lő­te­le­pe­ket össze­kö­tő Tát­ra-kör­utat, és meg­annyi mene­dék­há­zat épí­tett. Az emlí­tett épü­le­tek közül több pati­nás vil­la még ma is áll. A köz­pon­tot a tele­pü­lés máig leg­ne­ve­ze­te­sebb épü­le­te, a Nagy­szál­ló ural­ja, amely mahol­nap 120 éve szol­gál­ja töret­le­nül az üdü­lés­re vágyó­kat. A láto­ga­tók szá­má­nak lát­vá­nyos gya­ra­po­dá­sa miatt a nagy­szál­ló felett 1888-ban egy nagyobb, alpe­si stí­lu­sú fatemp­lo­mot is épí­tet­tek.

Tát­ra­fü­red ide­á­lis kiin­du­ló­pont a Magas-Tát­ra közép­ső részé­be, a Tar­pa­ta­ki-völgy felé indu­lók­nak. A hegy­ség régi fel­tá­ró­i­nak köszön­he­tő­en az erre járó baran­go­ló­nak rend­kí­vü­li kiszol­gá­lás­ban van része. Itt van a Taraj­ká­ra veze­tő Sik­ló­vas­út alsó állo­má­sa, amit 1909-ben adtak át a nagy­kö­zön­ség­nek. A vonat 8:30 és 19:30 között köz­le­ke­dik, leg­fris­sebb, sváj­ci szin­tet köze­lí­tő árlis­tát a sik­ló­vas­út hon­lap­ján talá­lunk. A vas­út tör­té­ne­té­ről itt lehet töb­bet meg­tud­ni. A város turisz­ti­kai érde­kes­sé­ge a Trick­lan­dia, amely az opti­kai illú­zi­ók vilá­gá­ba vezet. A nehéz­kes par­ko­lás miatt érde­mes vonat­tal fel­ke­res­ni a várost: az Ótát­ra­fü­re­det is érin­tő Pop­rád-Csor­ba­tó tát­rai vil­la­mos­vas­út menet­rend­je itt talál­ha­tó, míg az Ótát­ra­fü­red-Tát­ra­lom­nic mel­lék­szárny menet­rend­je itt.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a nagy­szál­ló mel­let­ti fatemp­lom.)