Archives

Felsőszinevér

Felsőszinevér

A Gor­gá­nok hegyei ölel­te völgy­be a mai Fel­ső­szi­ne­vér­re a 17. szá­zad­ban tele­pí­tet­ték az első boj­kó ruszi­no­kat. A helyi közös­ség a régi rend sze­rint éli éle­tét e mesés kör­nye­zet­ben, távol a világ szem­fény­vesz­té­sé­től. Itt aztán nem a leg­újabb kütyük kötik le az embe­rek éle­tét. A moni­to­rok előtt gör­nye­dő vir­tu­á­lis ten­gő­dés helyett az iga­zi, nagy­be­tűs éle­tet élik, min­den sze­rény és kemény körül­mény elle­né­re, jó kedéllyel. A boj­kók min­den­nap­ja­it a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet ele­mei, a hava­si élet­tér, az álla­tok, a növé­nyek, a víz, a föld és a fa hatá­roz­zák meg.

A temp­lom­domb­ról cso­dá­la­tos hava­si táj­kép tárul elénk, de itt talál­ha­tó a 18–19. szá­zad­ban a Meg­vál­tás tisz­te­le­té­re épült görög kato­li­kus fatemp­lom is.

Aracsi pusztatemplom

Dél­vi­dék egyik leg­ősibb, Árpád-kori szak­rá­lis épü­le­te, a rom­ja­i­ban is monu­men­tá­lis Ara­csi pusz­ta­temp­lom, ami mára a magyar­ság nem­ze­ti zarán­dok­he­lyé­vé vált. A közép­kor­ban a temp­lom körül egy virág­zó tele­pü­lés volt Aracs, ahol még megye­gyű­lé­se­ket is tar­tot­tak. Aztán a török­dú­lás a föld­del tet­te egyen­lő­vé a tele­pü­lést, ám hála az Égnek, a temp­lom meg­me­ne­kült. A kör­nyék viszont tel­je­sen elnép­te­le­ne­dett, így a romos­sá vált épü­let csak hosszú évszá­za­dok után került elő a fele­dés homá­lyá­ból, majd a 19. szá­za­di fel­tá­rá­sok­nak és állag­meg­óvó hely­re­ál­lí­tá­si mun­ká­la­tok­nak köszön­he­tő­en mene­kült meg a tel­jes pusz­tu­lás­tól.

Berzéte

Berzéte

A 13. szá­zad­tól hat évszá­za­don át a Mári­ássy csa­lád bir­to­kol­ta tele­pü­lés kas­té­lyai és neme­si kúri­ái a magyar múlt mara­dan­dó jel­ké­pei. Ber­zét­én a magyar­ság meg­ma­ra­dá­sá­nak zálo­ga a hit, mely­nek bás­tyá­ja a 13. szá­za­di refor­má­tus temp­lom.

 

Pelsőc

Pelsőc

A fenn­sík kapu­ját őrzi az Árpád-kori Pel­sőc. A tele­pü­lés 13. szá­za­di erő­dí­tett temp­lo­ma a Bebek csa­lád temet­ke­zé­si helyé­ül épült. Később átépí­tet­ték, majd 1807-ben harang­lá­bat is kapott. A közép­kor­ban Pel­sőc a vár­me­gye jelen­tős köz­pont­ja volt, egé­szen 1849-ig, ami­kor a betö­rő oro­szok fel­éget­ték.

Tornalja

Tornalja

A gömö­ri magyar­ság kul­tu­rá­lis köz­pont­ja Tor­n­al­ja. Ősi, 15. szá­za­di góti­kus temp­lo­ma ma már a refor­má­tus­sá lett közös­sé­get szol­gál­ja. A kis­vá­ros a magyar okta­tás­nak is egyik köz­pont­ja.

Gömörszőlős

Gömörszőlős

Sokan elmen­tek, alig het­ve­nen marad­tak. Helyük­re a csend és a nyu­ga­lom köl­tö­zött Gömör­sző­lős­re. A tri­a­no­ni hatá­ron inne­ni „kis Gömör” apró Árpád-kori zsák­fa­lu­já­ban a hagyo­má­nyos élet­for­ma kifa­ku­ló­ban van: az önel­lá­tó parasz­ti gaz­da­ság föld­mű­ves, állat­te­nyész­tő, erdő­gaz­dál­ko­dó mun­ka­esz­kö­zei a virág­zó föl­dek­ről a nép­raj­zi gyűj­te­mé­nyek­be kerül­tek. Még­is, sokan jön­nek ide, ismer­ked­ni a parasz­ti kul­tú­ra meg­őr­zött érté­ke­i­vel, és olya­nok is akad­nak, akik a lete­le­pe­dés útját választ­ják. Az öko­ló­gi­ai szel­le­mű falu­fej­lesz­té­si prog­ram­nak hála sor­ra újul­nak meg a régi épü­le­tek, egy­re töb­ben tér­nek vissza a hagyo­má­nyos élet­for­mák­hoz, így válik Gömör­sző­lős öko­fa­lu­vá.

Az 1824-ben épült refor­má­tus temp­lom lel­ké­sze 1849-ben nem volt más, mint Tom­pa Mihály.

Javorina

Javorina

A Zsár fölöt­ti hágón köte­le­ző meg­áll­ni. Észak felől talán innen a leg­szebb a Bélai-Tát­ra vonu­la­ta, kar­nyúj­tás­nyi­ra lévő mar­káns szik­la­bér­ce­i­vel, a Sira­tó­val és a Hol­ló-kővel. Már egész közel járunk az ezer­éves len­gyel-magyar határ­hoz. A Jávor-völgy tor­ko­la­tá­nál bújik meg a tör­té­nel­mi haza utol­só tele­pü­lé­se, a kis hegyi üdü­lő­fa­lu, Javor­ina.

Szepesbéla

Szepesbéla

E sze­pe­si gyöngy­szem köz­pont­já­ban is elma­rad­ha­tat­lan a góti­kus stí­lus­je­gye­ket őrző Szent Antal temp­lom, mel­let­te a pár­tá­za­tos harang­to­ronnyal.

A tatár­já­rás után elnép­te­le­ne­dett vidék­re IV. Béla hívott német ajkú tele­pe­se­ket. Miu­tán váro­si jogo­kat kapott, Sze­pes­bé­la hamar fel­zár­kó­zott a gaz­dag és jelen­tős sze­pe­si szász váro­sok közé. Aztán jött Zsig­mond király, aki a 15. szá­za­di pénz­ügyi vál­ság ellen úgy küz­dött, hogy a töb­bi jelen­tős sze­pes­sé­gi város­sal együtt Bélát is zálog­ba adta sógo­rá­nak, a len­gyel király­nak. A 13 sze­pe­si város csak 1772-ben került vissza Magyar­or­szág­hoz, mely­nek emlé­ké­re hálá­ból Sze­pes­bé­la főte­rén Mária-osz­lo­pot emel­tek.

Alsóverecke

Alsóverecke

Az egy­kor mező­vá­ro­si ran­gú határ­őr-tele­pü­lés, Alsó­ve­rec­ke ruszin népe a 19. szá­zad­ban nehéz sor­ba került, miu­tán a gaz­da­sá­gi élet min­den szá­la a Galí­ci­á­ból beáram­lott zsi­dó­ság kezén össz­pon­to­sult és szét­hul­lott az ősi, parasz­ti közös­sé­gen ala­pu­ló rend. Az adós­rab­szol­ga­ság nyo­mo­rá­ba süllyedt ruszin­ság meg­men­té­se érde­ké­ben, a mil­len­ni­um ide­jén a magyar kor­mány „hegy­vi­dé­ki akció” néven gaz­da­sá­gi prog­ra­mot indí­tott, amely az uzso­ra vissza­szo­rí­tá­sá­val fel­emel­ke­dé­si lehe­tő­sé­get nyúj­tott Verec­ke népé­nek. A sike­res prog­ram­nak Tri­a­non vetett véget, majd a kom­mu­niz­mus újra évti­ze­dek­re vissza­ta­szí­tot­ta az itt élő­ket a kilá­tás­ta­lan­ság­ba.

A szov­jet romok­ból las­san-las­san ébre­de­zik a vidék. A hely­bé­li ruszi­nok régi rend­hez való ragasz­ko­dá­sát jel­zi, hogy most épü­lő fatemp­lo­mu­kat Szent Ist­ván­nak fog­ják fel­szen­tel­ni.

A teme­tő­ben az I. világ­há­bo­rú­ban elesett magyar és német hon­vé­dek alusszák örök álmu­kat.

A vezér­lő feje­de­lem 1703-ban Rákó­czi­szál­lá­son bocsá­tot­ta ki híres fel­hí­vá­sát a nem­zet­hez, itt talál­ko­zott Ber­csé­nyi Mik­lós gróf­fal és dra­go­nyo­sa­i­val, majd 1711-ben itt hagy­ta el könnyek között hazá­ját Vere­be­sen át.