Liptó vára

Felvidék legmagasabban fekvő várát, a 993 méteres sziklameredélyen emelkedő Liptóvárat a 13. században építették az ország határainak védelmére. A kezdetben királyi várban olyan neves tulajdonosok adták egymásnak a kilincset, mint Csák Máté,  IV. Vencel cseh király, a Garák vagy a Pongráczok. Pusztulását Komorovszky Péter árvai és liptói ispánnak köszönheti, aki Hunyadi Mátyás idején a lengyel-magyar viszályban a lengyel király oldalára állt, amiért Mátyás busásan megjutalmazta: elfogatta, bezáratta, várát pedig leromboltatta.

Gyimesi-szoros (Gyimesbükk, Kontumác, Rákóczi vár)

Ahol a Kárenta-pataka beletorkollik a Tatrosba, ott húzódik az ezeréves határ. Felette egy dombon a völgy első római katolikus temploma, a kontumáci Nagyboldogasszony kápolna áll. Mellette közvetlenül világháborús katonai emlékhely fogad. A szorosban a MÁV legkeletibb őrháza található, ahol Bilibók Ágoston vasúttörténeti gyűjteménye tekinthető meg. Az őrház fölött, a Kőorr-hegycsúcs Antalok sorka nevű nyúlványán áll a romos Rákóczi vár, melynek szerepe mindig is a határ ellenőrzése volt.

 

Kolcvár

A Kendeffy család Árpád-kori legendás várának romjai a Malomvíz patak fölött magasodnak. A XIV. században épült vár tulajdonosai a Kendeffyek után a Kenderessy nemesi családok voltak. A rommal átellenben lévő parton egy XIII. századi, eredetileg római katolikus, ma már ortodox templom áll. Brazi település fölött a Sebesvíz patak völgyének egy eldugott sziklafalán 1896-ban emléktáblát állították annak emlékére, hogy 1882-ben a Retyezátban rendeztek vadászatot Rudolf trónörökös számára.

Menedékkő

Menedékkő

A „szepesi lándzsás szék” a XII. században kapott önkormányzatot. Ekkoriban karsztvidékünket, mint „Szepesi erdő” említik az iratok, ahová a Szepesség lakossága vész esetén felhúzódhat. A vész pedig meg is érkezett a tatár képében 1241-ben, mire Jordán szepesi gróf (a Görgeyek őse) vezetésével a környék népe az itteni erdőkben és a karsztfennsíkon keresett menedéket. A tatár elvonulta után el is nevezték a hegytetőt Menedékkőnek, a történetet pedig maga Tompa Mihály is feldolgozta „Menedékkő” című regényében. A fennsíkon 1305-ben fogadalomból karthauzi kolostor épült, amelyet Vöröskolostornak neveztek el. Ide fészkelte be magát Basó Mátyás murányi rablólovag 1531-ben, és innen rémisztgette a Hernád-völgy utasait 18 éven keresztül. 1549-ben aztán elfogták, és lefejezték, a kolostort pedig Salm császári tábornok leromboltatta. Az elfeledett, gazzal benőtt romokat a 20. században kezdték feltárni.

A Menedékkő-fennsíkon a kolostor romjai mellett láthatjuk a hegység áldozatainak szimbolikus temetőjét, illetve a Kolostor menedékházat és a hegyi mentőszolgálat állomását. A menedékházban van étel-ital, és bérelhetünk a Kysel-szurdok via ferratájára felszerelést is. A közeli Rózsa-barlangban Hajts Béla kutatásai szerint a szerzetesek alkimista tevékenységet folytattak.

Tompa Mihály: Menedék-kő
Szepesben, Lőcséhez közel,
Erdőborított hegytetőn,
Ó zárda pusztult omladéka áll;
A régi templom- és cellákban
Sugár, magas fenyvek növének immár;
Mohos, halottas omladékra
Ifjan tenyésző zöld élet borúl.
Midőn honunkra rontva a tatár,
Határiban gyilkolt és égetett:
Vidéke rémült lakóinak
E rejtett zárda nyujta menhelyet,
S innen vevé nevét.
Idő s viszály később lerombolá,
És már csak tornya állt,
Repedt tornyában kis harang.
Csengő szavú, de néma régen.