Archives

Sebestorony

A Sebes völ­gyé­ben, a Sebes­rom köz­ség felet­ti hegy­or­mon már elvesz­tet­te az elmú­lás elle­ni küz­del­met Sebes vára. A 13. szá­za­di erős­ség­nek csak egy árva rom­tor­nya maradt, muta­tó­ba.

Nagycsalomja

Itt van Nagy­csa­lom­ja mel­lett hazánk egyik leg­ré­geb­bi, közép­ko­ri temp­lo­má­nak rom­ja, ami úgy pusz­tult itt, elha­gyat­va, mint szét­hullt nem­ze­tünk. De mielőtt vég­leg elenyé­szett vol­na, az utol­só pil­la­nat­ban gon­dos­ko­dó kezek meg­men­tet­ték.

 

Ika vára

Fel­ső­cser­ná­ton fölött, a Nagy­pa­tak és Ika-patak hatá­rol­ta szik­la­ge­rin­cen egy rég elfe­le­dett vár magá­nyos, Cson­ka-tor­nya emel­ke­dik.

Kaszaváralja

A for­rá­sok sze­rint a várat a 13. szá­zad­ban egy bizo­nyos Zsám­bo­ki Sma­rag­dus ispán apja, Ajnárd épít­tet­te. Későb­bi bir­to­ko­sai, Csák Máté vagy Stí­bor vaj­da neve már töb­bet mond a Fel­vi­dé­ket járó turis­tá­nak. Utol­só tulaj­do­no­sa Pet­rő­czy Ist­ván volt, aztán 1672-ben meg­ér­ke­zett a várak hóhér­ja, Heis­ter tábor­nagy, és a föld­del tet­te egyen­lő­vé ezt az áldo­za­tát is.

Keselőkő vára

A Nyit­ra völ­gye felett őrkö­dik Kese­lő­kő vára. Annak ide­jén a Hont-Páz­mány nem­zet­ség tag­jai épí­tet­ték a várat. Az évszá­za­dok során leg­hosszabb ide­ig a Maj­té­nyi csa­lád ural­ta, egé­szen a Rákó­czi-sza­bad­ság­har­cig, azóta már csak falai őrzik a dicső múlt emlé­két.

Revistye vára

Búsan, boron­gó­san kapasz­kod­nak a Mada­ras-hegy­ség Garam mos­ta sas­bér­cé­be Revis­tye várá­nak rom­fa­lai. Elfá­radt már a régi küz­del­mek­ben, s talán még job­ban az évszá­za­dos nagy sem­mit­te­vés­ben. Tud­ja jól, soha nem lesz már olyan dali­ás, mint a közép­ko­ri ifjú­sá­gá­ban. Még­is, jól esik az öreg­nek, ha egy-egy ván­dor meg­lá­to­gat­ja és a régi idők­ről kér­de­zi. Revis­tye várát egy­kor Mátyás király özve­gye ado­má­nyoz­ta Dóczi Orbán püs­pök­nek.

Ahogy a régi vára­kat fel­fal­ják a modern idők, úgy kerül las­san rezer­vá­tum­ba a ter­mé­sze­tes élő­vi­lág is. A vár alatt kiala­kí­tott park­ban több mint 30 állat­faj él. 21 hek­tá­ros terü­le­ten ismer­het­jük meg a kör­nyék vadon élő álla­ta­it: őze­ket, szar­va­so­kat, vagy éppen muf­lo­no­kat. De a hazánk tája­in nem honos külön­le­ges­sé­gek­kel is talál­koz­ha­tunk. Nem min­den­nap lát­hat az ember pél­dá­nak oká­ért jávor­szar­vast. De kuri­ó­zum­szám­ba megy a kau­ká­zu­si kecs­ke is.

Krizba vára

Krizba vára

A Per­sá­nyi-hegy­ség egyik szik­la­fo­kán a Vár­he­gyen leli a ván­dor a Bar­ca­ság egyik őré­nek marad­vá­nya­it. A vár ere­de­te két­sé­ges, egye­sek sze­rint a Német Lovag­rend épí­tet­te, így ez a híres Öltö­vé­nyi vár. Egy másik elmé­let sze­rint Hid­vé­gi Nemes Mihály épí­tet­te a 13. szá­zad­ban, de van­nak, akik azt állít­ják, hogy ez a vár egyi­ke azon erő­dít­mé­nyek­nek, ahol a pogány magyar­ság véd­te magát a keresz­tény­ség­gel szem­ben.

Kriz­ba várá­nak szik­la­or­má­ról egész Bar­ca­ság belát­ha­tó.

Pogányvár (Felcsík)

A Galu­sa-tető vagy más néven Ráko­si-Har­gi­ta főcsú­csá­nak kele­ti olda­lán, a Vár­pa­tak és a Szi­las patak közöt­ti kima­gas­ló szir­ten por­la­doz­nak Pogány­vár rom­jai. A név köd­be vesző múl­tat sej­tet. A szé­kely emlé­ke­zet sze­rint a tető az ősi magyar hit­vi­lá­got őrző rabon­bá­nok­nak volt az egyik kul­tusz­he­lye. A vár a közép­kor­ban a szé­kely határ­vé­del­mi rend­szer része lehe­tett. A 15. szá­za­dig lak­ták, majd a csá­szá­ri­ak lerom­bol­ták.

Szilágycseh és Cseh vára

Szi­lágy­cseh mel­lett a dom­bon alussza örök álmát Cseh vára. Az Árpád-kori erős­sé­get fény­ko­rá­ban, a XV. szá­zad kör­nyé­kén Tövis­hát fő urai, a Jak­csok, majd a Drág­ffyak bír­ták. Később a Bátho­ry, a Gyu­la­fi, majd a Kapi csa­lá­dok ura­dal­ma lett. A török idők­ben vég­vá­ri sze­re­pe volt, majd a 18. szá­zad­ban jöt­tek a Bor­nem­isszák és a vár helyé­re udvar­há­zat épí­tet­tek. Aztán a nagy sötét üres­ség köl­tö­zött be a kas­tély­ba és fel is emész­tet­te fala­it. Néhány gaz­dát­lan, bús düle­dék és egy rene­szánsz kút töre­dé­ke: ennyi maradt a régi dicső­ség­ből.

A régi mező­vá­ros, Szi­lágy­cseh leg­szebb lát­ni­va­lói az épü­le­tek. Ilyen az egy­ko­ri Járá­si Bíró­ság épü­le­te, vagy a bank, ami Észak-Erdély vissza­tér­te­kor Úri Kaszi­nó­ként üze­melt.

A falu refor­má­tus temp­lo­ma a 16. szá­zad ele­jén épült, a Drág­ffy csa­lád nevé­hez kötő­dik.