Archives

Léta vára

Léta vára a 12–13. szá­zad­ban épült. Főúri vár volt, ami a 16. szá­zad­ban egy Habs­burg-Bátho­ry össze­tű­zés­ben rész­ben meg­sem­mi­sült, majd egy Ghi­czy János nevű főúr épí­tet­te újjá. A rom­tól cso­dá­la­tos kilá­tás nyí­lik a Gya­lui-hava­sok­ra.

Salgó vára

A vidé­ken bir­to­kos Kacsics nem­zet­ség ősi erős­sé­gét a Szé­csé­nyi­ek, a Bebe­kek, később a Deren­csé­nyi­ek bir­to­kol­ták. Köz­ben Csák Máté és a huszi­ták is meg­száll­ták, de leg­csú­fo­sabb eles­te az 1554-es esz­ten­dő­höz kötő­dik, ami­kor a török harc nél­kül, csel­lel vet­te be.

Krivádiai Perényi-torony

A Gya­lu­i­vá­ri-dom­bon fek­szik a kri­vá­di­ai őrto­rony. 1528-ban Peré­nyi Péter épí­tet­te vám­sze­dés cél­já­ból.

Áprily-kút és Rapsonné vára

Szin­te csak a Rap­son­né várá­hoz igyek­vő ván­do­rok halad­nak át Illyés­me­zőn. A falu fölött a hegyek legen­dá­it a völ­gyek népé­hez eljut­ta­tó Juhod-pata­kát követ­jük. Aztán kiérünk egy tág mező­re, ahol az Áprily-kút vízé­ből olt­juk szom­jun­kat. A ter­mé­szet nagy köl­tő­je nagyon sze­ret­te és sok­szor meg is éne­kel­te a vidé­ket. Áprily ösvé­nyén hato­lunk be a nap­fé­nyes bükk­er­dő­be, a vár gerin­cé­re.

Aki Rap­son­né várá­hoz jön, ne vár­jon vas­kos fala­kat, díszes marad­vá­nyo­kat. Alig pár itt felej­tett kőda­rab emlé­kez­tet a lova­gok korá­ra. Rap­son­né vára talán az Árpád-kor­ban, a tatár­já­rás ide­jén épült, a bucsi­ni átjá­ró, a Kis-Kükül­lő völ­gye és Sóvi­dék védel­mé­re, de úgy tart­ják, nem érte meg az Árpád-ház kiha­lá­sát. Évszá­za­dok óta hál­ni jár belé a lélek, még­is, hiá­ba let­tek már az enyé­sze­té falai, legen­dái tovább hor­doz­zák emlé­két.

 

Szklabinya vára

Szkla­bi­nya 13. szá­za­di ere­de­tű várát a zólyo­mi ispán, Doncs mes­ter épít­tet­te. A Révayak több­ször is meg­erő­sí­tet­ték, átépí­tet­ték, és oly naggyá tet­ték, hogy a vár­kas­tély a 18. szá­zad köze­pé­ig Turóc vár­me­gye szék­he­lye volt. Aztán az új rend kiköl­töz­tet­te innen az ura­kat, hogy vég­ső pusz­tu­lá­sát a máso­dik világ­há­bo­rús par­ti­zán­har­cok hoz­zák el.

Ghymes (Gímes) vára

A Tri­becs nyúl­vá­nyán, a fes­tői szép­sé­gű Dúny dom­bon emel­ke­dik Gímes várá­nak rom­ja. A várat Iván­ka And­rás, a For­gách gró­fi csa­lád őse épí­tet­te, aki IV. Béla kirá­lyunk éle­tét men­tet­te meg a muhi csa­tá­ban, s jutal­mul Ghy­mes várát kap­ta. Huszi­ták, törö­kök, fel­ke­lők pusz­tí­tot­ták az évek folya­mán, de min­dig újjá­épí­tet­ték, egy ide­ig a gró­fi csa­lád lak­ta, majd az enyé­sze­té lett.

Tartód vára

A Nagy-Kükül­lő és Tar­tód össze­fo­lyá­sá­nál a kék jel­zé­sen vezet az út Tar­tód várá­nak hegyé­re. Ma már csak a vár­fa­lak marad­vá­nya­i­val talál­koz­hat az erre járó. A romo­kat fenyő­er­dő veszi körül.

Saskő vára

Mere­dek ormon áll Sas­kő egy­ko­ri várá­nak rom­ja. Tör­té­ne­te a 14. szá­za­dig nyú­lik vissza. Nagy Lajos király ide­jé­ben Vesszős mes­ter volt Sas­kő ura; hat falut fog­lal el Sel­mecz bánya­vá­ros­tól, és Szo­bo­nya Lász­ló sas­kői vár­ka­pi­tány 1352-ben kirá­lyi írott parancs­ra adta vissza az elko­bo­zott fal­va­kat a város­nak. Zsig­mond király e várat 1424-ben fele­sé­gé­nek, Bor­bá­lá­nak adja; majd a Lip­pay csa­lá­dé lett; utóbb Beat­rix király­né Dóczy Orbán­nak, a nagy tekin­té­lyű egri püs­pök­nek aján­dé­koz­ta. A vár a Dóczy­ak bir­to­ká­ban maradt 1648-ig; ekkor a csa­lád kihalt és bir­to­ka­ik a kincs­tár­ra száll­tak. 1677-ben Thö­kö­ly Imre fog­lal­ta el, majd a Rákó­czi sza­bad­ság­harc után az enyé­sze­té lett.

Óvár — Sztrecsény mellett

A vár sor­sa kísér­te­ti­e­sen hason­lít a Sztre­csé­nyi­é­hez. A Balas­sa nem­zet­ség épít­tet­te a 13. szá­zad­ban egy mere­dek szik­la­szirt­re, az itt beszű­kü­lő folyó­völgy ellen­őr­zé­sé­re. Az évszá­za­dok alatt híres-neves magyar csa­lá­dok bir­to­kol­ták, míg­nem 1680-ban jött a csá­szá­ri hadi­ta­nács, és lerom­bol­tat­ta.