A Papuk déli részén álló vár­rom tör­té­ne­te szin­te kopí­roz­za az összes szla­vó­ni­ai vár tör­té­ne­tét: a 14. szá­zad­ban épül, fény­ko­rát az 1400-as évek­ben éli; ekkor bir­to­kol­ják a Thal­ló­czy­ak és a Sza­po­lyi­ak is. A 15. szá­zad köze­pén elfog­lal­ja a török, emi­att a kör­nyék­be­li lakos­ság elme­ne­kül, akik helyé­re az osz­má­nok bosz­ni­ai ráco­kat hoz­nak. A vár a török elle­ni fel­sza­ba­dí­tó har­cok­ban elpusz­tul, az 1702-es leírá­sok sze­rint már rom. Mára benőt­te a növény­zet, de nem annyi­ra, hogy impo­záns rész­le­tei, a lőré­sek és tor­nyok ne repít­sék vissza az erre járót a múlt­ba.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár­rom.
Magas­ság: 595 m
Nyit­va: 0–24
Megközelítés:a Papu­kon átke­lő D69-es út felől.

Elné­ze­get­ve Dob­ra­ku­tya várá­nak rom­ja­it, ki gon­dol­ná, hogy egy­kor micso­da élet zaj­lott falai között. 1335-ben emlí­tik elő­ször, ekkor a Papuk nyu­ga­ti részé­nek köz­pont­ja. Az erős­sé­get Nagy Lajos kirá­lyunk adja a Hor­vá­ti­ak­nak, később bir­to­kol­ják a Nel­ipi­c­hek, a pécsi püs­pök, a keven­di Szé­ke­lyek. A török 1542-ben fog­lal­ja el, utá­nuk pedig jön a már ilyen­kor szo­ká­sos pusz­tu­lás. A romo­kat egy kis bér­cen talál­juk Dob­ra­ku­tyá­tól kelet­re az erdő­ben.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár­rom.
Magas­ság: 324 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a Dob­ra­ku­tya mel­let­ti bányá­tól a piros jel­zé­sen (2,5 km; 55 perc; 135 méter szint­emel­ke­dés).

Szap­lon­ca várá­ból mára csak az öreg­to­rony, néhány fal­csonk és a déli fal maradt meg. Ami nem is cso­da, hisz a török 1688-as kiűzé­se után már nem szol­gált hadi célo­kat. Egy 1702-es leírás sze­rint már akkor rom volt. Pedig a 14. szá­zad­ban épült vár olyan tulaj­do­no­sok­kal büsz­kél­ked­he­tett, mint a Cil­le­i­ek és a Gara­i­ak. A török 1542-ben fog­lal­ta el, ráadá­sul olyan aga került az élé­re, aki addig zak­lat­ta a kör­nyék­be­li lakos­sá­got, amíg az el nem ván­do­rolt. Helyük­re ráco­kat hur­col­tak be Bosz­ni­á­ból, ám ma már se török, se rácok, csak a csend és a béke honol a Papuk erde­i­ben.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár­rom.
Magas­ság: 393 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Sko­di­no­vac felől a piros jel­zé­sen (3 km; 1 óra 20 perc; 252 méter szint­emel­ke­dés).

Nek­cse várá­nak tör­té­ne­té­ben 1608 neve­ze­tes év volt. A Fran­jo Kolak­o­vic és Antun Sla­ve­tic vezet­te szla­vón fel­ke­lők ebben az évben ütöt­tek raj­ta Hussze­in pozse­gai pasa csa­pa­ta­in Nek­cse vára alatt. A fel­ke­lők török­nek öltöz­ve, les­ből támad­tak a törö­kök­re, akik közül 300-at le is vág­tak. Hussze­in pasa azt hit­te, hogy ellen­fe­le, a nek­csei aga kato­nái haj­tot­ták vég­re a táma­dást, ezért azt bepa­na­szol­ta a budai pasá­nál, aki tár­gya­lás nél­kül fel­akaszt­tat­ta az agát. A 14. szá­zad ele­jén, az Aba nem­be­li Nek­csei Sán­dor épít­tet­te vár egyéb­ként 1541-ben került török kéz­re. Mikor a kör­nyék­be­li várak sor­ra sza­ba­dul­tak fel, 1687-ben a török őrség elhagy­ta a várat. Igaz, 1690-ben már újra ost­ro­mol­ta, de a táma­dást a keresz­tény őrség vissza­ver­te. Mikor a török veszély elmúlt, jelen­tő­sé­ge meg­szűnt. A sor­sá­ra hagyott vár­ból mára csak egy torony maradt a Krin­di­ja-hegy­ség egyik bér­cén, mely Bedem­grad néven őrkö­dik a török hábo­rúk emlé­kei felett.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár­rom.
Magas­ság: 402 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a D53-as úttól a szla­vó­ni­ai piros jel­zé­sen (1,6 km; 45 perc; 163 méter szint­emel­ke­dés).