A „sze­pe­si lán­dzsás szék” a XII. szá­zad­ban kapott önkor­mány­za­tot. Ekko­ri­ban karszt­vi­dé­kün­ket, mint „Sze­pe­si erdő” emlí­tik az ira­tok, aho­vá a Sze­pes­ség lakos­sá­ga vész ese­tén fel­hú­zód­hat. A vész pedig meg is érke­zett a tatár képé­ben 1241-ben, mire Jor­dán sze­pe­si gróf (a Gör­geyek őse) veze­té­sé­vel a kör­nyék népe az itte­ni erdők­ben és a karszt­fenn­sí­kon kere­sett mene­dé­ket. A tatár elvo­nul­ta után el is nevez­ték a hegy­te­tőt Mene­dék­kő­nek, a tör­té­ne­tet pedig maga Tom­pa Mihály is fel­dol­goz­ta „Mene­dék­kő” című regé­nyé­ben. A fenn­sí­kon 1305-ben foga­da­lom­ból kar­tha­u­zi kolos­tor épült, ame­lyet Vörös­ko­los­tor­nak nevez­tek el. Ide fész­kel­te be magát Basó Mátyás murá­nyi rab­ló­lo­vag 1531-ben, és innen rémiszt­get­te a Her­nád-völgy uta­sa­it 18 éven keresz­tül. 1549-ben aztán elfog­ták, és lefe­jez­ték, a kolos­tort pedig Salm csá­szá­ri tábor­nok lerom­bol­tat­ta. Az elfe­le­dett, gaz­zal benőtt romo­kat a 20. szá­zad­ban kezd­ték fel­tár­ni.

A Mene­dék­kő-fenn­sí­kon a kolos­tor rom­jai mel­lett lát­hat­juk a hegy­ség áldo­za­ta­i­nak szim­bo­li­kus teme­tő­jét, illet­ve a Kolos­tor mene­dék­há­zat és a hegyi men­tő­szol­gá­lat állo­má­sát. A mene­dék­ház­ban van étel-ital, és bérel­he­tünk a Kysel-szur­dok via fer­ra­tá­já­ra fel­sze­re­lést is. A köze­li Rózsa-bar­lang­ban Hajts Béla kuta­tá­sai sze­rint a szer­ze­te­sek alki­mis­ta tevé­keny­sé­get foly­tat­tak.

Tom­pa Mihály: Mene­dék-kő
Sze­pes­ben, Lőcsé­hez közel,
Erdő­bo­rí­tott hegy­te­tőn,
Ó zár­da pusz­tult omla­dé­ka áll;
A régi temp­lom- és cel­lák­ban
Sugár, magas feny­vek növé­nek immár;
Mohos, halot­tas omla­dék­ra
Ifjan tenyé­sző zöld élet borúl.
Midőn honunk­ra ront­va a tatár,
Hatá­ri­ban gyil­kolt és ége­tett:
Vidé­ke rémült lakó­i­nak
E rej­tett zár­da nyuj­ta men­he­lyet,
S innen vevé nevét.
Idő s viszály később lerom­bo­lá,
És már csak tor­nya állt,
Repedt tor­nyá­ban kis harang.
Csen­gő sza­vú, de néma régen.